terep
Kaptárkövek Trail beszámoló – Belus Tamás
A hétvégi hosszú edzés szerepét a Kaptárkövek Trail 30-as távjára osztottam. 
A múlt heti Bükk Hegyi Maraton után túl nagy elvárásaim nem voltak magammal kapcsolatban, még Gabi is azt írta – nem baj ha marad bennem egy kicsi… Édesanyámat is orvul rávettem, hogy velem tartson, jól ment egy hete a BHM félmaratoni távján, a pálya sem volt nehéz, az ő maratoni felkészülésébe is be lehetett illeszteni a futást, és ezt mind el is hitte nekem MUHHAHA 🙂
Szóval reggel 6.30 indulás, sima út Egerig, 8-kor már a rajtzónában voltunk. Nem tudom miért pont ezekkel az egri srácokkal-lányokkal haverkodtam így össze, így alakult – a szervezők színe-javával nagyon jóban vagyok, szuper volt megint látni őket, el is pofáztam vagy 30 értékes percet, Péter Kerékgyártóval is váltottam pár szót, aztán nyomás a Polar sátorhoz átvenni a V800 tesztórát. Kis eligazítás (nagyon felhasználóbarát kis kütyü) felszerelkezés (magnézium ampulla a kocsiban maradt, bár annyira nagyon nem kellett) a rajtra szerintem már volt vagy 25 fok, kurvára égetett a nap. 9 után pár perccel lőtték el a 30-asok mezőnyét, a 15K egy órával később, 10-kor rajtolt.
A rajtlistán 93-an voltak, köztük Kovács László barátom, nem álltunk előre mert nem akartuk feltartani Német Csabit meg a többi elvetemültet.
Az első 3 km enyhe lejtő volt az AÉS szőlői között, az élmezőny jól elment, megnyugtattam Lacit hogy látjuk mi még őket 🙂 Persze sokan tényleg megpukkantak (nap, meleg, rajt előtti Almagyar-Érsekes fröccsök) őket be is daráltuk az első 15 km-en. A szőlőkből az erdőbe érve a Nyerges-hegyi emelkedő szűk egynyomos ösvényei következtek, jó tempót fogtunk, az első ellenőrző pont után lejtőhöz kvázi alacsony pulzussal érkeztem -egy HAJRÁ János Babiktól, egy pacsi Imre Verestől, jók voltak a szurkolók 🙂 
Az első frissítőhöz (7,5 km) egy tempós lejtő vitt le, de sok árnyék itt nem akadt, nem igazán esett jól a futás… Benyomtam egy isostar kólás gélt (úúúú de szar íze van, de nekem elég jól működik) még a frissítő előtt és gazdagon locsoltam magamra a vizet. Alapvetően egy ilyen távra ilyen sok frissítőponttal elég lenne egy 0,5-ös kulacs egy kulacstartóval, de fostam a melegtől, ezért inkább zsákkal mentem két kivehető kulaccsal. Meg atlétában Fruzsina Elek-Belus 😀 Szerintem jól tettem hogy a zsákot vittem végül, marhára jól esett útközben a fejre tarkóra locsolt hideg víz… Az első frissítőn a kulacstöltés után azonnal mentem is tovább. Két kellemetlen emelkedő (köztük egy véget nem érő kavicsos-aszfaltos) és egy combszaggató nagyon meredek lejtőcske vitt Síkfőkútra, itt Emese Földházi vitte a pontot, ettem egy kis csemege uborkát és édes kekszet (nyami) és elkezdtük a legnehezebb részt fel Várkútig. Itt sokat bele-bele gyalogoltam, de utólag erről is bebizonyosodott hogy indokolt volt – nem hiszem, hogy bírtam volna a harmadik frissítő (20,5) utáni hullámos részt ha itt erősebb tempót mentem volna. Az Eged lejtője nagyon nem akart eljönni, mondjuk az annyira szar, hogy nem is vártam tiszta szívvel – de azért örültem amikor végre elfogytak a fák és a startoló siklóernyősök között megláttuk a csodálatos panorámát. 
