🏃♂️PIROS 85 – Egy visszatérés története, Csombók Csaba, beszámoló
🥉85 km | 3000 m szint | 7:05:00 | Abszolút 3. hely
A történet valójában jóval a verseny előtt kezdődött…
A szlovéniai Európa-bajnokság után úgy döntöttem, hogy egy kicsit félreteszem a futást. A következő 13 hétben mindössze egyszer húztam futócipőt, akkor is csak egy rövid, körülbelül 7 kilométeres futás erejéig.
Helyette szinte kizárólag bringáztam. Rengeteget tekertem a helyi srácokkal, részt vettem a Hungaroring 24 órás versenyén, valamint a Mátrában egy Mátra körös bringaversenyen is. Nagyon élveztem ezt az időszakot, kikapcsolódtam, jól éreztem magam a társaságban, és egyáltalán nem hiányzott a futás.
Aztán tudomást szereztem róla, hogy újra megrendezik a Piros 85-öt. Először csak szemezgettem a versennyel, nem vettem különösebben komolyan a gondolatot. Egészen addig, amíg egyszer rá nem néztem a rajtlistára. Olyan neveket láttam, mint Klucsár Marci, Nyeső Andris, Belus Tomi, Vásárhelyi Máté és még sok más kiváló futó. Na, itt kezdett igazán megjönni a kedvem! Írtam az edzőmnek, Barát Gabinak, hogy szeretnék újra futni, és mindenképpen el akarok indulni a Piros 85-ön. Ő partner volt benne, így elkezdtük a felkészülést.
Eleinte azért nem indult minden könnyen, de hétről hétre egyre jobban mentek az edzések, egyre biztatóbb eredmények jöttek. Ebben rengeteget segítettek a Gizionos társak is. Külön köszönet Julinak és Andinak a sok beszélgetésért, biztatásért és lelkesítésért, főleg azokon a napokon, amikor éppen nem úgy ment az edzés, ahogy szerettem volna.
És akkor elérkezett a verseny napja!
Pénteken már felutaztam Budapestre, vacsoráztam, átmozgattam egy kicsit, majd igyekeztem időben lefeküdni, hiszen szombaton korán kellett kelni.
Hajnali 4 óra körül ébredés, reggeli, a szükséges szénhidrátmennyiség kiszámolása, majd irány a rajt!
A rajtcsomag átvétele és egy kis bemelegítés után megérkezett Belus Tomi is, aki a verseny alatt a frissítésemet biztosította. Tomi nemcsak csapattársam a Gizionban és a Keleti Gangben, hanem nagyon jó barátom is, akivel rengeteget edzettünk már együtt, és remélhetőleg még fogunk is!
Átbeszéltük a frissítést, odaadtam neki a szükséges izót, géleket és egyéb frissítőket, majd folytattam a bemelegítést.
Már ekkor nagyon jól éreztem magam. Frissnek éreztem a lábaimat, és azt gondoltam, hogy ebből akár egy nagyon jó verseny is lehet.
Az eredeti célom nem a helyezés volt. Inkább egy 8:00–8:10 körüli időt szerettem volna futni úgy, hogy közben ne kelljen megszenvednem minden kilométerért. De a jó bemelegítés után egyre inkább úgy éreztem, hogy ennél akár jobb is lehet.
Annyira elhúztam a készülődést és a bemelegítést, hogy végül mindössze 20 másodperccel a rajt előtt álltam be a mezőnybe. 😁
7:00 – RAJT!
Már az első méterektől kezdve nagyon jól éreztem magam. A verseny elején Klucsár Marcival futottunk együtt. Hol ő ment elöl, hol én, szépen váltogattuk egymást, húztuk és segítettük a másikat. Külön köszönöm neki, hogy többször is szólt, amikor nem a megfelelő útvonalon haladtam. Ez bizony sokat számított!
Nagyjából 10-11 kilométer környékén egyszer csak utolértük Vásárhelyi Mátét, meg is lepődtünk, hogy mit keres ott! 😁 Az első frissítőpontig hárman haladtunk együtt, szinte teljesen együtt a pályán. A frissítő után Máté szépen elment, és később már nem is találkoztunk vele.
