felkészülés

#roadtosydney Július 14. – Ki motivál kit?

Posted on Updated on

Hát, nem véletlen, hogy rég volt a korábbi bejegyzés…
A sikeres back to back edzések után a térdem nem hogy nem javult, hanem hatalmas visszaesés volt, és dokihoz csak azért nem mentem vissza, mert itt volt felettünk ez a grgbhgnfd… hőkupola, ami annyi energiát elvett, hogy igyekeztem a napokat legalább túlélni, és a minimumot teljesíteni.

Aztán közeledett az edzőtábor, ami elég sok munkával jár, de ennek ellenére az év fénypontja.
21-en gyűltünk össze a Balaton-felvidéki Salföldön, teljesen vegyes felállásban. Kezdő, haladó, aszfaltos, terepes, maratonra készülő és ultrás, szóval volt minden. Erről majd lesz bejegyzés külön a gizionokon. Ami itt a Sydney felé tartó úton viszont a lényeg, hogy az átmeneti motivációhiányt, és elkeseredettséget ismét felváltotta a bizakodás.

Kellett ez az edzőtábor, a sokféle cél felé tartó gizion, hogy kicsit kívülről lássam magam.
3x mentem ki futni én is a táborban, tudjátok, csak amolyan kezdő lépések, 20-30 percben, amik nagyon lassúra sikerültek ugyan, de végre futómozgás volt.
És akkor tartottam egy tartásjavító-nyújtó-hengerező edzést, aminek a végére a térdem kb millió %-ot javult. Hát, bakker, hogy ennyi volt a gond, hogy a gyaloglás, a bringa, a más terhelés nem volt kellően kinyújtva, hengerezve, én meg sántikáltam kétségbeesetten.
Baromi nehéz magadat kívüről látni, hogy miben vagy, hogy mi lenne a megfelelő következő lépés.
Amikor edzéstervet írok és kívülről látok egy giziont, akkor látom a terhelhetőségét, az élethelyzetét, a képességeit, a regenerációjának a gyorsaságát, tudom, hogy meddig tolhatom, mikor kell visszafogni, pillanatok alatt látom át az új helyzeteket. Magamat belülről sokkal nehezebb megítélni. A legnagyobb nehézséget egyébként az adja, hogy a regenerációm gyorsaságát nem tudom belőni, egyrészről van az “így szoktam” másrészről pedig az 56 év.

Egy szónak is száz a vége, köszi a gizionoknak az edzőtábort, mert sikerült a segítségükkel magam helyretenni. Köszi!


Holnap jövök egy következő állomással az útvonalról, addig pedig hallgassatok meg egy podcast epizódot a hideg és melegterápiákról. Hasznos.

A Road to Sydney további bejegyzései.

#roadtosydney Június 24. – 4 hónap

Posted on Updated on

OK, eddig is tudtam, hogy szorít az idő, de a szervezők erre még a figyelmet is felhívták, para:-)

A múlt heti szombati 10 és feles túráról már írtam, vasárnap back-to-back keretében még egy 9 kilire visszamentünk Balázzsal terepre. Jó lesz ez, menni fog. Ha ezt elég sokszor mondogatom, akkor minden rendben lesz:-)))

Menopauza ügyben: Az eddigi 10 nap hormonpótlás alatt az életminőségmegkeserítő tüneteim fele megszűnt, van, ami mérséklődött, és van, amit még egyelőre nem látni. Szóval azt javaslom tényleg, hogy – hacsak valami miatt nem ellenjavallt a dolog – vágjatok bele.

Megérkezett az értesítés – egyelőre csak email-en -, hogy felvettek. Jippííí.
Így a szeptember szinte eseménymentes lesz:-) BSI melóban első VIP a Wizz Air-en, kezdődik a suli, és Spartathlon kísérés.

A Road to Sydney további bejegyzései.

#roadtosydney Június 20. – Első 10 kili pipa

Posted on Updated on

Jó sok minden történt a héten, ami Sydney irányába mutat!

Kezdjük először is a logisztikával: repülőjegy megvéve és a vízumot is megkaptuk!

Aztán menopauzás előrelépés: a negatív biopszia után el is kezdhettem a hormonpótlást.
Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy mi az, ami pontosan ennek köszönhető, vagy mi az, ami placebo, de gyakorlatilag pár nap alatt nagyot ugrott az életminőségem! Helló 6 óra alvás egyben, helló csökkenő hőhullámok, és ez még csak 6 nap.

Sportban tartom továbbra is, hogy a háromféléből (erősítés, szobabringa, gyaloglás) legalább kétféle menjen egy nap, illetve a hétre célkitűzés volt a 10000 lépés elérése mindennap. Ez egy nap kivételével sikerült is.
Ééés ma elmentünk egy 10 kilis túrára Kocsis Gabkával a Budaiba. 8-ig minden OK volt, ott szólt Gabka, hogy elkezdtem bicegni, úgyhogy kicsit visszavettünk, hogy jobban tudjak figyelni.

Jövőhétre a sport 3/2 marad, de a napi lépésszámot megpróbálom 12000-re felvinni.

Már csak 7 ilyet kell hozzáilleszteni, az időt lefaragni, és kész is leszünk október közepére:-)

Julival és Bettivel is összefutottunk útközben!
Teljes Gizionos élmény kimaxolva 🙂

A Road to Sydney további bejegyzései.