VTM ultra beszámoló – Erényi Tamás

Posted on március 28, 2018

Könnyű tervvel indultam neki a versenynek, 23 km-ig könnyen békésen, pulzuskontrollal, rákövetkező 16-17 km a megmaradt erő függvényében, ha megy akkor gyorsabban a ha nem akkor kényelmesen. Ebben a szakaszban van az utolsó hosszabb emelkedő is. A záró bő 10 km lejtőjén lendületesen szerettem volna futni.

Az elképzelések szerint indult a verseny, kényelmesen haladtam figyeltem a pulzust, küzdöttem a változatos talajviszonyokkal, fagyott sár, hó, ragadós sár, csúszós sár, szerencsére akadt futható talaj is 🙂.
A frissítés a szokásos volt kb, 45 percenként gél + víz, néha egy szelet alma. 23 után vált szét a maraton és az ultra útvonala, innen megritkult a mezőny. Bolyok nem alakultak ki, mindenki a saját tempóját futotta.

Vérteskoznma után van pár km betonút, itt úgy véltem, hogy mehet, volt 5:30-as km is, de még mindig kényelmesen pulzuskontrollt betartva. Jó ötletnek tűnt egy kis előnyt gyűjteni. Amint letértünk a betonról (33 km) éreztem, hogy kifogyott az energia, eléheztem. Pont akkorra volt beütemezve a következő frissítés, így gondoltam semmi gond, kaja és irány tovább. Hát nem. OK, akkor legyen még egy gél. Aztán még egy. 30 percen belül 3 ( jó ebből egy izogél), ilyen se volt még. Sajnos ez a szakasz pont egybeesett a hosszú emelkedővel, így elég sok időt vesztettem. A rákövetkező hosszú lejtő sem hozta el a feltámadást, nem találtam magamra, az utolsó kb. 3 km-t leszámítva vánszorgás volt csak. 6:23 lett a vége. Kb 20 perc maradt benne.
Az eléhezés szerintem a nem a verseny közbeni frissítésből eredt, zűrös volt a múlt hét, inkább ott keresendő az ok.
Azt viszont sajnálom, hogy a lejtőt nem tudtam kihasználni, valószínűleg többet kell edzeni 🙂 Végül is, van még szűk két hónap az UTH-ig:-)