beszámoló
Elek-Belus Fruzsi-Ez volt a február
A február elég eseménydúsan telt, nehéz is visszaidézni minden fontos momentumot, annyira sok minden történt velünk. Egy kicsit kénytelen voltam magamban az életemet is átrendezni. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy ismét elkezdtem alvászavarral küszködni, illetve azon kaptam magam, hogy nem igazán élvezem a mindennapokat, és ennek nem kellene törvényszerűen így lennie. Az idő fos volt, januárban eltörtem a lábujjam, nem tudtam edzeni, depressziós és mogorva lettem, és valahogy beletespedtem a dolgokba. A súlyom is aggasztóan stagnálni látszott, emiatt diétával is “kínoztam” magam, a két gyerekem közül az egyik a dackorszak kellős közepén, a kicsi meg erőből fogzik. Tehát nem alszok éjszakánként, ha meg olyan szerencsés vagyok, hogy végre alhatnék, mert az én kis nyolchónaposom nem ébred fel, akkor meg a magam kis hülyeségeimen forgatom magam, és azért virrasztok. A gond az, hogy végzetesen maximalista vagyok, nem tudom a dolgokat ímmel-ámmal csinálni, csak nagyon (vagy sehogy). Ehhez jön egy rend- és tisztaságmánia (helló kényszeresség), ami a két gyerek mellett elég nehezen fenntartható. Odáig jutottam, hogy azt érzem, hogy egyszerűen maga alá temet önnöm maximalizmusa, és ennek már az egészségemen is érzem a hatását. Miután felismertem a problémát, rájöttem hogy muszáj változtatnom egy-két dolgon sürgősen, mert az élet egyszerűen csak “elmegy” mellettem, én pedig csak pipálgatom az elvégzett feladatokat, anélkül hogy élveznék is belőle bármit. Kizsigerelem magam. Egyszóval helló lazaság!Drukkoljatok, hogy menjen. 😀
A futás: a február elég jól telt edzésügyileg. Gabitól nagyon jó edzésterveket kaptam, alig vártam a szerdákat, hogy küldje, hogy mit kell csinálnom a következő héten. A futások elég változatosak voltak, soha nem untam belőle egyet sem, és nagyon igyekeztem a pontos végrehajtásukra. A hónap elején még óvatosan folytunk bele a dolgokba, de aztán beleerősítettünk. Azt kell, hogy mondjam, hogy sok sikerélmény ért, a tempóm is egyre jobb, tehát izgatottan várom, hogy mit sikerül produkálni a március végi Vértes Terepmaraton. A futások mellett kitartóan erősítettem is, a nyújtások sem maradtak el, voltam szaunázni, masszázson is, egyszóval elég kerek kis hónap volt ez a maga 223 megfutott kilométerével és a vele együtt járó 4700 méter pozitív szintemelkedéssel.
Hanka – 5 év, 12 ezer kilométer
5 évvel ezelőtt, 2011. februárjában fogalmazódtak meg bennem az első ultrafutással kapcsolatos gondolatok, amik aztán hamar testet is öltöttek egy sárvári 12 órás versenyre való, hirtelen felindulásból elkövetett nevezés formájában. Akkor még nem nagyon tudtam, mire vállalkozom, és mai fejemmel visszagondolva nem is értem, mit gondoltam. Szerencsére a sors az utamba sodorta Gabit (bár nem kellett nagyon sodornia, mert ismertük egymást, együtt dolgoztunk és barátok lettünk), aki felajánlotta, hogy segít a felkészülésben. Így lett egy edzőm, aki azóta is mellettem van, segít, ösztönöz, támogat, és ha kell, visszafog.
Szóval 5 évvel ezelőtt indult útjára az “őrületem” – igen, néha még én is őrületnek tartom, de ettől szép és jó ez az egész, amit csinálok. Azóta – a terhesség és a szülés miatti jó 10 hónapos kihagyástól eltekintve – futok tudatosan, odafigyelve, építkezve. A szülés utáni első félmaraton óta elsősorban az ultrákra koncentrálok, azokra készülök, 2013 óta főként, azóta futom a “nagyját”, a háromezer körüli és feletti éves kilométerek.
Belus Fruzsi – 2015
Év vége felé kezdtünk csak együtt dolgozni Fruzsival, de ez a rövid időszak is nagyon tanulságos lehet a futásba/futáshoz visszatérő kismamák számára!
Az összefoglaló vége:
“…egy futónadrág sem volt jó rám, így egy sima pamut szürke rövidnadrágban (“Királynak” éreztem magam, haha) mentem ki: a táv 5 km volt, 142 m szinttel. A tempó elkeserítő, 8:48, nadekitökömetérdekel. Felfele gyaloglok, nadeakkoris! 😀 Bazi nagy mosoly az arcomom, és őrült öröm a szívemben, hogy újra csinálhatom, amit annyira imádok. Még akkor is ha egy bálnának éreztem magam, újra éltem! 🙂
A július-augusztus óvatos futkosással telt, szeptember elején pedig megvolt az első 15 km körüli táv, majd négyszáz szinttel, októberben pedig az első huszas (500m+). A két gyerkőccel azonban megsokasodtak az itthoni teendők, és túlzottan fáradt voltam még arra hogy agyaljak azon, hogy mit hogy kéne edzeni, így november közepén Barát Gabihoz fordultam segítségért, azóta ő irányítása alatt végzem az edzéseket. Ez egy baromi jó lépés volt, mivel az időhiány miatt sokszor ellógtam volna egy-egy edzést, de így most úgy érzem, hogy nem tehetem meg. Legyek bármilyen fáradt két gyerek mellett, megcsinálom. Legyek bármilyen motiválatlan aznap, akkor is megcsinálom. A Gabi-féle edzések pedig egy olyan keretet adnak az életemnek, amelyre most rendkívül nagy szükségem volt. Az év végére pedig leadtam 8 kg-t, és futottam 893 km-t. Ez is valami. 😀 ”
A teljes blogbejegyzéshez katt IDE
baratrunning.com 