Oslo life

Bislett50 – Pataki-Bíró Zsolt

Posted on Updated on

92.

Ennyi kört kellett futnom ebben az alagútban, de nevezhetnénk akár atombunkernek is, ahhoz, hogy az 50 km összejöjjön.

Tudtam, izgalmas kihívás előtt állok. Biztos voltam benne, behúzom az 50-et. Arra is számítottam, hogy 35 után fájni fog a combom. Csak egyel nem számoltam, hogy a 60. körnél még mindig több mint 30 van hátra, holott már a 30. körben is az járt a fejemben, hogy ez kuuuuurrrva uncsi…

Emberkísérlet. A javából. A kérdés: meddig tudsz egy ingerszegény, zárt térben az adott feladatra koncentrálni, míg igazából teljesen elveszel, mind térben mind időben?

kb 300 induló két csoportra bontva.

Meglepetésként ért, mikor tudatosult bennem, hogy hiába nyomkodom az órám, a tér egy nagyon fontos fizikai tulajdonságát -azaz a hosszát- itt és ma, ezen a versenyen nem tudom majd mérni…Mondom Ok. figyeld a pulzus és relax. első 5 kili 150-en. Itt még fejben egyben vagy, nem lehet gond…de a pulzusom kb. 145-170 között mindenhol volt csak épp nem 150-en…nem találtam a helyem, éreztem, hogy haladok, de nem fogytak a kövek a lábam alól, csak az piros padló meg a fehér csík…Kb. ez az 5 kilométer kellett ahhoz, hogy felfedezzem az időmérő után felállított kb. 80 cm átmérőjű TV-t amin az épp aktuális köridőm volt látható, és amin kb. 20-ad magaddal együtt jelent meg minden infó…ami azt jelentette, hogy kb. 1 egész másodpercem se volt arra, hogy leolvassam, melyik körben vagyok…gyorsan taktikát váltottam és a pulzus mellett elkezdtem figyelni a körök számát, hogy legalább tudjam mikor kell frissíteni…10-20-30-40 csak ez jár a fejemben, még öt kör és frissíts! Első gebasz valahol a 30. körnél ért. Meg kellett állnom pisilni…nem tudom miért? Soha de soha nem jön rám az inger ilyen rövid távon…na a combom szépen be is állt amíg a dolgomat végeztem. Egy «élmény» volt visszatérni a pályára. Na de mindegy, ittam gyorsan és nosza. Még 10 kör és frissíts…
46 km Bemondták a nevem. (Na jó csak majdnem, de a norvégok eléggé küzdenek a Zs-hangzóval) Szóval 46. még pont ugyanennyi van hátra. Itt, kicsit örültem, de még jobban betojtam. Még 46…na jó csak 4 és ihatsz. Jujjj basszus ittál 40-nél? Nem tudom. Nem emlékszem. De nem érzem, rohadt szomjas vagyok. Igen, itt elvesztettem a kontrollt, éreztem, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, és, hogy ez így nem fasza. Okké 50. frissítés! Maratoni időmérés: 3:40…nem voltam valami boldog…itt szopok egy alagútban, ahol se hó, se jég, se lejtő…és csak 3:40-es maraton…hát Zsolti ez elég foss… na mindegy, nem a maratonért jöttél (amúgy kicsit igen) ide, még 4 kör és már csak 12 van hátra… 8 kili auto-pilot, még kétszer frissítesz és vége. Hopp elfutottál a monitor mellett… sztem 85 volt rajta, na majd a kövi körben… na itt a monitor…83. f@szom. még kilenc kör. 90. A bemondó megpróbálkozik a nevemmel megint… Okké legyen négyes felé, csak szabaduljunk már meg egymástól…neki is és nekem is csak könnyebb lesz… 91. Jé itt is bemondta, de csak a vezetéknevem. 92. Vége.

