Pilis Vertikál 2018
5. hely, 43:45
Eredménylista 

OK, utasítást vettem csőgáz 😉
Azért magamnak azt a célt tűztem ki, hogy a tavalyi Krisztát mindenképp meg kell előznöm (51p), aki akkor még nem futott, max 5-6k-t kedvetlenül, aszfalton, alkalomszerűen. Egész örültem, hogy hétközben van ez a versenyke, így nem lesz szurkolós lista:D erre…:D egész elkezdtem izgulni, amikor láttam mennyien szurkolnak a Gizionok… ajj háát mit fogok mondani, ha nem sikerül… na de mindegy ha menni kell, hát menjünk.

Reggel besegítés a szervezőknek, ha már annyira MVTE közeliek vagyunk, de csak szolídan. Ez a 3. alkalom, hogy nekivágunk a Vertikálnak. 2 éve én ráncigáltam fel Grétit, és Karcsi futott. Tavaly én kocogtam így-úgy, Karcsi felcammogott, Gréti meg EGYEDÜL ment fel, de ahogy csak bírta, ügyeskedett.

Most külön megyünk, én a gyerekek után nem sokkal, így hamar utolérem őket. 10 másodpercenként indul 1-1 futó, így követhetetlen ki, hol áll időben. Utánam meg nem sokkal indul az élmezőnynek számító brutál durva futó sereg  (30-35perces teljesítők), szerencsére elhúzódva érnek utol a srácok, a csajok meg sokáig nem jönnek, sőt én hagyok le 1-1 futót, de alig vannak előttem. Az eleje elég meredek utcákon ki Pilisszántóról, nem akarok rohanni, de belegyalogolni se fogok. Mert csak, mert ne már.

A gyerekeket sorra hagyom el, gyalogolnak, én pacsizok velük, és biztatom őket, hogy hajrá, csak lelkesen. Grétit még a falu határában utolérem, nagyon meglepődöm, jön velem max 2 lépést.:S aztán tovább, tovább. Annyi a kiránduló, a biztató ember, és jönnek sorban a gazellák, igyekszem a pálya szélén menni, az optimálisat meghagyom nekik. Az alsó nyeregpont után emelkedik derekasan, várom a sorompót, a szerpentint. Ráfordulunk, kis levegő is jut, nincs nyitva a sorompó, de kit érdekel. Tekeredünk fel, és kezd nyílni a táj, én valami elképesztő módon élvezem.

Hirtelen már csak azt veszem észre, hogy a 4.km is elmarad, és ekkor érem utol a Bíborkát egy ismerős kislányt. Elképesztően jól megy, de látom már fáradt. Zsákot cipel, meg a derekán pulcsit. Hmm, nem optimális, de mit szóljak bele… nagyon ügyes, lassan hagyom el, és érzem, hogy jön velem, és úgy örülök neki. De lassan lemarad.
Várom a fényképészt, DonRazzino lécci csinálj egy jó fotót, ha már felvettem a szuperhősnő világoskék futószoknyát, ami még nekem is naaagy (képzelheted valami XXXL méret), meg kék óra, kékes fejpánt, zöldeskékes felső. Tiszta plázacica vagyok vagy mi a szötty.:D és a legfontosabb halványlila flitteres körmök.:D nem ezt nem hagyhattam ki!:D:D:D nem ez annyira nem én vagyok, de most élvezem.

A fotós srác biztat, érzem a hangján, hogy meglepődik, hogy már itt lát, pedig egyszerű, az elején indultam. A következő checkpointon barátnőmék, ők is meglepődnek, és szurkolnak, de a tempóm már kopik. Próbálom tolni, tudom, hogy az utolsó 500 m még keményebb és brutál saras, mindig az.

Rövidke ez a futam, mégis úgy érzem a 6.km már nem az igazi, fogyok. Jönnek a lányok,  Horváth Tímea, meg Zólyomi Kinga úgy megy el mellettem, alig győzök elugrálni, nem egy ligában játszunk. De nem sokan hagynak le, mégis jó érzés ez. Ráfordulva a végére tényleg megjön a dagonya, és szakad a hó. Nehéz már minden lépés, és egyre meredekebb, de tudom, hogy minden lépéssel egyre közeledik a cél és rohamléptékben. Hallom, hogy a mögöttem közeledik valaki, de nem az nem lehet, hogy most előzzön meg, most nem, és meghúzom:D Beesek, de Pepe nem találja a csuklómon a chipet:D aztán csak leolvassa.

Kell 1-2 perc, mire inni tudok, kezembe nyomtak egy vizet. Csak a brutál futók még fenn, fotózkodnak, mind összeállnak, én kívülállóként téblábolok, engem senki se invitál, senki se ismer:D én is csak a felét tudom, hogy ki kicsoda. Inkább felkapom a széldzsekimet, kicsit leereszkedem a cél alá, és az összes felfelé jövőnek kiabálok, szurkolok. Főleg a kicsiknek, mindnek. A legfiatalabb kislánnyal, aki még az anyukáját is lehagyta, az apukája meg még nem érte utol, kézen fogom befutunk. Már nagyon fáradt, botladozik, de olyan büszke vagyok rá. Jönnek sorban az ismerősök, mindnek kiabálom a személyes kis biztatást, az egrieknek külön! A kicsik mind elképesztőek. Karcsi is megjön, nem túl lelkes, de megfuttatom be a célba.:D Gréti jajj még seholse, hát merre van. Azt mondja, jó messze, és már kipukkadt az elején, nincs jól. Felkapok egy vizet, és lezúzok Gréti elé. Nagyon messzi nem kell mennem, egy aprócska fiúval jön, őt se hagyom hátra, gyerünk, gyerünk fiatalság hajtsuk meg a végét, senkit hátra nem hagyok, gyerünk! Terelgetem a libáimat, és ismét befutok, de úgy, hogy a célfotókba be ne lógjak. Fenn még kis téblábolás, majd szép lassan visszacsorgunk a rajtba, majd a Faluházba.