Vadlán Ultra Terep – Antal Csaba beszámoló
Vadlán 50k,1409m D+
4:58:22, abszolút 9. helyNagyon élveztem az egész versenyt! Előzetesen mindenképp 5 órán belüli teljesítést tűztem ki célul, ami végülis összejött. A helyezés: könnyen lehetett volna 6. hely is, kicsit több, mint egy percen belül érkeztünk négyen a célba (6.-9.), most nekem nem volt szerencsém 🙂Hogyan is volt:
A hosszú távval egyszerre volt a rajt, mint eddig is, ami a COVID miatt újítás volt, hogy négy rajtzónát alakítottak ki, mindenki oda állt be, amit gondolt, én az elsőbe öt órán belüli tervezett befutó idővel, a második 5-6 óra, a harmadik 6-7 óra és a maradék sávok voltak még. Jó döntés volt, rajt után nem kellett átvágni sok lassúbb emberen, Marcival és Fruzsival vagy fél kilit mentünk együtt, aztán mindenki felvette a saját tempóját és elhagytam őket, hiába, fele annyim volt távban, könnyen mentem gyorsabban 🙂
Az elején nem akartam túl gyorsan menni, 160 bpm alatt tartottam a pulzust, valahol az első tíz között voltam, de nem tudtam, hogy az élbolyból hányan mentek az én távomon (utólag a csekkolások alapján minden mért ponton nyolcadikként csekkoltam). Úgy kb. a második ponton utolért Ary Bence, hozzá csapódtam, bízva benne, hogy így nem fogom elfutni a versenyt. Féltávig haladhattunk így együtt, utolértünk egy srácot, aki az élmezőnytől szakadt le, ebből kalkuláltunk, hogy kb. öten vannak előttünk (tényleg), őket már nem láttam a célig.
Féltáv körül Bence egyszercsak lemaradt, viszont ketten utolértek, nagyjából egyszerre értünk négyen a következő frissítőpontig, itt kb. egyszerre indultunk el. A korábbi évek pályájához képest itt egy szakaszon egy kiszáradt vízmosásban kellett menni, ez volt az egész táv legtechnikásabb része, kidőlt fák, mélyebb avar, kövek, sziklák. Ez a terep nagyon bejött nekem, a négyes csoportunkból meg tudtam lépni, segített az a pár tokaji lejtőzéses edzés, jóval gyorsabban tudtam lefelé haladni, mint a többiek. Itt olyan két perc előnyt szereztem.
A gond itt kezdődött, ugyanis Büdöskút és Gyenesdiás pontok közötti kilenc kilométeren kevésnek bizonyult a vizem. Sajnos előző este észleltem, hogy a hátizsák víztartálya ki van lyukadva és arra a kb. plusz egy liter vízre nem számíthatok, de reméltem, hogy a fél liter víz-fél liter iso mennyiség a pontok között elég lesz. Így esett, hogy kb. öt kilométert víz nélkül mentem, hiába ittam az iso-t, a cukros lé a torkomban lötyögött, de nem nagyon akart felszívódni. Olyan 35 km körül kezdett (gondolom jórészt emiatt) a vádlim görcsölgetni, már alig vártam, hogy vízhez jussak. Nem segített a helyzeten az sem, hogy a Vadlán liknál pályát tévesztettem és lementem egy kb. 20 m mély katlanba (jórészt seggen majd hason csúszva) és ott tanácstalanul nézegettem, majd amikor megláttam, hogy vissza kell másznom és feleslegesen jöttem le a közel függőleges ösvényen, felnézve láttam, hogy az elhagyott három versenytársam éppen elhalad a magasban 🙂 Nem volt vidám pillanat, anyázva felkaptattam és követtem őket.
Végre elérve a Gyenesdiás frissítőpontot, a srácok akkor indultak tovább, de nekem tankolnom kellett, ami érzésre rohadt lassan történt, kb. egy perc hátránnyal indultam utánuk. Innen a víz valamit segített, erőre kaptam, de a vádlim egyre sűrűbben jelezgetett, be-behúzta a görcs a lábam, viszont itt az aszfaltos sík részen 4:50-4:45-ös tempót tudtam menni és utolértem, majd lehagytam az egyikőjüket a három közvetlen versenytársból. Próbáltam motiválni, hogy érjük utol a másik kettejüket. akik kb. 100-150 m-rel voltak előttünk látótávolságban, de a srác nem tudott gyorsítani, így egyedül eredtem utánuk, sőt a Mobilgáz-állomásnál utol is értem őket, már csak 5 kili volt hátra.
Innentől hullámos aszfaltos, murvás rész következett még két vagy három nagyobb emelkedővel, ahol mindig csökkent a távolság köztünk, de a lejtőkön nem tudtam sietni, mert a görcsölés addigra óvatos haladásra késztetett. Sajnos a nem sokkal korábban elhagyott futótárs összekapta magát és visszavette a nyolcadik helyet, így értünk be négyen 1 perc 16 másodpercen belül, én is a tervezett öt órán belül maradva 4:58:22-vel a kilencedik helyen.
A tisztesség kedvéért a három kolléga, akikkel meccseltünk: Mészáros László, Dávid Richárd (mindketten Jakus Team) és Sárosi Kristóf (őt nem tudom, milyen Team).
A távot idén is Allaga Tamás nyerte közel egy perccel jobb kilométer átlagot hozva 4:09:37-tel.
Legközelebb igyekszem minél több ilyen hátráltató malőrt kizárni, ilyeneken múlik a még jobb eredmény, de amúgy sem vagyok elégedetlen, csak közben jön meg az étvágy 🙂
baratrunning.com 