De tényleg, annyira szép, hogy Laci megállt (??!!!??) csinálni egy pár képet, én persze mentem tovább (láttam már párszor) és elkezdtem a gyilkos nagy-egedi lejtőt. Pár éve itt még halálfélelemben botorkáltam lefelé, de a sok Tokaji-hegyes technikás downhillezés azért már kezd hatni, úgyhogy kicsit magamat is meglepve top10-es részidőt mentem lefelé és még el is léptem a minket üldöző srácoktól. Amikor leértünk a kiskertek közé (már csak 1500 méter volt hátra) és elkezdődött az utolsó kis dombocska és ekkor mintha combon vertek volna, de úgy rendesen. Plusz a meleg is pofán vert, azt hittem ott menten elvágódok. Ilyet nem is tudom mikor éreztem utoljára – ja de, két hete boxedzésen 🙂 Apropó box. A bunyó és a pulzusrángató edzések nagyon jól jöttek most. Korábban egy ilyen sokk jóval nehezebben ment volna át rajtam, de most egy 10-15 sec-es megállással, pár levegőpréssel meg egy kis anyázással túl tudtam lendülni rajta és a célba már valami futásra emlékeztető mozgással érkeztem.
A V800 megviccelt kicsit, mert a bemelegítésnél már elindítottam az órát aztán le is állítottam, de az órán én menet közben a bruttó időt láttam (az volt gyárilag beállítva) és a célban is azt hittem hogy 3:10 volt az időm. A dugóka kiolvasásnál láttam hogy az idő 2:56 lett, ami ugyan kicsit rosszabb mint a tavalyi 2:53 de ezt hajlandó vagyok a meleg számlájára írni. Kb 15-16. lehettem, nem találok végeredményt egyelőre, és ott meg annyira nem érdekelt a helyezés.
Anyu 2:06-ot ment a 15 km-en, ami kurva jó idő neki, nagyon büszke voltam rá. Ja és köszi a menő képet Péter Kerékgyártónak 😀 Jó kis verseny volt ez, bár egyszer jó lenne inkább ősz végén futni, sok a napnak kitett rész, úgyhogy elég Rambós ez így…
Kaptárkövek Trail jövőre is tollal beírva.
Fotók: Belus Tamás, Kerékgyártó Péter
Börzsöny Trail beszámoló – Sally
Told neki, ne sajnáld 🙂 Írta Gabi az instrukciókba a futás előtt. (Persze írta a szokásos bemelegítést is, amit jellemzően el szoktam lógni), de a Börzsöny trailen ez volt az az instrukció, amit igazából nem fogadtam meg, csak az utolsó szakaszon, a Csóványosról lefelé.
De ne szaladjunk ennyire előre. Vasárnap reggel: család egyik fele útban Balatonra vitorlázni, kisebbik felét kitettem Újpesten a nagyszülőknél, és egyedül indultam el Diósjenő felé.
Éppen hangosan énekelgetem a rádión játszott számokat, amikor csörög a telefonom: Prosec ügyelet: riasztás a lakásban. Szuper hír, főleg, hogy előző héten törtek be a szomszédba.
Pulzus felnyomva, szerencsére lakás nem, így mivel minden oké, még időben odaértem a rajthoz. Kivételesen minden cuccom elő és be volt készítve, így nagyon pakolgatnom sem kellett, rajtra készen voltam a rajt előtt fél órával.
Csurja Gábor személyében találtam is valakit, akivel eltöltöttem az időt… Gábor bőszen bemelegített, kénytelen voltam csatlakozni hozzá. Szóval Gabi örülhet(ne) ha tudná, hogy a bemelegítésem 20 perc ugrabugra és törzs/kar/lábkörzés volt, mert Gabival csak így lehetett dumálni, ha imitálom, amit ő is. Összehoztam a gimnasztikát. Ilyet sem csináltam még, de most jó kislány voltam.
🙂
10-kor pontban rajtoltunk. A kedd esti SZESZ-en való hatalmas esés miatt (amitől kék és zöld voltam, mint akit agyonvertek) óvatos duhaj voltam, és úgy döntöttem, a teljesítés a cél, és hogy 5 órán belül beérjek.Azért is, mert itt még soha nem futottam a hosszú távot, és egyáltalán nem volt fogalmam arról, hogy mit is várhatok. Bár a szinttérképet tanulmányoztam, de még életemben nem voltam sem a Nagy Hideg hegyen, sem a Csóványoson. Egyik oldalról jó, ha ismeretlen pályán mész, mert nem tudod, hogy mit várhatsz, másik oldalról meg ez a baj a már ismert pályákkal, hogy PONTOSAN tudod, hogy mit várhatsz 😀
Nekem semmi sem jó, tudom.
