Day: június 11, 2022

Szentendre Trail – Palásti Péter, beszámoló

Posted on Updated on

Megérkezésben nagyon profi vagyok már, sőt talán még túl korán is ott voltam a rajtban a korábbi magamhoz képest. De úgy elrepült az idő, hogy már el is rajtoltunk. Még alig értük el a patak partját sajnos meg kellett állnom pisilni, gondoltam inkább itt mint a városban a házak között. Ennek köszönhető, hogy az első kili kicsit lassú lett.

Innentől a Lajos-forrásig viszont zárkóztam, mentem, de csak ésszel, előre a végére is gondolva. Végig volt egy kis félsz attól, hogy 45 után majd szarul leszek (ahogy a Vadlánon), és nem bírok majd futni, ezt mindenképp meg szerettem volna úszni. Az első 10 kilin magas volt a pulzus, ahogy mondtam is, aztán szépen beállt 132-140 közé, mintha direkt tudta volna mi a terv 🙂

Fotó: terepfutas.hu

Folyadékkal és géllel bőven bántam, nem is volt semmi gondom Visegrádig. Olyan harminc környékén kisebb holtpont volt, de ez nem ijesztett meg, vettem be sót (ekkor még nem sejtettem, hogy így is keveset!). Jobb lett, spórolgattam az erővel a két utolsó “előre beharangozott” mászásra. Talán a Vöröskő nem is fogott meg annyira, mert annak a nehézségére jobban számítottam, az utolsó az viszont szenvedés volt. Addigra már a mezőny is jobban összejött, meg néhány Szent László Trail-es és UTH teljesítő is küzdött, így már csak azért is összeszedtem magam. Arra gondoltam, hogy itt van ez az utolsó 7-8 kili szinte csak lefelé mész, nehogy már megálljunk sétálni.

A Skanzennél Árminék még frissítettek, biztattak, kicsit zombi üzemben jöttem onnan lefelé. Elgyengültem, de vizet nem kívántam, talán még lötyögött is bennem, de annyi eszem már akkor nem volt, hogy bekapjak egy marék sót! Most így utólag azt hiszem , hogyha valamit elrontottam az a sóbevitel jelentőségének alulbecslése. Összesen 3 db kapszulát ettem az egész úton! De a végén csak összeszorítottam a fogam és nem sétáltam a végén se, mögöttem lihegett vagy 15 méterre egy srác, hátra se néztem csak mentem, hogy ne érjen be.

Fotó: @gizionfoneni

Mikor Göndöcs Esztit megláttam a patak hídjánál, na az már nagyon jó volt, onnan már csak egy levegővel is beérek. És amikor megtörtént tényleg nagyon örültem, igaz mondtam olyat, hogy soha többé, meg ilyen hülyeségek…

A félórás törülközős ücsörgés után egész jól helyrejöttem, zuhany, masszázs, kaja után szépen haza is gurultam.Hétfőn járni és biciklizni is tudtam, úgyhogy tényleg csak a “nem ismert tartománytól” való félelem izgalma volt nagyobb, mint a teljesítményem.

33. hely, 6:18:23