Maradt két gél a dobozomban, ergó tuti elszámoltam a frissítést valahol. Ennek ellenére nem éheztem el ami pozitív. 4:30-on belül bejöttem ergó Gabi egy mágus-látnok. (az elvárt célidő 4:30 volt – Gabi) 30 után se kép se hang, 35 után visszaesett a teljesítmény és a pulzus is 145 körülre az addigi 158-ról.
Úgy innék egy doboz sört, ami egyértelmű jele annak, hogy élek, de este fél 8 van, és 6-ig árulnak alkoholt a boltok…

A versenyt egyébként 3:09-cel nyerte Eirik Gundersen.

Eredmények

Oslo Marathon

Posted on

Image may contain: cloud, sky and outdoorPataki-Bíró Zsolt harmadjára veselkedett neki az igen szintes oslói maratonnak. Á, szóra sem érdemes, “csak” 8 perces egyéni csúcs, végre az áhított 4 órán belül.  Egy nyúlfarknyi beszámolót ez is ért:-)

Kb a terv szerinti pulzussal mentem az elején, és 17-ig azt se vettem észre h vmit fáradnék. Itt jött a gyilok domb, de még ezen is viszonylag könnyen átrágtam magam, pulzus is rendben volt, fasza volt minden. Domtetőről lejtő, ahogy tudtam toltam lefelé, vitt a lábam, vitt a szívem, és még mindig nem éreztem magam fáradtnak, bár 18-21 közötti lejtmenet sokat segített…

Jól indultam a második körre,de a 25-ös frissítésnél kicsit megrogytam…nagy vártam már h vége legyen az emelkedőnek…a lejtmenet megint felüdülés volt, erőt kaptam ami 28-30 között nagyon kellett…elkezdtek hullani a versenyzők és ez nagyon demoralizáló hatással volt rám a kikötői részen.
Az Aker-bryggen betoltam a második gélt és indultam a gyilkos dombnak megint…ez már itt tényleg vérfürdő volt, a frissítés olyan meredek utcában volt, hogy a félig üres poharakból majdnem kifolyt a lötyi… ha csak sétálok se tudtam volna inni itt, így vittem magammal a poharat addig, amíg egy laposabb részre nem értem. Kb a lejtős rész 90%-ig “futottam” a maradék séta és nyújtás, hogy az utolsó 4 kilire maradjon még pár forintom… miután leértem a dombról már szépen görcsölt a seggem meg a hátsó combom, de ez kb. 25-től folyamatosan érződött…főleg az emelkedőkön fölfelé. Sajnos a 30kilitől beállított pulzust nem tudtam elérni, lábban elfogyott az erő…
Mikor beértem azt gondoltam, hogy nem lett meg a 4 óra alatti idő, csak kinyomtam az órát. Utána örültem persze, mikor egy kis szusszanás után ránéztem és 3-mal kezdődött a számsor. Szal fasza volt…amúgy végig élveztem és tényleg csak pár percre estem ki a fókuszból.
Image may contain: one or more people and outdoor

Szilvási Niki – Hornindal Rundt, beszámoló

Posted on Updated on

(Elnézést, ezúttal ékezetek nélkül.)

Kovetkezzen akkor a beszamolom errol a szuper versenyrol, hihetetlen volt,vissza akarok menni.:))

Nem vagyok egy versenyre jaro tipus,osszesen eddig 3 versenyen vettem reszt.
Egy  10 km-es aszfalt verseny az 5 honaposom mellett,majd  a kovetkezo evben kovetkezett egy terepverseny maratoni tavval amire mar Gabi segitsegevel keszultem fel.

Az idei terv a MatrabercTtrail volt tavasszal,es kineztem meg a Hornindal Rundt 38 km-s tavot magamnak juliusra.
Cel ugye mindenkepp kell,ami kivisz futni este az esoben,a hoban,a szelben,a melegben,jaa abban nem.:) Olyan szerencses nem vagyok.

Mindenesetre egy verseny visszaigazolast es jobb esetben onbizalmat is ad.

Most mar ki merem mondani, le merem irni, de ettol a versenytol feltem. Nagyon. Persze ezt a gondolatot probaltam tavol tartani magamtol, elhessegetni amennyire csak lehet a verseny elott. Feltem attol,hogy rossz valasztas,hogy nem vagyok eleg edzett, nincs meg a megfelelo allokepesseg,hogy tul nagy falat ez nekem. De menni akartam,nagyon tetszett,vagy ez vagy semmi.