A faluból kifelé egy hosszú aszfaltos szakasszal kezdtünk, amit én soha nem szeretek. Főleg ha folyamatosan emelkedik, és én elérem a 170-es pulzust, és a kutya sem gyalogol, és erre tetőzve még egy fotós is vár az aszfalt végén.
Börzsöny Trail beszámoló – László Vali
Reggel gyors zabkása-gyártás, kulacstöltés és már úton is voltunk. Szokás szerint hátulról indultam, nem siettem sehova. Pályából most nem készültem, csak annyit, hogy két nagy emelkedő lesz.
Baktattunk fel tempósan, viszonylag gyorsan helyreállt a pulzusom, azt figyeltem, annak mentén váltogattam a séta és kocogás között. Egész gyorsan felértünk a nyílt rétre, ami tavaly a hőségriadóban eléggé megviselt, de most csak gyönyörködtem és fotóztam. Utána újabb meredek jött, erre emlékeztem tavalyról, így nem is volt vészes.
Utána hullámzás volt, de ez a rész kicsit összeolvad az emlékezetemben, annyi ugrik be hogy volt néhol sár, csalán (ekkor megnyugodtam, hogy tuti nem tévedtem el, mert ezt a rajtnál előre bejelentettek), aztán egy kellemes hullámzás, ahol egyrészt szép rálátás volt a környező völgyekre, másrészt itt előztem meg Flórát és Erdei Dórit. A frissítő ponton aztán beértek, de én csak gyorsan vizet szereztem, felkaptam sajtot, ropit, olajbogyót és indultam tovább, közben majszoltam.
A második nagy mászásnak lazábban indultam neki, hogy érjen le a kaja, kicsit éreztem, hogy a vízzel tele lett a hasam. Viszonylag barátságos felfele volt ez, mentem-mentem, amikor pulzus engedte, kocogtam is, és végül kiértünk arra a gyönyörű gerincre a magas fűben, ami tavaly óta az emlékezetembe ivódott, és most se csalódtam. 
Utána megint kicsit kiesik mi is volt, de egy kicsit elgyengültem, ettem, Szasza fotózott én meg a karosszékének kényelmére irigykedtem. Aztán egy ponton lefele feléledtem, kicsit jobban erőltettem magam, hogy pörögjenek a lábak. Megláttam magam előtt Domján Dórit, botokkal ment, nagyon jó tempót, rátapadtam és ez húzott és felpörgetett. Aztán mikor megelőztem, kiderült, hogy ő már rövidtávos. Az egy még hátralévő emelkedőn tempós sétával próbáltam ellépni, aztán a lépcsős nekem kellemetlen lefelén előzgettek, de magamhoz képest igyekeztem nem szarakodni a lejtőn, a sár még mindig jobb, mint a száraz alattomosan csúszós por.
A végét egész tűrhetően megpörgettem, a falu hosszú utcáján azért kellett mar az akaraterő, de engedtem a pulzust ős igyekeztem, hátha meglesz a 3:30. A befutón egy hosszútávos a kapu előtt beért, én előre akartam engedni, mert mégiscsak hosszú távos, de nagyon kedvesen nem darált be, noszogatott es együtt csippantottunk.
Balázsék már a füvön pihengettek, én még egy gyors hideg zuhannyal frissültem.
Összességében jó kis verseny volt, több akaraterő kellett hozzá, nem volt olyan végtelen flow, mint Visegrád Trail, de ettől egy kézzelfoghatóbb, valósabb versenyélmény is lett.
Nem bántam meg ezt az impulzus vásárlást:) A pálya nagyon szép, a ritmusára szerintem rá lehet érezni, ehhez a pulzus jó támpont volt. A frissítés egész jól ment, egy ponton eszembe jutott Vincze Zsófi szövege, hogy ez itt nem kívánságműsor, nem azért eszi az ember a gélt, mert kívánja, hanem mert kell, úgyhogy magamhoz képest katonás rendben toltam be a géleket. Tavaly a hőség megborított, de azért idén is párás nyomott levegő volt és sár, szóval az időjárás kicsit segített, de mindemellett ez egy jó mérce volt arra, hogy az edzések beértek.
baratrunning.com 