Marcival folytattuk tovább a közös utat. Beszélgettünk, húztuk egymást, és nagyon jól működött ez a kis közös munka.
A frissítőemberemmel nagyjából óránként találkoztam, Tomi pedig mindenben segített, amire szükségem volt. Ez hatalmas biztonságot adott a verseny során!
A nehezebb pillanatok Nagykovácsi után érkeztek.
A frissítőponton ittam egy kis Red Bullt, de utána 2-3 kilométeren keresztül komoly gyomorproblémáim voltak. Olyan erős hányingerem lett, hogy már azon gondolkodtam, inkább meghánytassam-e magam, vagy várjam meg, amíg magától rendeződik a helyzet. Végül úgy döntöttem, hogy nem erőltetek semmit, majd lesz, ami lesz.
Közben Marci is elment tőlem. Az Erzsébet-kilátó környéki mászásnál sikerült újra utolérnem. Mondta, hogy ő sem érzi már annyira erősnek magát, én viszont akkor már kezdtem újra magamhoz térni, így továbbmentem. Valahol a csippantás környékén aztán ismét elszakadtunk egymástól.
Már csak körülbelül 8-10 kilométer lehetett hátra, amikor egy lejtőzés közben hátrapillantottam, és láttam, hogy Marci ismét ott van mögöttem. Kicsit rosszul esett, hogy újra utolért, de nem foglalkoztam vele különösebben. Haladtunk még egy darabig együtt. Aztán megkérdeztem tőle, hogy pontosan mennyi van még hátra, mert őszintén szólva már nagyon nem akartam továbbmenni. 😁 Nem esett már annyira jól a futás. Mondta, hogy már nincs sok, viszont még vár ránk egy technikás lejtő. Hát, technikásnak technikás volt! Köves, egynyomos single track, ahol Marci szépen elém került, és kilométerről kilométerre távolodott tőlem.Az utolsó 2-3 kilométert már egyedül tettem meg. Végül nagyjából 2-3 percet kaptam tőle.
A CÉLBAN: 7:05:00, 3. hely! 🥉
Őszintén szólva ez számomra álomidő! Nem is gondoltam volna, hogy a 13 hetes, szinte teljes futásmentes időszak után ilyen eredményt tudok elérni.
Hatalmas megkönnyebbülés és boldogság volt célba érni. Rengeteg munkát tettem bele ebbe a felkészülésbe, és nagyon jó érzés, hogy mindez ilyen formában jött ki a versenyen.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a családomnak a rengeteg türelmet, szeretetet, támogatást és megértést! Tudom, hogy egy ilyen felkészülés nemcsak rólam szól, hanem róluk is. Köszönöm, hogy mellettem álltok, hisztek bennem, és lehetővé teszitek, hogy újra és újra megpróbáljam megvalósítani az álmaimat! Nélkületek ez nem sikerülhetne! ❤️
Külön szeretném megköszönni Barát Gabi edzőmnek a felkészítést, a bizalmat és a közös munkát. A 13 hetes futásmentes időszak után együtt vágtunk bele ebbe a kalandba, és fantasztikus érzés, hogy ilyen eredmény lett a vége! A Gizionos társaknak a rengeteg biztatást, Palásti Petinek es Antal Csabinak a közös edzéseket, Julinak és Andinak a lelki támogatást, valamint Belus Tominak a fantasztikus frissítést és segítséget! Külön köszönet Klucsár Marcinak a közös kilométerekért, a segítségért és a verseny közbeni motivációért! ❤️
És persze köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában hozzátett ehhez az eredményhez!
85 kilométer, 3000 méter szint, 7 óra 5 perc és egy abszolút dobogó.
Nem a helyezésért indultam, hanem azért, hogy újra fussak egy jót. A végén pedig sokkal többet kaptam, mint amire előzetesen számítottam.
Most már biztos, hogy megérte újra felvenni a futócipőt! ❤️
Folytatjuk! 🏃♂️💪
