Latest Event Updates
BÜKKI HARD 2022 – Belus Tamás, beszámoló
Pontosan egy évvel a verseny előtt az intenzíven feküdtem egy #rohadtnagy vágással, masszív vérveszteséggel, totál begyógyszerezve. Nem az volt a legnagyobb gondom, hogy aznap lett volna a Bükki Hard, ami végül a híresztelésekkel ellentétben a covid miatt maradt el, és nem azért, mert Veres Imre Imaro meg Balogh Péter nem tudta elég gyorsan áttervezni a befutó fejpántokat Belus Tomi emlékversenyesre. Na de végül csak megmaradtam, és egy évvel az események után újra ott álltam Felsőtárkányban a klasszikus Bocskai utcai rajtban, ahol most sem szólt a hangszórókból az Eye of the tiger, meg rajtkapu sem volt, csak Imaro szépen megvárta mire mindenkinek talál műholdat a nyomorult órája, aztán annyi mondott, hogy rajt, mi meg elindultunk.
Hűvös volt, nem úgy a hangulat, ami már az első métereken hozta, amit úgy szeretek a terepultrában. Kormos Krisz vitte a tempót, helyi srác és nagyon jó formában van mostanában, szóval jó lett volna nem nagyon elengedni. Közben Veres Gábor / Veriga meg Rév Bazsi oltott, hogy nem mozog eléggé a bal karom, meg ne sarkazzak annyira, dőlj kicsit előbbre Tomi, ajjaj, inkább csináld vissza, mert így túl gyors leszel. Imádom, amikor ezt csináljuk. Zenyik Robit nem láttam sehol, ami fura, mert Robi igazi feketeöves Bükki Hardos, őt nagyon előre vártam, de gondoltam, majd előkerül. Az idő azonnal kellemesebb lett, ahogy beértünk az egres-völgyi erdőbe, itt már nem fújt a szél, de a hideggel egyébként sem volt gondom, mert most RENDESEN BEMELEGÍTETTEM, szerintem egyedül én nem fáztam a rajtban, meg is dicsért Barát Gabi (edzőnénim), aki kisebb meglepetésünkre kijött drukkolni a versenyre. A Mellér-völgyi EP előtt megbeszéltük Krisszel, hogy ezt most nem kellene olyan rútul elfutnunk, mint tavaly júniusban a zempléni Nagy-Hársas Ultrát, ahol az első 10-15 km-en teljesen szétcsaptuk magunkat. Ennek megfelelően óvatosan kezdtünk, 0:15:30-nál csippantottunk a mellér-völgyi leágazásnál (3,5 km, 0:15:30) , ezzel a FunRun-on a hatodik helyen szerénykedtünk volna. Az eleje szinte teljesen sík volt, itt kezdődött meg az első emelkedő. Ez a szakasz szinte mindig sáros, még olyankor is, amikor máshol porzik a Bükk. Most egész jó volt, oda is szóltam Krisztiánnak, hogy ez fasza lesz, mert ha itt nincs sár, akkor sehol sem lesz.
Bodri Trail, M táv-Répássy-Szabó Enikő, beszámoló
Az utóbbi időben rám járt a rúd. Egy november közepi térdsérülés után két hónapig csak nagyon óvatosan és keveset futottam, terv nélkül. Amikor januárban végre orvosi engedélyt kaptam az edzések folytatására, ledöntött az omikron. A Covid utáni visszatérés lelkesedésében pedig azonnal jól meghúztam a vádlimat, napokig sántikáltam.
Ilyen előzmények után már annak is örültem, hogy egyáltalán rajthoz állhatok Szekszárdon. Tervem nem volt, azon kívül, hogy próbálom majd középtájra belőni és tartani a Gabitól kapott 145-158-as pulzussávot. Bulifutásra készültem Gáborral, Esztivel, Krisztával. Meg amúgy is, azt gondoltam, hogy az M-távra mindig jönnek a fürge lábú fiatalok, babér ott nem terem nekem.
Esztiékkel rajtoltam, mondván, hogy nincs single track úgysem, majd előzgetek, amíg a pulzus engedi. Így is történt, viszonylag hamar eljutottam a mezőny elejéig, ahol láttam a távolban vmi rózsaszínt, az első lányt. Meglepődve konstatáltam, hogy én vagyok a második. A pulzusom 155 körül volt (érdekes, hogy edzésen ezt már nem nagyon tudom elérni, itt meg teljesen komfortosnak éreztem), és végig így is maradt. A pulzusgörbe szerint alig ingadozott közben.
