félmaraton
Zúzmara Félmaraton – Oláh Márk, beszámoló
Verseny előtti este azért volt bennem kis izgalom, nem is tudtam olyan könnyen elaludni, meg is ébredtem este. Reggel kipihentem ébredtem, könnyű reggeli és összekészülődés.
Igazából minden jól ment a verseny előtt. Elég jó lendülettel bekezdtem, erősnek éreztem magam, tudtam, hogy nem fogom elfutni az elejét. A Megyeri hídig, meg a rajta való átfutás simán ment, visszafelé már egy picit visszavettem a tempóból, kicsit a pulzusom is lejjebb ment. Lépcsőzés se segített a tempón mondjuk. 😀 Utána lent a síkon ismént jól ment, tudtam tartani egész jól az 5.15-20 körüli tempót. 13-14 km körül éreztem, hogy fáradok már, itt össze kellett kapnom magam, hogy tartsam a tempót, cserébe a pulzus azért elindult felfelé, de éreztem, hogy van erőm, tudom tolni. 18-19 km körül a sok kis emelkedő már nem esett jól és azt éreztem, hogy itt óriási begyorsítások nem lesznek a végére. Azért amit tudtam összeszedtem, 20. egy 5.03, 21. egy 4.58 csak összejött a befutó környéki emelkedő és ezer 90 fokos és visszafordító kanyar ellenére. 😀
Nem voltam még sok versenyen, de ennyi kanyar és visszafordító azért erős volt. 🙂 Nem validált számításaim alapján volt 40 db 90 fokos kanyar és 10 db visszafordító, nem beszélve a lépcsőkről. A hidegre számítottam, azzal úgymond nem volt gond, 3 éve pont a Hungexpos Zúzmarán futottam az első félmaratonomat. 🙂 Szerencsére száraz idő volt és szélcsend.
A verseny 10. km körül éreztem, hogy a combhajlítóm picit fárad, de utána nem volt vészes. A vége felé már minden is fájt kicsit. 😀 14. km körül a jobb térdemet kicsit elkezdtem érezni, de aztán az elmúlt. Ilyen is volt már, meg a betonos tempós futás miatt nem csoda. A jobb csípőm ugye volt, hogy gyengélkedett, most jelét sem mutatta. Tüdőből viszont azt éreztem, hogy jól megyek, pulzus nem szállt el.
Összességében nagyon elégedett vagyok a futásommal, maximálisan azt érzem, hogy jó úton haladok, erősödök és szálkásodok is, ami cél ugye. 🙂
A verseny előtt gondolkodtam, hogy mi lehet majd a tempóm, rámehet esetleg egy 5.20-asra, de aztán még ennél is jobb lett kicsivel, 5.16.
Az új fémaratoni PB 1:51:33, kíváncsian várom, hogy mi fog összejönni majd az áprilisi Vivicittára! 🙂
Gizionok az ETTK-n
Még egy beszámolnivalónk van 2024-ből.
Az év végi Extreme Tarcal-Tokaj Körön öt Gizionból négyen is az első tíz között értek be, ami hát, elég jó eredmény, na 😀
Absz. 3., koroszt. 1. Csombók Csaba
Absz. 5., koroszt. 2. Belus Tamás
Absz. 8., koroszt. 1. Antal Csaba
Absz. 10., koroszt. 2. Palásti Péter
Absz. 35. Dr. Szabó Sándor
Teljes eredménylista
Fotók: ETTK, Belus Tamás
Wizz Air Budapest Félmaraton – Huszti György, beszámoló
Az a helyzet, hogy sok esetben fordult elő, hogy már a hétvégi hosszú futás közben elkezdem megfogalmazni az élménybeszámolót. A mai nap csak néhány gondolat járt az agyamban, hogy mennyire szeretek futni, mennyire élveztem végig a futást, mennyire jól tettem, hogy eljöttem a versenyre, és hogy vajon hogy lesz ebből hosszabb leírás, ha más nem kavargott a fejemben.
Nem lett ugyan PB, de nem is vártam el magamtól, persze az edzések alapján akár kerekedhetett is volna egy PB, nem sok kellett volna hozzá. Úgy érzem, hogy nagyon jól felépített futással sikerült abszolválnom a félmaratont. A két héttel ezelőtti Suhanj váltó és a verseny előtti néhány edzés alapján teljesen reális eredmény született. Elégedett vagyok.
Imádtam idén tavasszal terepen futni és bevallom, az UTH után picit izgultam, hogy vajon milyen lesz újra aszfalton gyűjteni a kilométereket. Szinte azonnal rákaptam újra síkfutásra, a Wizz Air-re igencsak motiváltan készültem és nagyon vártam. Persze, mint minden felkészülésben, most is voltak megoldandó problémák, nehezítő körülmények, a mai versenyre célként az fogalmazódott meg bennem, hogy a célba érésig 100 % – ig ott legyek fejben, egy pillanatig se veszítsem el a fókuszt.
Nagyon sokat jelentett nekem a szombat esti tésztaparti, nagyon köszönöm, hogy ott lehettem, a beszélgetések extra motivációként hatottak rám.
Talán először fordult velem elő, hogy mindent összekészítettem a verseny előtti este, így a reggeli készülődés flottul ment, bár nem aludtam sokat és jól, de jobban, mint szoktam ilyenkor.
A két héttel ezelőtti Suhanj 6 váltóra kapott pulzus volt a mai napra is a penzum. Jó gyorsan leadtam a csomagomat a ruhatárba, gyors pacsi és szelfi a Gizionokkal és bemelegítettem egyénileg. A rajt zónában igyekeztem jól előre menni, mert már a fészbuk csoportokban olvastam a napokban, hogy össze-vissza adták meg a zónákat az emberek a nevezésnél, úgyhogy el akartam kerülni a lassú bukdácsolást az elején. Persze nem is akartam elfutni, amolyan pont jól alakult a dolog. Hideg vízbe mártott pólóval és fejkendővel indultam. A nap már perzselt, a budai alsó rakparton nagyon lehetett érezni a meleget, szerencsére jól működött a hűtés és lassan kúszott fel a pulzus. A meleg miatt minden frissítőponton megálltam, a sótabikat is itt szedegettem be bő vízzel. A frissítőpontok között a magammal vitt fél liter vizet és izot kortyolgattam. Nem számoltam pontosan, de összesen két liter folyadék lecsúszott, két ponton ettem banánt, az iso kiegészítéseként.
A pulzust fokozatosan emeltem, a 15-16. km környékétől kezdtem a tartomány tetején tartósabban maradni, a Közgáztól pedig igyekeztem erősebben a lovak közé csapni és amennyi embert csak tudtam, megelőzni.
Nagyon sokat adott ez a mai verseny. Sok pozitívat, amit elraktározok és viszem magammal tovább. És nem csak a következő heti futnivalót, hanem a Maratont is izgatottan várom 🙂
baratrunning.com 