Bükki Kilátások, Hard beszámoló – Dr Szabó Sándor

Posted on 2018.03.15.

Már az utazás sem volt egyszerű, mivel sűrű hóesés és csúszós utak nehezítették a közlekedést. Elfoglalva felsőtárkányi szállásunkat, elindultunk a közeli pizzériába, ami csak 500 méterre van, de valójában legalább 2 km. Itt kissé túl ettem magam, ami másnap vissza is köszönt. Est 10-köröl megérkezett még budapesti futócimbim, Burai Laci is. Kis beszélgetés és fekvés.
6.00 már a sarki kisboltban ért minket, ahol Tomival örömmel ittuk meg a reggeli kávénkat. Pakolás és irány a rajt.

Gánt Trail beszámolók

Posted on 2018.03.13. Updated on 2018.03.13.

Dr. Földi Zsuzsi beszámolója, 25 km

Odafele úton lefejeltem a félig nyitott csomagtartót (még nem nyílt ki teljesen, én meg már hajoltam be, és bumm… iszonyatosan fájt, megszédültem, kicsit felfordult a gyomrom, és percekig annyit tudtam csak mondani, hogy aztakurvaéletbe, aztakurvaéletbe, ez nagyon fáj😂 (Időben kicsit előre: hétfő reggel sebet találtam a fejem tetején, még ma is eléggé érzékeny és fájdalmas)
Megérkezünk, minden flottul megy, rajtcsomag, pisi 2x, szerencsére elég hideg van, nem olvad, a sarat tuti megússzuk :). Fejem fáj, de hát jól beütöttem, érthető.
Végig havas volt a pálya, ahol mélyebb volt kicsit, ott totyogva is 170 fölé ugrott a pulzus, de komolyabb lihegés nélkül tudtam futni felfelé is, nagyon élveztem – éreztem hogy van erő, nagyon lazán ment ahhoz képest, hogy hóban futok. És vsz itt rontottam el – annyira élveztem h megy, és könnyebb, mint amire számítottam, hogy elfelejtettem enni… 6-7 km körülre vártam a frissítőpontot, ott akartam elővenni gélt, de 8 után volt, és akkor mar éhes voltam nagyon (igen, közben elő kellett volna venni, és enni kellett volna, ott volt basszus az övemben minden). Aztán elfelejtettem gélt enni 😮, a ponton gyors csoki-banán-viz, és mentem tovább, 11-nél eszembe jutott, hogy basszus, a gél – gyorsan ettem is egyet. Végig fájt a fejem, itt mar eléggé, szar volt. 13-nál visszaértünk a faluba, a rövid táv vége itt volt, innen egy 12 km-es kör volt meg nekünk. Frissítőpont – banán, csoki, viz, nem voltam túl jól, de futottam, kényelmes tempóban. Se izomfáradtság, se semmi konkrét gond nem volt, csak egyszerűen nem voltam jól – fájt a fejem, tompán, és nagyon zavart a hó fehérsége (az egyébként is mindig bántja a szemem), aztán amikor egy _semmiben_ megbotlottam, akkor majdnem sírva fakadtam (G szerint sírtam, szerintem csak majdnem), megálltam, elővettem egy gélt, megettem, ittam vizet, és mondtam Gábornak, hogy szarul vagyok, de összeszedem magam, menjen, egyedül akarok szenvedni. Megkérdezte hogy nem akarok-e kiszállni, de mondtam, hogy mivel nyílt törés és haláleset nincs, és van még 4,5 óra a szintidőből, ez az opció felejtős 😄

Kb 1 km múlva oké voltam teljesen (fejfájás maradt), azt hiszem agyban kellett inkább összeszedni magam, tisztáztam magammal hogy kevés volt a kaja, enni kell, akkor szépen lazán befejezem a maradék 11 km-t, ami lóf@sz, azt félhullán, sőt egészen hullán is bármikor lefutom, függőlegesen is felfele akár, úgyhogy száj befog, hiszti nincs, futás van :D. Megettem egy gyümölcsszeletet is, és futottam, kényelmesen, már amennyire a hóban lehet kényelmesen futni 🙂 Tudtam hogy 17 km-től lesz 2 km, amin 150-170 m szint van, azt vártam, hogy azon a gyalogláson legyek túl. Na, az szar volt nagyon – keskeny nyom, kb térdig erő hó, és csúszott veszettül. Felfelé gyaloglás közben is ettem, és arra gondoltam, hogy ez igazából semmi, Tomiék előző nap sokkal durvább körülmények között sokkal többet mentek,
úgyhogy tessék örülni annak, hogy nekem most ilyen könnyű :). Aztán 19-nél frissítőpont, csoki-banán, és innentől lehetett csapatni lefelé. Csak az volt innen rossz, hogy fázott a teljesen szétázott cipőben a lábam, egyébként élveztem, nem volt igazán fáradtság se, izmok működtek rendesen, nem fájt semmi (fejemet leszámítva). Elvileg a faluba befelé volt vmi emelkedő, én nem éreztem, csak hogy nagyon jeges az út, és csúszik 😄 Óram szerint 2:48:xx lett, hivatalos 2:52, nem is reméltem hogy ilyen havas körülmények között 3 órán belül beérek 🙂
A frissítéses bénázást sajnálom nagyon, de talán lassan tanulok belőle.

Cserta Balázs beszámolója, 14,5 km

Közben azt éreztem, hogy nem volt jó, de így utólag jól sikerült!! Két magamnak megfogalmazott célom volt: 1:30 belüli idő és, hogy mindig futómozgásom legyen a tempó ellenére, tehát hegynek fel se sétáljak. Jelentem sikerült!!:) 1:25 valamennyi lett az időm és mindig imitáltam a futást!!
Az elején volt egy nagy emelkedő amitől a plafonra került a pulzusom, de legalább nem volt vele gond a továbbiakban, mert ott is maradt. Végig egy 5-10 cm süppedős félig taposott havat kellett túrni. Ez sokkal nagyobb energiát vett igénybe és más mozgást. Ennek később lesz jelentősége. Igazság szerint 7-8 km-ig elég szenvedősen éreztem magam, ott viszont mintha kicseréltek volna és jó tempóban előzve mentem végig. 116 fős férfi mezőnyből 37-ik lettem a nőivel együtt pedig kb 220-ból 52-ik. Ez nekem elég jó.
Szóval évindító versenynek jó volt!!