 

Pentek delelott becuccoltunk a kocsiba, aztan csaladostul utrakeltunk.
Gyonyoru utunk volt, mozi vegig.Gerianger fjord,Trollstigen,volt 6 oram,hogy hozzaszokjon a szemem a szebbnel szebb hegyekhez.
Estere befutottunk Hornindalba, rajtszam felvetel,majd reszt vettem egy un. eligazitason,ahol minden szukseges infot megkaptunk,reszleteket az ellotunk allo utrol.

 

Szombat reggel 8 ora rajt.
Elotte termeszetesen ment a matek,miben fussak.Egy capri volt rajtam,de reggel meg annyira fujt a szel es esett az eso,hogy vegul a rajt elott kb 10 perccel megis atvettem a softshell nadragomat.Gondoltam ha most itt igy fuj a szel,mi lesz velunk 1200 meteren.Utolag inkabb maradtam volna a capriban,legalabb nem cipeltem volna az extra sulyt ami sar formajaban a nadragomhoz tapadt.Nem okozott nagy gondot,tanulopenznek jo volt.

Amikor vegre elstartoltunk,ugy ereztem mintha egy tobb tonnas ko esett volna le rolam.Vegre!!
Itt vagyok,megyunk,most mar semmi massal nem kell foglalkozni csak menni elore.
Akkor tudatosult bennem,hogy ezzel a versennyel mekkora nyomast generaltam sajam magamra.

 

Az elso ket km aszfalt ut volt,ahol szepen kikocogtunk a varosbol.

Most mar nyugodt voltam,nincs mas dolog csak futni kell,bocsanat ne legyek nagykepu ez kesobb atalakult a menni elore mantrava.:)
Tehat az aszfalt ut utan,felkanyarodtunk egy kis osvenyre,szepen egymas utan mentunk,figyeltem a pulzust,tok jol voltam.Az eso esett,vegul is egy evben egyszer indulok versenyen evidens hogy esik az eso.Nem baj,kabat van,igaz a fotok sokkal szebbek lehetnenek ha sutne a nap.
A futas hamar atvaltott felfele menetelesbe,tartottam a szintektol,de teljesen jol ment.
Elozgettem,kozben fejben tobbszor a frissitesemet raktam ossze ujra es ujra,nehogy gond legyen.

Ja igen,nem voltak frissitopontok,csak ellenorzopontok,ahol csipantottunk egyet.
Erre az elozo esti meetingen dobbentem ra,amikor is kozoltek a vizveteli helyek pontjat,magyarul hol van patak es hol nincs es termeszetesen csakis folyo vizbol meritsunk.Frissitopont tema ezzel le is volt zarva a szervezok reszerol.
Ezert kiemelt figyelmet forditottam a frissitesemnek,itt szukseg lesz az energiara toljuk ezerrel felfele,okosan kell utantolteni.

6 km kornyeken epp kezdtem rahangolodni a tajra,amikor is akarva akaratlanul is a mogottem levok beszelgetese megutotte a fulemet.Informacioehes amerikai kollega a norveg kolleganotol probalt minnel tobbet kideriteni a  norveg Royal Air Forcerol,majd Obamarol fejtette ki a velemenyet.What??? Nezz mar korul ember,maradj csendben es elvezd azt ami korullotted van. Menekulok a vilag elol,es ezt hallgatom. Tenyleg itt es most? Ott konkret menekulesbe kezdtem,a pulzusom tulment az eloirtnal, de ott nem volt maradasom.:)
Ezutan pedig folyamatosan eloztem, mentem felfele, nem voltam faradt, ero volt boven,szuper volt.

