Latest Event Updates
Extrém Burgenland beszámoló – Poór Péter
Szerettem volna egy jó versenyt futni, mivel az elmúlt időszakban nem mindig felém hajlott a mérleg. Így volt ez a mostani verseny előtt is, elkaptam valami vírust, kételkedtem, és kérdéses volt, hogy indulni tudok-e. Na de ne szaladjunk ennyire előre….
Sok feladat volt amit meg kellett oldani. Egyrészt nem reális, hogy elinduljak a 2017 es UB-n. Ezt beláttam, és elfogadtam. Utána kárpótolásként indultam a Füredi 24 óráson, ami kudarc volt. Valami volt a testemmel, nem akart aznap futni, a gyomrom nem akart működni. Végig hánytam verseny felét, és folyamatosan jártam a WC-re. Ezt nehezebb volt megemészteni…Jöttek a szokásos kérdések, talán nem is vagyok idevaló, talán nincs „tehetségem hozzá” stb…Gabival beszéltünk többször is erről, és nagy nehezen elfogadtam, túltettem magamat rajta.
És volt még egy dolog, a frissítés. A legelején úgy nézett ki, hogy működik a maltodextrin, meg hozzá hasonló űrkaják, de minden 3-4 óra futás felett hasmenésem volt tőle. Gondoltam akkor visszatérünk a természetes anyagokhoz….
A verseny: Gabival megbeszéltük, hogy egy jó hosszú edzőversenyek fogjam fel. Semmi komoly tétje nem volt, mint végigmenni, nem vagyok csúcsformában az alapozás kellős közepén. Zsírból végig tolni De azért volt tétje, a frissítést megnézni működik-e élesben.
Eljött a nagy nap, pénteken 2 kor szólt az ébresztő, hogy ideje kikelni az ágyból…ma se lesz könnyű napunk címszóval.
3 kor indultunk Oggau településre, ahol a rajtvolt . Éppen, hogy csak odaértünk, gyorsan átvettem a nevezési csomagomat, összepakoltam a motyómat, csináltunk egy képet, és már el is sütötték a rajtpisztolyt. Sok időm nem volt átgondolni amit ilyenkor az ember átszokott, de gondoltam majd lesz időm a futás alatt. 3000 ember megindult, és én a utolsók között voltam. Nehezen tudtam haladni, 7-8 km után lehetett normálisan futni, mert addig előzgettem a túrázókat. 159 max pulzus volt engedélyezve, és arra törekedtem, hogy 150 körül mozogjon, a tempót nem is figyeltem, és nem is érdekelt.
Kísérőmmel 6-7 km-enként találkoztam (persze voltak 13 km szakaszok is) ott gyorsan odaadta a kulacsokat, és ettem 3-4 kanál krumpli püré +banán összepépesítve,+ megsózva.
Ugrok egy nagyot, mert különösebb problémám nem volt. 40. km-nél voltunk Sarrod településen, mondtam a kísérőmnek, hogy itt minden ki fog derülni, hogy milyen állapotban vagyok. Szinte nem éreztem, hogy futottam eddig. Lábaim könnyedén mentek, folyamatosan ittam, ettem, só tabit kapkodtam be, élveztem a futást, a tájat.
Viszonyításképp, voltam itt már úgy, hogy úgy éreztem magam, mintha egy úthenger ment volna át rajtam.
50 km után értünk át Ausztriába , gondoltam hamarosan meglesz a fele. Nem foglalkoztam semmivel, csak arra kértem a segítőmet, hogy amikor találkozunk, mindig mondja meg következő pont mikor lesz, és azt fogom várni. Itt meg kell jegyezni, nem gondoltam bele a felénél, hogy jajj még 60 km van stb…
Szépen teltek a kilométerek, semmi holtpont, energiám van, kedvem is van, még közbe vissza is kellett fognom magamat, mert gyorsítottam közben, működni látszott a frissítés is.
A Suunto-ra elfelejtettem rátölteni, és 10 óra 16 percnél 89. km-nél lemerült. Gondoltam innentől megyek érzésre, így is volt. 93. km-nél jött egy kisebb holtpont szerűség. Itt már belegyalogoltam párszor, de különösebb dolog nem történt. Ez a rész 6-7 km-ig tartott, utána ismét futottam szinte folyamatosan. Persze nem voltam gyors, de jó volt a mozgásom, nem estem szét, stabil voltam.
105 km…innen tudtam hogy még egy település van és ott van a cél. A kísérőm elém jött bringával, és mondta még mennyi van hátra. Még 3 km-2km-1km, majd jobbra fordulunk, és ott van a cél. Ott van a vége. Amiért megérte csinálni, az az utolsó 10 másodperc. Eufórikus állapot…12 óra 35 perc. 
