Piros85 – Marczis Dávid, beszámoló
Piros betűs ünnepnap:-)
4:40-es ébresztő, Málnával lent voltam eü sétán, hát éreztem, hogy nincs meleg. Így gyorsan átgondolva nem rövidre, hanem hosszúra terveztem a szettemet, de hogy tudjak változtatni, ezért egy vékony hosszú nadrág, póló és karmelegítővel számoltam, hogy napközben kicsit jobban tudjak alkalmazkodni a változó hőmérséklethez. Utólag ez nagyon jó ötlet volt. Gyors reggeli (kifli, vaj, sonka) majd a már előző este összerakott “A” és “B” szett, verseny utáni szettel, frissítéssel indultunk Márkóért. Gyorsan odaértünk a sulihoz, szerencsére parkolót is találtunk közel. Bent voltunk egy “páran” 😀 Itt egy kicsit izgultam. A lábam jó volt, de azért tartottam tőle, hogy a térdem hogyan fog reagálni egy 10+ órás terhelésre, mert persze tök jó volt, hogy 5 és 10 kilin már nem fájt.*
Sok pacsi, rajtszám fenn, búcsú csók és indultunk is. A tervünk 11 óra volt.
Csípős hideg volt, de én ezt nagyon élveztem. Könnyű beszélgetős tempóban és nagyon jó erőben hamarabb, mint vártuk értünk fel a Kevélyekre, ennek nagyon örültünk, de persze ez még prológnak is rövid volt (8k – 56perc).
Frissítésem GU gél, babapiskóta, sótabi, Powerade, víz volt. 50 percenként terveztem 1-1 gélt letolni. Itt volt lehetőségem arra, hogy belesétáljak amikor gélt eszem, ez kellett is, mert sokszor öklendeztem tőle, de tudtam, hogy muszáj letolni, mert ha nem, akkor fixen kiszállok. Vízzel hígítottam a gélt. Bár az első frissítőpontra is hamarabb értünk fel, Barbi már várt minket. Csikóváralján egy gyors frissítés, kis cola és mentünk is tovább. Itt futottunk össze Antal Csabival és jó pár km-t mentünk együtt egy nagyobb 7-8fős csapattal. A térdemre próbáltam nagyon figyelni főleg a lefelékben.
A hosszabb jól futható lefelék nagyon jól estek Dömösig, itt jól éreztem magam, de mivel Márkóval megbeszéltük, hogy együtt megyünk itt én vártam be őt többször.
Az idő tökéletes, kicsit csípett főleg a völgyekben. Dömösön Barbival nagygenerál. Megkaptam az újabb 3 gélem, víz-powerade csere. Itt talán ettem egy fél vajas kenyeret is. Mentünk tovább, jött Dobogókő. Na itt egy picit megroppantam, mondhatni megbaszott Dobogókő, de hát kit nem?! (Ja, Vásárhelyi Mátét 😀 ) A mélypont talán itt volt, mikor felértünk és az azt követő 5-8 km. Itt egy nagyobb eü szünet is volt, de utána könnyebb volt. Ezen a szakaszon Márkó várt rám párszor. Nem csúszott könnyen a gél, de tudtam, hogy kva sok van még innen és nincs más esélyem. Szerencsére ezután visszajött az erő és Kopár csárda után már megint nagyon jó erőben éreztem magam.
Pontokon a sós aprósüti nagyon jól esett, a babapiskóta nem kellett. Nagy-Szénásra fel a völgyben hideg volt, itt visszavettem a karmelegítőt, és a lehetőségekhez képest nagyon jó erőben mentem fel. Mielőtt felértünk itt mondta az egyik srác, akit utolértünk, hogy Máté 6:39-et ment. Hát majdnem lefeküdtem 😀 mondván mi a f@szt keresek akkor én itt.
Nagykovácsiban Barbi kis terülj-terülj asztalkámat csinált. Itt kis nyújtás és beszélgetés Kozma Rolival, Lubics Szilvivel aztán mentünk tovább. Innen már ismertem fejből a pályát. Nyáron futottunk Koviba már, Szépjuhászné, János-hegy utána levő részt meg a Medúza körökről. Tudtam, hogy innen már csak egy jó fm van vissza. Az utolsó gélt Fekete-fej pont után ettem, Szépjuhásznénál még kellett volna, de úgy voltam vele, hogy már csak 12kili.
János-hegy még ment felfelé, itt sötétedett be. Lefelébe már kapcsoltunk lámpát. Makkosmária után az emelkedő még ment, csak a végén sétáltunk bele, itt megint nagyon jó erőben éreztem magam. Budaörsön az Odvas-hegy melletti sziklás rész viszont a lefelében nagyon nem tetszett, ráadásul nyomni is kellett, mert veszélyben volt a sub11.
Beérve Budaörsre még pirosat is kaptunk :DDD hát mondom bmeg ezt nem hiszem el. Eléggé necces volt az utolsó 4-5km már matekoztunk, hogy mennyit kell menni, ráadásul itt még volt felfelé. Az utolsó km-re volt 6 percünk így nyomni kellett neki. De WE DID IT!!!!
10:59:04.
Lássuk be ez elég szar év volt, ami leginkább a frissítésemen ment el. Most már tudom, hogy megtudom enni, csak visszább kell vegyek. Ami persze komoly éles versenyen nem lesz könnyű, de csak így fog menni még. Legboldogabb a Kopár csárdánál voltam mert az volt az UTH Szentendre trail távja 53km-nél. Kicsit elégtétel volt.
Bent nagyon boldog voltam. Ha a Darálós sétálásomat levesszük ez volt az eddigi leghosszabb távom. 9 gélt ettem meg. Kb mint egész évben eddig… 😀
Szóval ez most kicsit elégtétel volt az évemre. Nagyon paráztam a térdem miatt. Nagyon semmi nem jött össze. De ez most talán az a pont ahol kicsit áttörtem. 11 órát voltam kint. Most már tudom, hogy a Darálót is megtudom csinálni.
Márkóval jó volt végig, talán 2x szólt, hogy ennem kellene igyekeztem nagyon betartani az elvárásomat. Jó volt, hogy össze tudtunk dolgozni és hol ő hol én húztam őt.
*a verseny előtt pár nappal Dávid hatalmas esett, összezúzta a térdét, ezért az egész indulása kérdésessé vált.
Fotók: Piros85
