Turul Trail 2021 – Zsubrits Gábor, beszámoló
Az egész januárban kezdődött, mikor megláttam a Turul kör Facebook oldalán a kiírást, hogy egész éves kihívást indítanak. Minden hónapban egy kört kellett megtenni náluk, ezért minden hónapban más-más kitűző járt és az év végén kupát, illetve aki kért, annak pólót is osztottak díjazásként. Nem is volt kérdés, hogy én ezt teljesíteni szeretném, így egyből írtam Gabinak, aki természetesen belement a dologba.
Januárig már volt két teljesítésem a körön, így nem volt teljesen ismeretlen a terep meg az útvonal. Az, hogy mi fog rám várni egész évben, mikor január első napjaiban először olvastam be a startban lévő QR kódot, arról még sejtésem se volt.
Az egész januárban kezdődött, ez még ismerkedős volt, sikerült is egyszer rossz irányba mennem. Külön nehézséget jelentett számomra bizonyos helyeken a sok sár, így még talpon maradni is nehéz volt, nemhogy futni. Ettől függetlenül élveztem és pár apró sikert már itt sikerült elérnem, többek között frissítés terén is, és otthon felkerült az első kitűző a hűtőre.
Majdnem másfél hónap múlva került sor a februári körre, az előzőnél még rosszabb körülmények között. De mivel a cél egy könnyed teljesítés volt, így nem bántam annyira, hogy sok helyen még nehezebb volt talpon maradni.
Aztán eltelt egy újabb hónap és már a márciusi teljesítésnek vághattam neki, ami azért is volt különleges, mivel közös Gizionos futással volt egybekötve. Így végre személyesen is találkozhattam másokkal. Igazi tavaszi idő fogadott minket, és az addigi legjobb időmet teljesítettem közel 10 percet javítva. Akkor már kergettem egy 2 óra 15 perces teljesítést félmaratonon terepen és itt nagyon közel kerültem hozzá, persze szomorú így sem voltam, hogy nem jött össze. A márciusi kitűző mellé pedig járt egy különleges Gizionos is. Ez egy nagy lökést adott a későbbiekre, hiszen tudtam ha egyszer sikerült ezt elérnem máskor is képes vagyok rá.
Az áprilisi kör teljesen átlagosra sikeredett, semmi különleges dolgot nem tartogatott. Elég lazára vettem, de ettől függetlenül az addigi második legjobb időmet sikerült elérnem, ami kicsit meglepett a célban.
A májusi körre több mint egy hónapot kellett várnom, és akkorát változott az erdő, hogy alig ismertem rá, még a térkép is újra előkerült, mert nem voltam biztos benne jó irányba megyek-e. De pont ez volt az egyik oka amiért teljesíteni szerettem volna, hogy lássam hogyan változik az erdő hónapról hónapra. Ezt leszámítva sima ügy volt, csak a végén vert el az eső, amire igen ritkán volt eddig példa. A nyári hónapok viszont kemény edzéseket és hosszan tartó nagyon jó formát hoztak, amik a teljesítéseken is meglátszottak minden hónapban. Mostanra kellő rutint szedtem össze, ami nemcsak az útvonal ismeretét jelentette, de a frissítést is sikerült számomra tökéletesíteni.
Így vágtam neki a nyárnak, ahol a nagy melegek további nehézséget okozhatnak. A június nem is hazudtolta meg magát ilyen téren, és ilyenkor korábban is indultam, hogy a nagy melegeket elkerüljem. A meleg ellenére sikerült egy nagyon jó időt futnom, de itt még maradt bennem egy kicsi, mivel az első szakaszt “ellustálkodtam”, de nagy lendületet adott a további teljesítésekhez.
Ezután meg is lepett, hogy a júliusi körömet kellemes tavaszias időben tudhattam le, amiben nagyon jól esett futni. Nagyon lendületesen is vágtam bele, és a végén láttam, hogy itt bizony új egyéni csúcs fog születni, ami így is lett végül.
A jó forma augusztusban is tartott, és ha újabb csúcsot nem is értem el, de egy második legjobb időt igen. Itt éreztem először, hogy már nagyon rutinból megy minden. Ezeket a nyári köröket mind nagyon élveztem és nagyon motiválóak voltak ezek a körök az év további részére.
Szeptemberben egy lendületes kört kért tőlem Gabi, és talán itt voltam a csúcsformában, ami meg is látszott az eredményen. Sok olyan emelkedőt tudtam megfutni, amit korábban sosem és a sík részeken is nagyon jó tempóban haladtam végig. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen sikerült bemennem a 2 óra 15 perces álomidő alá. Ezzel már harmadszor javítottam meg idén a legjobbamat a körön, és jelenleg is ez az egyéni csúcsom.
Az ősz közepére viszont már fáradtam és ez vissza is vett a tempómból, így októberben egy könnyed “csak érjek be szintidőn belül” kört tudtam teljesíteni. De nem is ment volna több, hiába szerettem volna.
A novemberi kör szintén így járt, mivel lebetegedtem, de szerencsére az utolsó hétvégén már voltam olyan állapotban, hogy teljesíteni tudjam. A nehéz teljesítésért ellenben kárpótolt az őszi erdő, ami most volt szerintem a legszebb. Sárga, narancssárga, piros, bordó erdő és mellé őszi igen erős erdőillat.
A decemberi és egyben utolsó teljesítésre viszont csak két hetet kellett várnom. Igazi téli futás volt, hiszen előtte nap leesett 15-20 centi hó nem olvadt el, volt ahol bokáig süllyedtem benne. Ilyen körülmények mellett, amilyen szép volt, annyira nehéz is futni benne. Jól lefárasztott utolsó alkalommal, de próbáltam minden percét kiélvezni a kedvenc részeket jól megfutni. A célban már várt rám egy szervező, akitől átvehettem a teljesítésért járó kupát. Otthon pedig felkerült a hűtőre az utolsó kitűző is, amivel a kör ott is bezárult.
Összességében egy nagy élmény volt, élveztem mindegy egyes kört és ez a lendület a végére sem fogyott el, emellett jó volt látni és megtapasztalni, hogyan is változik hónapról hónapra a természet. Biztos fogok még futni rajta, és azóta van már egy hosszabb kör is…
baratrunning.com 