Privát UTH Szentendre-Trail – Ficzere Juli

Posted on 2021.05.18.

Még 500 m, a piacnál meglátom a gyaloghidat, ami már bevezet a Főtérre. Hirtelen elkap a sírhatnék, az egész nap küzdése és a felkészülési időszakban megélt nehézségek, örömök után teljesült a várva várt siker. A Főtéren az emberek békésen vacsoráznak, fagyiznak. A hivatalos versenykor szokásos tapsok és biztatások most nincsenek, de elkapott pillantásokból azért látom a csodálkozásokatJ Tempósan megyek, persze a mozgásomon már látszik, nem most indultamJ Végül átrobogok a virtuális célvonalon. Ati már ott vár mosolyog, én pedig újra elsírom magam, átöleljük egymást, boldog vagyok.

Már a téli alapozás előtt tudtam, ezt a verseny még nem tudom elengedni. Meg kell tudnom mennyit fejlődtem az elmúlt két évben. Így nem volt kérdés, hogy versenyen kívül is megfutom, ha úgy alakul.

Ahogy közeledett a vasárnap egyre többször vettem észre, hogy az UTH jár a fejemben. Terveztem a frissítést, vagy éppen bejártam fejben az útvonalat. Pénteken már szabi, sikerült is jót aludni, pihenni. Szombaton miután összeraktam a felszerelést, és összeállt a frissítés még elolvastam néhány korábbi beszámolót, többek között Belus Fruzsiét. Az időjárásjelentés napok óta riogatott az esővel, de szerencsére erre nem feszültem rá, így 100 Ft-tal tudtam a rajtban állni, ami elég intimre sikerült. Szentendre még aludt, csak néhány étterem készült a nyitásra. Teltek a percek és Atival mind a ketten éreztük kell valami, amire el lehet indulni. Ekkor ránézett az órájára és kimondta még 5 perc, indulj fél10-kor.

Kő-hegyig eseménytelenül telt az idő, figyeltem a pulzust, az eső pedig csak szemerkélt. A hegyre meglepően gyorsan felértem, a felhőket majdnem elértem a kezemmel. Lajos-forrás előtt jött a pofon. Az eső durván rákezdett és itt szembesültem azzal, hogy az erdő piszkosul felázott az elmúlt napok esőzései miatt. A szopás mértékét sikerült érzelemmentesen nyugtázni, és miután nem vagyok egy esőmenő Hamilton, így vigyázva totyogtam tovább nehogy elessem.

A frissítés miatt időtervet készítettem, ami Pilisszentlászlónál így meg is borult fél órával. Megvallom ez egy kicsit lehangolt, így innen inkább már nem foglalkoztam az idővel, csak azzal, hogy kifussam magam amennyire csak tudom és meglátjuk mire lesz elég.

Az Apátkúti-völgy gyönyörű volt az élénzöld fák és növények miatt, a madarak csicseregtek néhány elszánt túrázóval is találkoztam. Az egyik patakátkelésnél két túrázó srác megkérdezte, hogy versenyen vagyok-e. Elmondtam nekik, hogy privát teljesítek saját magam szopatására, ha már felkészültem. Ez nagyon tetszett nekik, még több méter után is hallottam, ahogy nevetnek rajta.

Tovább robogtam, és akkor olyat láttam, amit még soha. Egy nagy kerek kő közepén egy hibátlan teljes felső kivehető fogsor. Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem lefotózni. Csak az járt az eszembe hogy valaki itt hagyta a fogátJ

Visegrádnál volt egy nagy frissítés. Itt pakoltam fel a teljes frissítést a Skanzenig, és váltottam zoknit, ami nagyban javított a komfort érzetemen. Itt már a nap is kisütött. Vettem egy nagy levegőt és tudtam, eddig csak a bemelegítésen vagyok túl.

Ati végül meglepett Pap-rétnél, ahova kissé elcsigázva értem oda. Az egész távon itt volt egy fizikai fáradtságból adódó mélypontom. De a meglepi hideg kóla csodákat tett.

A rettegett fal Vörös-kő előtt, illetve a Nyergesre jól felázott, így szinte végig négykézláb másztam. Mindkét tetőn idilli hangulat fogadott, túrázók napfürdőztek a ragyogó napsütésben, vagy gyönyörködtek a panorámában.

Összességében jól sikerült futás volt ez. Fejben végig erősnek éreztem magam, a sár viszont nagyon kifárasztott fizikailag. 9:07 lett a vége ezzel 40 percet javítottam.

Nagyon köszönöm Gabi hogy felkészítettél, és Atinak, hogy intézte a frissítést, és persze azt is hogy a mindennapokban támogat az őrült futóterveim megvalósításában.