VTM ultra – Üsztöke Andrea, beszámoló
VTM tavasz, 50km/1200m meg az apró…
Ez volt az első Gizionos versenyem.
Nem voltak elvárásaim. (Hogyne lettek volna!)
Talán napra pontosan 4 hónappal ezelőtt kezdtük Gabival az edzéseket.
Lassú futások voltak előírva.
Nagyon lassúak…
Nagyon le kellett tennem az egómat, és hogy őszinte legyek, nem gondoltam, hogy ennek lesz most (ilyen!) eredménye. Voltak tervek meg vágyak, de úgy voltam vele, hogy ha pár perccel gyorsabb leszek, annak is örülni fogok.
Ilyen távon, ilyen szintemelkedéssel kb mindig 6 óra 15-16 perccel értem eddig célba.
Egész jól aludtam a héten, pozitívan álltam a vasárnaphoz. Szombaton kint voltam kicsit szurkolni a többi Gizionosnak az Omszki ultrán. Felkészültnek éreztem magam!
Gabit kérdeztem, hogy tudja e, hogy Iginek mi a célideje (gondoltam jó nyúl lehetne ).
Kiderült, hogy pulzuskontrollos futása lesz.
Azért rákérdeztem Ignácnál is. 5:20-5:40. Pff…akkor távoli nyúl lesz.
Hogy ne legyen minden olyan tökéletes, szombaton alig pár órát aludtam csak, reggel meg enni nem tudtam… Gondoltam, jó, akkor ennyi, majd megy, ahogy megy. Peti megkérdezte, hogy jó ötlet e így elindulni.
Elég konok vagyok, kb csak a fosás-hányás tartana itthon!
Meg különben is! Tibinek megígértem, hogy együtt futunk! Szerintem csak szánalomból fut az én tempómban, menne neki
sokkal jobban is!! (Tibivel múlt évben az UTH-n találkoztam. Kb az elejétől együtt futottunk a végéig.)
Mikor leértünk Szárra és találkoztam a sok ismerős futóval, az visszahozott az életbe. Indulásnál már hatalmas volt a mosoly az arcomon.
Igyekeztem fejben tartani Főni intelmét! “Ne fusd el az elejét!” Meg a sajátomat…”Nem dumál. Fut!”
Az agyam szita volt, nem jegyeztem fel az etap terveimet, csak az első harmad maradt meg. 15,5 km, 2ó 1p.
Volt vagy 10 perc előnyöm ekkorra.
(Most komolyan! Én még erre sem emlékszem pontosan. Mások minden fűszálra emlékeznek a versenyükről! Hogy csináljátok???)
Ráadásul Igi belátható távolságon belül volt egészen idáig!
Aztán persze eltűnt…
Na szóval! Úgy megütött a tervnélküliség, hogy 15 és 30 kili között csak lézengtem. Olyan volt, mint amikor az UTH-n nagyon számítottam a Visegrádi várnál a kútra, ami aljas módon el volt zárva!!! Valószínűleg a boltosok zárták el, hogy a pünkösdi sereglet ne jusson a hideg (ingyen elérhető!) nedűhöz…
Érdekes módon engem az ilyen fordulatok tudnak kifektetni.
35 kilinél egy egészen jó versenytársat hagytam le. Ez nagyot dobott az egómon!!!
Aztán beértük Igit. Egy részről örültem, másik oldalról aggódtam, reméltem, nincs baja!
Kérdésemre szerényen válaszolt.
“Főni szent és sérthetetlen. Nem tántorítok a kiírt tervtől!”
Próbáltam korrumpálni, de tartott a kemény megtorlástól ! 
Utána nem sokkal volt egy lány.
Na! Ha nincs ez az utóbbi lány, akkor szerintem nem értem volna be így!
Először csak kerülgettük egymást…
…Tibi odadobta nekem, hogy ha van tartalékom, vegyem elő, és demoralizáljuk az ellent! 
Végül elé kerültünk.
Gabi írta, hogy a versenyt egyenletes efforttal, 11-es rpe-n fussam. Szerintem alapvetően is inkább 13-14-es volt, de itt átálltam a 16-osra.
A végére meg azt írta, hogy tolhatom rpe 100-on. A skála 20-ig tart.
Nem tudom, mire gondolt vége alatt, de Főni szent és sérthetetlen! Így az utolsó 12 kilit úgy toltam, ahogy tudtam, hisz sarkamban az ellen!
Tudom, hogy nem szerencsés hátra nézegetni, de nem bírtam ki, muszáj volt ellenőrizni, hogy mennyivel van “lemaradva” a versenytárs.
Hááát…max 200 méterrel volt csak mögöttem.
Pozíciót nem akartam feladni.
Tibi kérdezte egy ponton, hogy mi a fontosabb. A pozíció vagy az 5:50-es beérés? Mondom, szerintem ebben a pillanatban ez most egy és ugyan az!
Nem volt már meg a kezdeti előnyünk…azt ugye 15 és 30 között a farkasoknak dobtam…
Nagyon meglepő volt, hogy így a végén ilyen jó állapotban tudtam futni. Semmi bajom nem volt izomzatilag. Ettől teljesen felvillanyozódtam! A versenynek ebben a szakaszában már elég sokat sétálok (még síkon is!!!), de most ment még emelkedőre is!
Persze levegőt itt már csak pornósan tudtam venni, de hát ilyen a plebsz-élet…
Célbaérés 5 óra 52 perc!!!
Kiderült, hogy Vidra Detti űzött 12 km-en keresztül, így még nagyobb lett a büszkeség!!! Volt sírás-rívás, meg megkönnyebbülés. Aztán inkább abba is hagytam a picsogást, mert már vagy a harmadik ember kérdezte meg, hogy jól vagyok e?
Vágatlan verzióba még beírnám, hogy hogyan hagytam a táskámban a fél frissítésemet, de inkább hagyjuk is…
Köszönöm Gabi a felkészítést!
Köszönöm mindenkinek a biztatást!
baratrunning.com 