Day: június 21, 2022

Mozart100 – Belus Tamás, beszámoló

Posted on

(105 km, +5000m szint, a saját mérésem +4300m) 12h16m, 28/564)

Idén az UTMB Mont-Blanc új versenysorozatának ez a Salzburg melletti csodaszép verseny is tagja lett. 2018-ban már futottam itt, akkor is a leghosszabb 100+ km-es távon. Voltak gondjaim azon a versenyen (is), de ennek ellenére csupa szép emléket hagyott bennem, terveztem, hogy még visszatérek valamikor. Süvöltős Bence barátom a közelben lakik, így Lizával a szállás kereséssel sem kellett bíbelődnöm, úgyhogy még tavaly be is neveztem az idei versenyre. Valahol úgyis kellett UTMB “követ” szereznem, és hát hol, ha nem itt 🙂

Pénteken tudtunk csak utazni, délután rajtszámátvétel, átnéztük Lizával a másnapi logisztikát, frissítést, ilyesmiket és próbáltunk pár órát aludni. A hajnali kelés most sem esett jól, de a rajt felé kocogni (bemelegítést mímelve) a pirkadó salzburgi óvárosban egészen különleges élmény volt. A környező kis utcákból csendben, kis csoportokban érkeztek a futók, akkor is megtaláltam volna a Kapitelplatz-ot, ha fogalmam sem lett volna, hogy merre van. Jó sokan összegyűltünk a rajtba, több mint ötszázan, és a mezőny is kimagaslóan erős volt, a 714-es UTMB indexemmel a legjobb harminc közelében sem voltam a rajtlistán (756-al lehetett felférni a top 30-ba). Mivel magamhoz képest egészen durva sorozatból érkeztem ide (két hete UTH, múlt héten Nagy-Hársas Ultra), ezért nem voltak és nem is lehettek komoly céljaim: szépen biztosan beérni, begyűjteni a három UTMB kavicsot, nem rásérülni a 20 napja kiment bokámra, és egyáltalán, nem belepusztulni a várható 30+ fokos kánikulába. Szóval klasszikus evős-ivós nézelődős menetet terveztem. Az első 10 km meg is erősített, hogy felesleges ma erőltetni a dolgokat, ólomlábak, nehézlégzés, de legalább a pulzus nem szállt el. Ugyanaz történt, mint egy hete a Nagy-Hársason, túl fáradt voltam ahhoz, hogy el tudjam futni… 🙂 Az első 30 km kifejezetten könnyű, kevés szint, zéró technika, patent osztrák falvakat összekötő szekérutak, és az én ízlésemnek kicsit túl sok aszfalt, de legalább haladni lehetett. Tíznél a hatvanadik hely körül csekkoltam, 20 km-nél találkoztam először Lizával. Nem volt még túl meleg, úgyhogy itt még nem depóztam sokat, de a szisztematikus evés-ivást már itt elkezdtem, készültem a közelgő forróságra. 110 perc alatt lement 5 Squeezy Sports Nutrition Magyarország gél és drink gél, + másfél liter folyadék, vegyesen víz és squeezy izó. Liza a verseny után elsztorizta, hogy egyrészt nem néztem ki valami jól ezen a ponton (mert nem is voltam túl jól) illetve, hogy szinte senki nem állt meg normálisan frissíteni, csak én. Hmm…. Tovább a könnyű részen, ki a tanyai-falusi Ausztriából, be a Salzburg környéki tavak hétvégi kikapcsolódást kereső pezsgő tömegébe, először a Fuschlsee mellé. Kicsit kezdtem jobban lenni ezen a szakaszon, valahogy elkaptam a ritmust, a lejtőkön sem féltettem már annyira a gyógyulófélben lévő bokámat, úgyhogy előztem is párat, bár főleg az emelkedőkön. A Fuschlsee mellett már megmutatta erejét a nap, pedig még csak háromnegyed nyolc volt, úgyhogy itt már a szokásosnak mondható 2 perces depózást csináltuk Lizával. Ment a fejemre a jeges vizes öntés, pár falat kaja, pár korty innivaló, Squeezy só és amino + a friss mellény feltöltve a gélekkel és a kulacsokkal. Itt váltottam le a fejpántot egy jobban vizezhető Buff-ra, plusz a nyakamba került az Ultra-Trail Hungary-ra készült jégtartós csősál is, egyelőre még nem túl sok jéggel. Innen jött a pálya nehéz része, 30 km két nagy heggyel és két papíron egészen vacaknak ígérkező meredek lejtővel. Az első hegy a Zvöfelhron volt, 900 méteres emelkedés egyben, amiből az első 6-700 szépen futható, csak a vége volt gyaloglós-mászós. A kényelmesen kanyargó, napnak kitett szerpentinen szépen visszaelőztem azt a 8-10 futót, akik elhagytak a ponton a hosszabb frissítésem miatt. A mászós rész vége felé volt a frissítő pont, ahol csak leküldtem egyet a halomban álló Red Bull cola-ból, lábaink alatt a Wolfgangsee, és el is kezdtem a lejtőt, ami végül közel sem volt olyan nehéz, mint amire számítottam. Picit azért bántotta a cipő a Hársason megnyomorodott lábfejemet, de ennyi. Meg amúgy sem toltam nagyon, sok volt még innen, a nagy meleg még előttünk volt, és azért a bokámra még így is jobban ügyeltem, mint máskor. Közben utolértem a rövidebb ultra táv mezőnyének végét, innentől a célig kétszáz ultrás sporit előztem meg, az ilyen mindig kicsit változatosabbá teszi a versenyt.

Tovább a teljes beszámolóra Tomi sportolói fb oldalára