triatlon

Joó Fruzsi – Keszthely Féltáv beszámoló

Posted on

Szóval őszinte leszek: nem tudtam, hogy ez a Keszthelyi triatlon ennyire kemény lesz. A bicón 8 hosszú emelkedő volt – de nem ám néhány méter, hanem az a hosszú szenvedős fajta. Illetve azt se mondta senki – bár nem is kérdeztem senkitől – hogy a futásnak majdnem a fele felfele lesz (a parttól a festői Festetics-kastélyig és vissza le).
Időeredmények:
– Úszás 41 perc (1 percet javítottam a tavalyi Budapestman-hez képest, de nem is vártam tőle többet, mert edzéseken nagyrészt gyors-, és hátuszit gyakorlunk. Szóval ezzel most még elégedett vagyok.
– Bicó: 1.43 perc lett –> ok, hogy eddig ez volt a legbrutálabb bicós pálya, de ki kellett, hogy mondjam magamnak, hogy milyen rosszul megy a bicó. Mármint, hogy ezen a számon van hova fejlődni 🙂
– Futás: nos itt magam is meglepődtem, hogy a 10 km-t 1.05 perc alatt le tudtam futni 36 fokba, 4 km-t ebből felfele a két szám után. Ezen is van még mit fejleszteni, de ezzel alapvetően jól vagyok. (tavaly a Budapestman-en 1.02 volt az időm 10km-n, de ott a Városligetbe kavirnyáltunk).
Megélés:
Az úszásnál már végre nem féltem a nyíltvízen, és nem paráztam be, ha valakivel kicsit összekoccantunk. A bicón már a 6. emelkedő fele kezdett marhára elegem lenni, de úgy szálltam le a bicóról, hogy volt még erőm tovább menni. A futás első körében majdnem elsírtam magam, hogy ezt a távot majd még egyszer meg kell tennem felfele, de a második körnél már nem szenvedtem annyira. (Kis funfact – kétszer futottam be a célba, mert az elsőt elnéztem 🙂 –  amikor a második körömre indultam futásnál, a hostess leányzó mutogatott balra és azt mondta, hogy második kör balra – én meg úgy értettem, hogy ha még van hátra a második kör, akkor menjek arra, de ő úgy értette, ha már túl vagyok a második körön, ami azt eredményezte, hogy befutottam a célba 🙂 És ott kérdeztem meg a célba az egyik versenybírót,  hogy itt hol lehet tovább futni 🙂 🙂 és mutogatott a hátam mögé. Teljesen már szét voltam esve fejbe, de azért ezen jót röhögtem még ott is.

This entry was posted in beszámoló and tagged .

Hétvégi szurkolós

Posted on Updated on

A hétvége a fajsúlyos terep-megmozdulásoké és a klasszikus ironman távé lesz.
Nagy hajrá mindenkinek!
– Poór Péter, Alpannonia, 120 km
– Gállos Bálint, Walser Ultra trail 65 km, D 4200m
– Ákos Hegedűs, Nagyatád, Ironman
– Koren Miklós, Fátra Trail, 56 km
– Kriszta Locusta Nagy, Budai tájakon 17 km

This entry was posted in beharangozó and tagged , , , , .

Demeter Balázs – BalatonMan Füred, beszámoló

Posted on

Nna, ez is megvolt. Ironman féltáv, Füreden.

Csütörtökön még kiderítettem, hogy csak azért fáj a bokám, mert egy kis csontdarab azért letört, mikor sérültem, de a szakember megnyugtatott, hogy nem lehet belőle nagyobb gond, ha zavar, ki kell kapni később, de megkaptam a zöld lámpát.
Pénteken kiderítettem, hogy a versenyre utazás igazi “advanced” fokozata, ha a család is jön, persze verseny közben imádtam, hogy ott vannak. Kényelmes déli rajt, előtte felfújtam a bringa gumijait, 8,5 bar-os gumi, 10 baros felniszalag, mondom 9-re jó, lesz, annyi tartalék van bennük (persze ez reggel, hűvösben történt…)
Rajtig sima ügy, az úszás első körén az életemért küzdöttema tömegben, a másodikban csak a hullámok zavartak, meg, hogy egyenesen kellett volna úszni cikk-cakk helyett. Sebaj, így is 38:15 lett.

balazs_bringaA bringás depót elcsesztem, elfelejtettem, hogy a mez zsebébe tettem a napszemüveget, aztán addig kerestem, míg a kesztyű egyik felét hagytam ott. (A képen – by Gerlai Orsolya – ezt láthatjuk épp:-))

A bringa jól ment, de megviselt, a Gella hagyján, a fordító után a puklik vettek ki eléggé. Aztán a második fordító előtt jött a szissz-szissz-szissz, szépen, ahogy a kerék forog… Persze, hogy a forró aszfalton betonkemény lett a gumi, aztán a felniszalagnál betalált valahogy a belső a küllőlyukba… 😦 Anyázás, szerelés, sok hely mínusz… Szerencse, hogy viszonylag gyorsan szerelek defektet, az már hosszabb idő volt, mire rájöttem, mi volt a baj. Persze ezután kicsit jobban nyomtam, így a bringát 3:49-el fejeztem be.

Egy gyors depó (2:29) és már éreztem is, hogy bármihez több kedvem van, mint futni.

Az elején még bíztam benne, hogy beférek 6 perces ezrek alá, de máshogy lett. Az első kör volt a szarabb fejben, a másodiknál már tudtam, mi vár rám. Nagyon sokan gyalogoltak bele, így kifejezetten büszke vagyok rá, hogy egy hosszabb depóm volt csupán, illetve kb. 3 kilométerrel a vége előtt kínzott annyira a sok buborék a hasamban, meg a hasmars-érzés, hogy egy pillanatra meg kellett állnom. Egy lépés, két nagy levegő, a vége már fél lábon is bemegy. És tényleg. Érdekes, hogy a futáson is hoztam heleyezéseket! (Érzésre életem legszarabb futása)

Yeah! Balatonman 2016 középtáv 6:06:53! 

Eredmények (128-as rajtszám) 

This entry was posted in beszámoló and tagged .