felkészülés
#roadtosydney Július 28. – 3 hónap
Benne vagyunk a 3 hónapban, és hát, nem állok jól. Sajnos a térdemmel vissza kell menni a dokihoz, nem javul sőt, a legrosszabbtól tartok. De csuriban az ujjam, majd csütörtökön délelőtt kiderül.
A hormongyógyszernek hála a fogyásom is végre beindult, legalábbb azzal kevésbé terhelem a térdem.
A futást egyelőre egyáltalán nem merem csinálni (70 percig jutottam egyébként), a gyaloglás kb megy, 10-12 kiliig OK, de utána már kifejezetten fáj és félreterhelek. Az alacsony súlyzós erősítések mennek, de mondjuk nem abból fogok 80 km-t teljesíteni. Mindenesetre legalább azt csinálom, dzsal a csontritkulás ellen és segít baromi sokat a fogyásban is. Ja, meg a szobabringa…
Na de a worst scenario a rajthozállok-jutokamígjutok az megvan továbbra is, úgyhogy lelkesen tanulmányozom az útvonalat.
Ez a helyzet nyilván egy teljesen más mindsetet igényel, mint a minél gyorsabb célba érés, de alkalmazkodom a helyzethez. Az utazáshoz minden megvan 🙂
A verseny első szakasza: 19,7 km, 340 m szinttel.
Ez nekem kedvez, mert felfelé jól tudok menni, nem fáj a térdem, és a gyógytorna miatt erősek a combjaim.
Szemfülesebbek a kép bal alsó régiójában kiszúrhatják Marrickville-t, ott laktunk közel 2 évig, sweet home ❤
#roadtosydney Július 14. – Ki motivál kit?
Hát, nem véletlen, hogy rég volt a korábbi bejegyzés…
A sikeres back to back edzések után a térdem nem hogy nem javult, hanem hatalmas visszaesés volt, és dokihoz csak azért nem mentem vissza, mert itt volt felettünk ez a grgbhgnfd… hőkupola, ami annyi energiát elvett, hogy igyekeztem a napokat legalább túlélni, és a minimumot teljesíteni.
Aztán közeledett az edzőtábor, ami elég sok munkával jár, de ennek ellenére az év fénypontja.
21-en gyűltünk össze a Balaton-felvidéki Salföldön, teljesen vegyes felállásban. Kezdő, haladó, aszfaltos, terepes, maratonra készülő és ultrás, szóval volt minden. Erről majd lesz bejegyzés külön a gizionokon. Ami itt a Sydney felé tartó úton viszont a lényeg, hogy az átmeneti motivációhiányt, és elkeseredettséget ismét felváltotta a bizakodás.
Kellett ez az edzőtábor, a sokféle cél felé tartó gizion, hogy kicsit kívülről lássam magam.
3x mentem ki futni én is a táborban, tudjátok, csak amolyan kezdő lépések, 20-30 percben, amik nagyon lassúra sikerültek ugyan, de végre futómozgás volt.
És akkor tartottam egy tartásjavító-nyújtó-hengerező edzést, aminek a végére a térdem kb millió %-ot javult. Hát, bakker, hogy ennyi volt a gond, hogy a gyaloglás, a bringa, a más terhelés nem volt kellően kinyújtva, hengerezve, én meg sántikáltam kétségbeesetten.
Baromi nehéz magadat kívüről látni, hogy miben vagy, hogy mi lenne a megfelelő következő lépés.
Amikor edzéstervet írok és kívülről látok egy giziont, akkor látom a terhelhetőségét, az élethelyzetét, a képességeit, a regenerációjának a gyorsaságát, tudom, hogy meddig tolhatom, mikor kell visszafogni, pillanatok alatt látom át az új helyzeteket. Magamat belülről sokkal nehezebb megítélni. A legnagyobb nehézséget egyébként az adja, hogy a regenerációm gyorsaságát nem tudom belőni, egyrészről van az “így szoktam” másrészről pedig az 56 év.
Egy szónak is száz a vége, köszi a gizionoknak az edzőtábort, mert sikerült a segítségükkel magam helyretenni. Köszi!
Holnap jövök egy következő állomással az útvonalról, addig pedig hallgassatok meg egy podcast epizódot a hideg és melegterápiákról. Hasznos.
#roadtosydney Június 24. – 4 hónap
OK, eddig is tudtam, hogy szorít az idő, de a szervezők erre még a figyelmet is felhívták, para:-)
A múlt heti szombati 10 és feles túráról már írtam, vasárnap back-to-back keretében még egy 9 kilire visszamentünk Balázzsal terepre. Jó lesz ez, menni fog. Ha ezt elég sokszor mondogatom, akkor minden rendben lesz:-)))
Menopauza ügyben: Az eddigi 10 nap hormonpótlás alatt az életminőségmegkeserítő tüneteim fele megszűnt, van, ami mérséklődött, és van, amit még egyelőre nem látni. Szóval azt javaslom tényleg, hogy – hacsak valami miatt nem ellenjavallt a dolog – vágjatok bele.
Megérkezett az értesítés – egyelőre csak email-en -, hogy felvettek. Jippííí.
Így a szeptember szinte eseménymentes lesz:-) BSI melóban első VIP a Wizz Air-en, kezdődik a suli, és Spartathlon kísérés.
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- …
- 7
- Következő →
baratrunning.com 