Bükki Hegyi Maraton, félmaratoni táv – Palásti Péter, beszámoló

Posted on 2026.06.11.

Varbóról a hegyen át bringával mentem a rajtba, egyfajta bemelegítésnek 7-8 kili és vagy 150m szint lehet benne, de ahol nagyon meredek volt, ott inkább toltam, mert minden erőt a versenyre tartalékoltam.

Együtt indult a 10 kilis (egy kör) és a félmaratoni táv. Kifejezetten szerencsés egy hegyi versenyt aszfaltos lefelével kezdeni :-), mindenki őrült módon bekezd. Ja, van aki nem – pl Lehmann Csongor triatlon világkupa győztes, de ő csak egy kört ment, brutális tempóban.

A pálya tudott volt, a körülmények ideálisak, 20 fok, száraz idő, magyar viszonyok között közepesen nehéz talajviszonyok. Az első körben még voltak “társak”, mert volt váltó is, de a második emelkedő végére már a szokásos terepverseny fíling: egyedül futsz. A Kis-Galya Nagy-Galya közti hullámos részre érkezve éreztem, hogy jó lehet ez, mert ezt a pulzust abszolút jól fogom bírni (úgy 144 körül lehetett) és közben haladok. Az ortástetői frissítőpontnál nem álltam meg, vizem volt, egy gélt meg a rajtban megettem, semmi nem indokolta a büfézést. Az első kör végén fejben már a másodikra fókuszáltam, visszafogva a lejtőn való esztelen száguldást.

A második kört megkezdve értem utol Sántha Norbit, aki viszont maratont ment és már két kör volt addigra a lábában. Egy darbabig együtt mentünk, volt benne kraft, tartotta velem a tempót, csak olyan 15 kilinél léptem el tőle a Galya lejtőzésnél. Onnan már “all in” mentem, bár se előttem, se mögöttem nem láttam vetélytársat. Mondjuk hátra nemigen mertem nézni. Az ostorosi elágazásnál, ahol a pálya visszafordul az állatpark kerítése felé, vettem észre egy srácot úgy 80-100 méterre előttem. A lejtős részen aztán fel tudtam rá futni olyan 30 méteres közelségbe. Amikor az állatkert kerítéséhez érkeztünk az aszfaltos részre, ami a rajtig/célig végig emelkedik, gondoltam megpróbálom megelőzni, bár fogalmam se volt, hogy hanyadik helyen állok. Így haladtunk felfelé, amikor a srác egyszercsak megállt és bevárt. Mondom neki: holtverseny? Nem szólt semmit, de hagyta hogy kicsit megelőzzem, de ott lihegett a nyakamban. Olyan 20-25 éves lehetett. Tudtam, hogy az utolsó 200-250-en az emelkedő még meredekebbé válik ezért próbltam az előnyt növelni és inkább arra gondoltam, milyen jó volna 1:50-en belül maradni, de a srácban még maradt bőven tartalék, így előttem ért be 10-15 méterrel.

Így is nagyon elégedett voltam az abszolút 3. hellyel, 1:50:12-es idővel, és 4:29/km GAP-et csináltam, ami már régen volt 🙂

Utána még lendületből vissza bringáztam Varbóra.