Vértes Trail – Zsubrits Gábor beszámoló

Posted on 2021.08.18.

“…ez lesz életed legjobb 30 kilométere…”

Ezzel a mondattal lettem bíztatva Gabi részéről a vasárnapi Vértes Trail 30 kilométeres rajtja előtt. Két korábbi kis Szénás körrel a hátam mögött, nem mondható el, hogy nagy rutinom van ekkora távon, így a fő célnak a teljesítést tűztük ki, de persze adjak majd bele mindent.

A verseny előtt megint találkozhattam több Gizionnal, akikről eddig csak a hozzászólásaikból tudtam, hogy léteznek. A bemelegítést a nekikezdő eső zavarta meg, ami szerencsére a verseny rajtjáig elállt, illetve a korábbi kánikula is elmaradt, így számomra egészen kellemes időben telt a verseny. Mivel semmi ismeretem nem volt a pályáról, ezért az előtte napokat a térkép és a szintemelkedések tanulmányozásával telt, hogy legalább némi fogalmam legyen merre járok a pályán, illetve hol is találhatók majd a frissítőpontok.

A rajtnál most taktikusan hátra álltam, mert a falut elhagyva már az elején erősen emelkedni kezdett, és hogy ne fussam már el itt, szándékosan hagytam, hogy beragadjak. Nem volt könnyű megállni, főleg az elején, és nagyon vártam, hogy síkra váltson a terep és futótempóra lehessen váltani. Itt már ment a  helyezkedés többeket megelőztem, jól tudtam haladni. Számomra ez volt a legszebb és legélvezetesebb része a versenynek, és nem utolsó sorban végig lejtett az első frissítőpontig. Ott ettem egy kis banánt és feltöltöttem a flakonomat vízzel. Ezzel meg is volt a táv első 8 kilométere, amit egészen könnyedén vettem, az emelkedők miatt az időm kicsit lassabb volt, mint megszoktam, de tudtam messze még a vége.

A gyors frissítés után indultam is vissza, és a határozottan vetettem magam az újabb emelkedős részbe. Itt csapódtam egy másik futóhoz, akinek a tempója hasonló volt, mint az enyém, így csak követnem kellett, és vitt is magával  felfelé. Pár kilométer után újra lejtőbe váltott a terep, így lehetett száguldani is lefelé, egészen a második frissítőpontig. Szerencsére lendületes lejtőkön ezen a versenyen nem volt hiány, ami nekem kifejezetten tetszett. A frissítőponton újabb banán és víz töltés, majd amint tudtam mentem is tovább. Arra emlékeztem, hogy most egy nagyon elnyújtott emelkedő fog következni, de erre nem számítottam. Nekem itt jött el a verseny legnehezebb része, nagyjából 5 kilométer folyamatos emelkedő, ami látszatra annyira nem látszott, viszont azt vettem észre, hogy a tempóm visszaesik, akivel korábban együtt futottam ő is lassacskán lehagyott, és egyre nehezebben tudtam tartani a tempót. Kezdtem egyre jobban fáradni, ami abban a tudatban, hogy még vissza van 10 kilométer nem volt kellemes érzés. Bele-bele sétáltam már, és közben ettem is, és lecsúszott egy gél is, hátha újra erőre kapok, közben pedig szorgalmasan haladtam előre. Előzni meg se próbáltam az előttem lévőket, de ahogy elnéztem, ők is ugyanazzal a problémával küzdöttek. Itt már lankadt a figyelem is, ezért sikerült egy kereszteződést benézni, és a rossz irányba elmenni, de szerencsére utánam kiabáltak így csak pár száz méterrel hosszabbítottam meg a versenyemet.

Az utolsó frissítőponthoz egy újabb lejtő vezetett le, gyors frissítés és mentem is tovább, a korábbi fáradtságból szerencsére nem sok maradt, ha nem is annyira frissen, de egész jó tempóban. Emlékeztem, hogy innen már szinte csak lejt, egészen a célig, ami jelentősen növelte a motivációmat és a kedvemet. Sokat segített az is, hogy már látszott Mór és a cél is a távolban. Az utolsó 2 kilométerre viszont teljesen elfáradtam, egyedül az hajtott, hogy a mögöttem lévők egyre közelebb kerültem hozzám, de ők is sokat belegyalogoltak, ahogy én is, így ők már nem tudtak megelőzni. A cél előtt viszont összeszedtem minden maradék erőmet, hogy futva érjek be. Megkaptam a befutóérmet, és nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a kitűzött 4 órán belüli teljesítést alaposan felülmúltam 3 óra 24 perc lett a vége, ami a egy jó középmezőnybeli helyezést jelentett számomra, amit a verseny előtt nagyon remélni sem mertem.

Összességében kifejezetten jó verseny volt, az útvonal nekem nagyon tetszett, az eltévedésem ellenére sűrűn ki van jelölve, néhol még nyilak is mutatják az irányt, a frissítőpontokra nem lehet panasz, ha jövőre is megrendezésre kerül, akkor biztos helye lesz a versenynaptárban és még jól el is fáradtam. Ami az első mondatot illeti, Gabinak igaza lett … már nem először …  A végén viccesen megjegyezte, hogy akkor jövőre bemegyünk 3 óra alá, de félek tőle, hogy nem viccelt és kemény edzésmunka vár rám…

Fotó: terepfutas.hu