Vértes Terepmaraton, 50 km – Huszti György, beszámoló

Posted on 2026.04.27.

Zsebben az első. Az első ultra táv. Ráadásul az aszfaltos maratonok után ezt terepen sikerült teljesítenem. 6 óra 13 perc és néhány másodperces idővel 72. helyen értem célba a 128 teljesítő közül.

Mindössze két hónapot tudtam célirányosan készülni rá. Az első idei, februárban elkövetett félmaratonomat is megkönnyeztem, az egyik pillére volt a mai teljesítésnek. A hétvégi hosszú, terepes edzések alatt sokszor megfogalmaztam fejben a beszámoló előzmény fejezetét, de egyszer sem sikerült leírnom. Lehet jobb is, popcorn kellett volna hozzá. J

Még 2025 nyarán fogalmaztam meg egy olyan célt, hogy a VTM-en teljesítem az 50 km-es távot. Ekkor még a SPAR maraton felkészülés közepén voltam és a budapesti maraton utáni időszakot akkor úgy éreztem, hogy alakulhat aszfaltosan is, nem feltétlen terepesen. Aztán a maraton utáni napokban jött egy baleset, ripityára tört a könyököm, beindult az újratervezés. Jobban mondva adott volt egy futós esemény, amire vagy így, vagy úgy, de fel fogok készülni.

A balesetet és a műtétet követő napokban már el is kezdtem számolgatni, hogy néhány hét és visszatérek a futásba, hiszen a lábaim szuper állapotban voltak, ekkor, még. Aztán ez a számolgatás rémálomba ment át, amikor tudatosult bennem, hogy nem hogy futni nem fogok egy darabig (főleg nem terepen a téli időszakban), de még a karom rehabilitációja is hosszú-hosszú hónapokig el fog tartani. Persze így a fókusz átkerült a futásról másra, beindult melóban a folyamatos stressz, ami így összességében azért lelkileg igencsak megviselt.

Gyaloglás és könnyű kocogás váltakozva, ami a gipszlevétel utáni két és fél hónapig tartó időszakot jellemezte sport tevékenységemet. Nagyon sokat tanultam ebben az időszakban, persze főként mentálisan. A könyököm nagyon lassan javult, aztán egyszer csak eljött az idő, amikor már rendes futóedzéseket végeztem. Sok-sok edzés nagyon nehezen ment. Aztán eljött az idő, hogy terepre menjek és gyakorlatilag beköltöztem a Vértesbe, legalábbis valamennyi hétvégi futást a VTM útvonalát bejárva teljesítettem. Éreztem, hogy a forma, a fizikai állapot nem az igazi, de amikor az egyik 30 km körüli edzés már az elejétől nehezen ment és mégis sikeresen, magabiztosan megcsináltam, akkor azt mondtam, hogy mentálisan teljesen rendben vagyok, a VTM 50 km meglesz.

A verseny előtti hétvégén a finomhangolás is rendben ment. Tudni lehetett, hogy igencsak berobban a meleg a verseny idejére, ez mellett, mivel eső régen esett, a talaj száraz, porzik, és kemény. Ez persze kifejezetten kedvezhetett a gyors lábúaknak.

Időben, gyakorlatilag nyitásra érkeztünk a versenyközpontba. Rengetegen tettek így, komoly kis sor alakult ki a rajtszám átvételnél. Kivételesen nem szöszmötöltem sokat, gyorsan indulásra készen voltam, bemelegítésre is szántam időt.

A középmezőnybe helyezkedve rajtoltam. Fegyelmezetten, lassan indultam el, gyorsan felmértem, hogy piszkosul erős a mezőny, az első hat km-en csak engem előztek. A dombtetőre érkezve aztán ritkult a mezőny, kisebb-nagyobb bolyban haladtam az első frissítőpontig. Berobbant a meleg, gyakorlatilag mindkét kulacsot újra kellett vízzel tölteni és a fejem hűtéséről sem feledkeztem meg.

Ezt követően a frissítőpontok kb. 6-7 km-ként voltak, éltem is a lehetőséggel, folyamatosan hidegvizes sapka volt a fejemen. A második frissítőpontig – 18 km – minden rendben ment. Várgesztesig tartó 5 km nagyrészt emelkedős szakasz kicsit megviselt, itt éreztem fáradást. Miután a maratoni távon indulók leváltak, nagyon szellős lett a mezőny, igyekeztem újabb bolyhoz csapódni. Várgesztes utáni nagy emelkedő össze is hozott néhány embert, akik együtt haladtunk a vérteskozmai frissítőpontig. Itt már 30 km volt a lábaimban, azt gondoltam, hogy a verseny itt fog kezdődni, nekem. Még egy darabig tartottam a lépést a maroknyi csapattal, aztán egy hosszú, kellemetlen emelkedőn egyre jobban lemaradtam. Az emelkedő végére elég rendesen elfáradtam, de erőt adott, hogy a legnehezebb részén túl vagyok és az utolsó előtti frissítőponton még bíztam benne, hogy a célba érkezési időm 6 óra körüli idő lesz.

A „levezető” 10-11 km viszont még lassított kicsit, nehezen tudtam futni, de biztosan haladtam a cél felé.

A településre érve az aszfalton hol fülig érő szájjal, hol kicsit meghatódva haladtam. Megcsináltam! Aztán a célegyenes előtt megláttam Ágit, Igit Gizion pólóban, el is tört kicsit a mécses, a célba gyakorlatilag sprintelve érkeztem (legalábbis így éreztem 🙂 ). Nagy volt az öröm, de az erőmmel elkészültem teljesen.  

Nem lehetek elég hálás, hogy rendületlenül írtad az edzéstervet a nehéz időszakban is (a gyaloglósat is J) és közösen behúztuk ezt a VTM-et.