Atvaltottam a sponser gelekrol a hihg5 gelekre,hosszu futasok alatt is a koffeinest hasznalom a simaval kiegeszitve, orankent vagy masfel orankent kettot eszek es megyek mint a gep. Magamhoz kepest.:)

A masodik emelkedotol,vagy hegytol tartottam a legjobban es ez ment a legkonnyebben. Meredek es meg havas is,es itt is sikerult embereket eloznom. Dobbenet.:D
A downhilleket gondoltam en majd jol megtolom,aha na persze.500 meter szintcsokkenes 4-5 km-en az ember csak ugy donget lefele,van aki biztos,de az nem en vagyok.

A Gulekoppen tetejerol lefele azert kaptam egy kis izelitot. Hoban lefele,szuper volt,puha volt,nem feltem,gondoltam ha esek is nagy gond nem lesz belole.Kivulro ugy nezhettem ki mint egy 5 eves kisgyerek aki teli vigyorral az arcan egnek allo kezzel es labbal szalad lefele. This is playground,no question.

A ho azutan atvaltott sar es szikla kombova,es ez innentol kezdve a 38. km-ig kitartott.
Volt egy szakasz ahol oriasi sziklakon kellett ugralni,hipp-hopp egyikrol a masikra,konkretan egy sziklamezon kellett atkelni.
Nagyon tetszett az emberek egymashoz valo viszonyulasa,ha valaki megcsuszott,kiesett a ritmusabol az egyensulyabol,rogton 3-an fordultak hozza,hogy minden rendben van-e.

A sziklamezon miutan atkeltunk,sikerult minket elterelni egy lapos teruletre,labszarkozepig ero sar,fincsi.Ja cipo valasztas igen.Vacillaltam a pihe puha hokam es a salomon sg kozott,de vegul az utobbira esett a valasztasom.Tokeletes volt.Legjobb valasztas erre a terepre.A bokatoro nedves sziklak kozott feltem,tudtam itt egy pillanat alatt veget erhet a verseny, de a cipo ahova leptem ott maradt.

A frissitopontok,akarom mondani patakok atalakultak pop up laboratoriumma.Nagyon vicces volt a sok ember a csorgedezo patak korul kipakolt hatizsakkal,zacskokkal,iso dobozokkal,ketszer tankoltam en is ilyen helyen.Ez volt az egyetlen ket alkalom amikor megalltam max 1-2 perc.

 

 

Iden jo voltam terkepolvasaban,keszultem.Negyszer megyunk fel,elso ketto hosszu es sok marmint szintben,a harmadik valami pukli,a negyedik a szivatas.
Az volt,az volt a javabol.Ez a 30. km kornyeken kovetkezett.Itt mar megengedtem magamnak azt a luxust,hogy szoba elegyedjek masokkal.Egy srac megallt,ugy tunt gorcsben van a laba,kinaltam egy kis magneziummal,nem kert azt mondta menjek csak elore.Keszuljek itt negykezlab fogunk maszni.O itt inkabb rapihen.Ooohhh…ok,akkor gyerunk elore.Igaza volt,volt ahol a fatorzsebe csimpaszkodva,masik kezzel sziklaba markolva segitettem az elorejutasomat.Itt egy kicsit megfajdult a fejem,zsele,iso kis BCAA,csak hogy biztosra menjek.Nincs sok hatra,nagy baj nem lehet belole.

Vegul ezen is felmasztam,majd innen vegig lefele egeszen a celig.

Az idom 7.16 lett ez a 14. helyre volt eleg a 60 no kozott.
A tervem 7 oran beluli teljesites volt,ha minden jol megy.Persze ezzel az idovel is teljesen elegedett vagyok.
Megkaptam azt amire leginkabb vagytam,vegig elveztem a versenyt,jol ereztem magam,volt erom,sehol nem akartam meghalni.
Utolag most mar tudom,ez a verseny megfelelo valasztas volt,megvolt hozza az allokepesseg.
Persze ide el kellett jonni,hogy ezt megtudjam.
Imadtam,imadtam minden percet.

 

 

Ha lesz ra lehetosegem,jovore ujra elszeretnek indulni.Talan akkor behozom magam 7 oran belul.

Gabi te mit szolsz?Are you up for the task?:)Ha Gabin mulik meglesz,mar csak nekem kell oda tenni magam.Motivacioval azt hiszem,most egy ideig nem lesz gond.