Két lány jött a nyomomban a szokásos koreográfia szerint: az egyik a lejtőn mindig elszaladt, utána visszaelőztem. A másik a sarkamban volt az utolsó frissítőpontig. Futás közben nagyon hálás voltam a Nyakas-hegynek meg a Budai Perbál körüli dombjainak – ideális edzőterep volt erre a versenyre. Két nagyobb emelkedő volt közben, ahol gyalogoltam. Amúgy tökéletesen futható volt a pálya, az aszfaltos részeken simán 4:30 körül-alatt tudtam repeszteni. Örültem, hogy mindig volt előttem pár fiú, így az útvonalra csak minimálisan kellett figyelnem.
És az is nagyon jó döntés volt, hogy az övembe betuszkoltam két fél literes soft flaskot. Így nem volt zsák, ami véresre törje a hátam, és mintha jobban is tudtam volna haladni. A második ponton töltöttem izót, így pont elég volt a folyadék. Mondjuk, az „idegen” izótól kicsit émelyegni kezdtem (nem tudom, milyen márkát használtak), de aztán elmúlt. (Ez az, ami eddig visszatartott ettől egyébként. Mi van, ha az asztalra kitett izót nem bírja az ember gyomra? Kíváncsi vagyok, ezt hogyan oldják meg mások.) Itt a második ponton hátranéztem, és láttam, hogy megáll a harmadik lány. Arra gondoltam, hogy most kell úgy elszaladnom, hogy eszébe se jusson utánam jönni. Időnként hátrapillantottam, de többet már nem láttam, így az utolsó 7-8 kilit már tényleg zavartalanul futhattam, hamar vége lett.
Nagyon örültem a második helynek, nem várt ajándék volt. A tempóval is elégedett vagyok, a mozgásban töltött időre 5:27-et számolt az órám. Utána ottmaradtunk az afterpartin Gáborral, Esztiékkel, Krisztáékkal, finom borokat ittunk, vacak zenére táncoltunk, kellett már ez nagyon.
M táv női eredmények:
1. Hegyi-Sági Adrienn 2:11:49
2. Répássy-Szabó Enikő 2:19:53
3. Szolár Kata 2:21:38
…
16. Göndöcs Eszter 2:54:41
#gizionpower a Mókus körön
Február 27-én kirajzottak a Gizionok a Garmin Mókus instant körökre a Yours Truly keretében.
44-en csapattuk a Budai hegységben, ezzel megnyertük a csapatok közti létszámversenyt.
Gratulálunk a többi csapatnak is, jó volt veletek találkozni! ❤
A Hanka Team-nek külön köszönet az ötlet támogatásáért és az együttműködésért, a RUNaway-nek pedig a szervezésért!
A képek egy részéért köszönet Zsófinak és Máténak.
Ha a képek alá görgetsz, egy ErősGábor költeményt találsz. Csak saját felelősségre!
Mi szóltunk! 🙂
Vasárnapi Mókus beszámoló – írta Erős Gábor verse 🙂
Gizióniából útra kelt a bátor,
Ki nem találnátok, neve az, hogy Gábor.
Elindult ő reggel Budának hegyére,
Szép Juhásznénak az dombor kebelére.
Elindult ő aznap mert az erdő hívta,
Mókusvadászaton hogy a brékót szívja.
Óra csergésére visszaaludt reggel,
Vasárnap reggel van, nem kel fel az ember.
Délelőttre hágott a napnak sugára,
Parkolóhely sincsen, mennék a picsába.
Fusson az erdőben akit medve kerget,
Sok színes ruhájú igen fura szerzet.
Jó de ha már ott volt minek hozzon szégyent,
Mindig csak meséli, tudott futni régen.
Nekivágott hát ő a zord rengetegnek,
Zergelába alatt az avar is csergett.
Vidáman szökellett, lazán futkorászott,
Arcán nyomokban még mosolygás is látszott.
Látszott bizony látszott, míg felfele nem lett,
Akkor aztán basszus kilógott a nyelve.
Nem tudok én futni, nincs is kedvem máma,
Hármashatár hegyén összetört az álma.
De azért kitartott, fújt, köpködött, mászott,
Hegyorom tetején izzadságban ázott.
Rohanvást a völgybe aztán felszabadult,
Egyszer szelfizett is ha már így alakult.
Tudta, hogy a végén úgyis lesz majd böjtje,
Addig kiélvezi, kulacs fel van töltve.
Az utolsó két hegy nem lett a kedvence,
Kishárshegy nagyhárshegy mint forró kemence,
Égette a lelkét, combja segge már fájt,
mennyivel jobb volna egy bangkoki nájtlájf.
Kaán Károly kilátó csak egy nagy építmény,
Mindjárt itt a vége, merre megy az ösvény???
Jajj, mikor meglátta az úttörővasút,
(Igen, ez tárgyeset, sajátos nyelvi út.)
Könnyű lett a lelke, ezen is túl vagyok,
Edzőnéni arca elismerést ragyog.
Mondták is a társak, ejj de jól nézel ki,
És de jót futottál, hát ő meg hitt nekik.
Véget ért a mókus nagy kalandja mára,
Már csak szaunázás maradt néki hátra.
