2 napos KLND Gravel – Göndöcs Eszter, beszámoló

Posted on

A szimpla számok:

  1. nap: 76.79 km, 3 óra 45 perc, 20.4 km/h átlagsegbesség
  2. nap: 64 km, 3 óra 13 perc, 19.9 km/h átlagsegbesség

4 álllomásos KLND Gravel versenyre neveztem be ebben az évben, az első Etyeken volt, ami hatalmas élmény volt, így Vasvárra már úgy érkeztem meg, hogy ez tuti jó lesz, tekerek egy gyorsat, alig van benne szint. A másik fontos aspesktus pedig az volt, hogy végre a gyerekkori erdőimben fogok bicajozni, ahol Apuval (erdész volt ezen a területen) sokat jártunk gombázni, horgászni a Rábán, bicajjal – akkor még Schwinn Csepel- róttuk az erdei utakat

Aztán, hogy kicsit előre ugorjak, kemény verseny lett, tele volt olyan emberekkel akik kicsit komolyabban nyomjak a bicajozást mint én, így sikerült a lányok között utolsónak lennem, de nem bántam, a körülmények iszonyat érdekesek voltak, brutál eső esett le hajnalban és esett folyamatosan délelőtt, így eltolták a rajtot kora délutánra, ami nekem mindegy volt, de tudtuk, hogy nagyon saras lesz mindenhol a pálya, így örültem, hogy jó terepes gumikkal vagyok. Ami a rossz hír volt számomra, hogy a hosszú távot nem merték megrendezni az eredeti formában, hanem nekik a rövid távból kellett két kört menni, emiatt hatalmas tömegrajt lett, attól nagyon féltem, mert Etyeken is nagy bukások voltak az elején.

Így próbáltam hátulról rajtolni, elengedni az agresszivabbakat 😊, de emiatt azért elég rendesen már az elején lemaradtam, nagyon féltem, hogy a sár miatt esés lesz, a szervezők is folyamatosan ezt mantráztak, hogy vigyázzunk egymásra. Ne bolyozzunk, hagyjunk helyet stb. Na, de végül nekem nem is volt nehéz a pálya, a monti nagyon szerette a sarat, élveztem végig az egészet, szerintem egy egyenletes jó versenyt csináltam magamnak, kicsit túlóvatoskodtam a lejtőket, mert előttem is, mögöttem is szerencsétlenkedtek a gravel-ekkel, nem voltak olyan stabilak mint a monti. Előzgettem folyamatosan az emelkedőkön, meg a technikás részeken, aztán visszaelőztek az aszfaltos részeken, úgyhogy egy tök jó játék alakult ki a mezőny közepén.

Talán 2 lány volt, akikkel előzgettük egymást, de végül ők a vége felé az aszfalton sajnos gyorsabbak voltak és otthagytak, így lettem összetettben 7. (utolsó), korcsoportot nem hirdettek, mert kevesen voltunk, asszem abban első lennék 😊 😊 egyedüli öregasszony a pályán 😊 😊 😊, de nem voltam csalódott, ezek a lányok itt latszólag komolyabb bicajosmúlttal rendelkeztek, ráadasul nagyon fiatalok voltak.

Úgyhogy jó élmény volt, annyi tanulság, hogy a bicajom többet tud mint én, nem kell annyira óvatoskodni, talán 2 helyet tudtam volna hozni, de szerintem nem lettem volna tőle boldogabb. Ez így a saras pályával, a párás gyönyörű erdőkkel nagyon jó kis tekerés lett, sokat tanultam belőle, imádtam egyedül tekerni, szerettem, amikor hozzámcsapódtak és kicsit beszélgettünk bicajokról, versenyekről. Szerettem az előzéseket, még azt is amikor engem előztek, kicsit rákapcsoltam, észbekaptam, hogy ne álmodozz, tekerj!

Aztán jött a második nap, az Őrség, itt nagyon kíváncsi voltam a tájra, az útvonalra, gyerekként erre nem annyira sokat jártam, egész ismeretlen volt a terep. Itt is még maradt egész sok sár, de itt már sokkal magabiztosabban mentem végig, már nem óvatoskodtam, sokat segített az előző napi “gyakorlás”. Látszott is, hogy folyamatosan előzök, emelkedőn annyira jó volt látnom, hogy erősebb vagyok náluk, talán itt ez be is jött, 9 lányból az 5. Lettem, tök jól voltam végig, jó erőben, nem éreztem az előző napi tekerésből semmi fáradtságot, izomlázat. Ment jól az egész pálya, annyi, hogy itt meg több volt az aszfalt, így ami előnyt csináltam terepen és emelkedőn, azt nagyon visszahozták aszfalton, de felszívtam magam és jónéhányszor nem engedtem el, egész jól tartottam velük a tempót, voltak is elismerő szavak 😊

Itt ugye már nem volt hova óvatoskodni, meg kitekerhettem magam, nem volt következő nap. Mindkét nap egyedül mentem, úgy értem, nem volt senki, aki folyamatosan jött volna velem, mindig csapódtak hozzám valakik rövid időre, de aztán tereptől függően vagy é, vagy ők mentek el. Azt láttam, hogy a többi lányt végig kísérik fiúk és azért az sokszor segített nekik, hogy engem leelőzzenek. De ez is jó élmény volt, laza pálya, ide jobb lett volna a gravel, azért itt már a folyamatosan napsütéssel is küzdeni kellett, szinte végig napnak kitett utakon mentünk, fogyott a víz rendesen.

Szóval jó kis hétvége lett, várom a 4. állomást, ami a Mátrában lesz szeptemberben. Mátra épp a szívem csücske, annyira jól sikerült a Gizionos edzőtáborban az Everesting, hogy várom, hogy szeptemberben remélhetőleg jó mászások lesznek a montival is.

Gabi, itt is és újra köszönök mindent. Amikor a mátrai futásokon elhangzott tőled, hogy hidd el, jó alap lesz az edzőtáboros sok futás a bicajos versenyhez, na, ez ugrott be, amikor az emelkedőn tekertem vigyorogva Vas megyében.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s