Zárásként…Köszönöm a sok szurkolást, hogy gondoltatok rám Gizionok. Soha ilyen könnyedén nem futottam még ultrát, főleg nem 100 km-t.
Tanmese az alázatról… – Nagy Locusta Kriszta
Legyen 28k könnyű terepfutás.
Egész héten ezen logisztikáztam, hogy fog ez időben összejönni, de végülis max 3,5-4óra (muhahha).
A Halmi-erdő, azért kevéssé terep, nézzünk valami terepebbet. Mondjuk legyen a Túrafüggő30 tt útvonala, egy apró rövidítéssel nem akartam sokat ráhúzni. Késve indultam, így tuti lesz egy kis lámpázás, nekem meg csak gyertyalángom van. Az Álló-rétig már alakult egy elképzelés a talajviszonyokról, latyak, hó, alatta mély sár, valószínűleg lesz ezzel még bajom. A forrásig lefelé a vályú két oldalán pattogtam, hátha nem csúszok el, nem ázok be (muhahha). A bringaút végülis egész jól járható, csak csúszik mint a fene, és emelkedik, de alattomosan ám.
Pap-rét. Nem állok jól időben, és már elég sok km belement, hogy lesz ez 28, és még a Visegrádi-kapu is odébb… Felcsavarodom a kékre, itt van pár nyom a single tracken, mégis kicsúszok a porhóban és majdnem leszánkázok az Urak asztala oldalról, kicsit berotty. Még csak az kéne, és hűl az idő, de gyönyörűek a havas hegyek körbe, tanítanak. Türelem… Elérek a pihenőbe, szétnézek, öltözök, nyakamba a gyertyaláng. Néhány helyen még a kéket is keresni kell, meglepő. Megvan a Visegrádi-kapu, fordító, lecsorgok a K+-ra, és tudom már mi hiányzott.:D erdészeti gépek legyalulták az utat, ami alapból laza, latyakos, süllyed.
Hát nyami. Egy ideig még tudom kezelni a helyzetet, aztán a József-forrásnál a zöld sávra áttérve huppsz elsüllyedek térdig, és benne marad a cipőm a sárban.
Lendületből továbblépek, majd kiugrom kihalászom a cipőt. Lábmosás a hóban és visszatuszkolom a lábamra. Hitetlenkedek, hogy ilyen nincs. Aztán minden igyekezem ellenére a jelenet megismétlődik. Hisztizni volna kedvem tocsogok, szegény cipőcském affene… csak épp nem segít rajtam. Ereszkedés a patakba, ide már csak 1-2 vadnyom vezet le. Vizesebb nem leszek, de tele van fával mászóka, ugri-bugri. Gyökkettővel haladok, mégis túlmegyek a Z kiemelkedésén, de semmi járhatót nem láttam. Sebaj, akkor nekiesek a partfalnak toronyiránt, bár kérdéses megtart-e. Belevágom a lábam, és kapaszkodom foggal körömmel, néha hason csúszok. Utólag visszagondolva nagyon röhögök. Már majdnem felérek, amikor észreveszem, hogy a gps sehol. Neeee… kiesett mikor hason csúsztam.
Neeee… ledobta az agyam a láncot. Kinyomom az órát 24km-nél, és átteszem túrázásra. Innentől a túlélésre játszom, és a gps-ért megmentő akcióba indulok, hason visszacsúszok a patakba. Ott vár rám a hó tetején. Nagyon örülök.:) és ismét kimászok a patakból. Már csak a Vörös-kő emelkedője vár rám. Szűz hó, egyetlen őz nyoma mutatja az utat. Mikor legutóbb erre jártam, akkor is nehéz volt, most kőkemény. 4km/h-val megyek felfelé 155ös pulzussal. Taposom a havat, felfelé vastagodik, bőven boka felett, nagyobb mint a Bükkben ez meglepő.
Majdnem fenn, aztán a Hétvályús-felé… hát ezt hagyjuk is.:S végre itt az esőház…. alig hiszem el, és 28k megvan. De még vissza kell érjek a Faluházba… lassú ereszkedés, csúszik, jeges, saras, latyakos mit érdekel engem már… ez a szerpentin se kedvenc így lefele, fel nem veszem már a láncot… lecsúszok slitty slutty piroson le Meteor-forrás slutty falu széle slitty emberek merednek rám slutty buszmegálló slitty Faluház. Hát ez is megvolt.
Tanmese volt ez nekem a javából…
Gizionos aranyköpések
A legvidámabb barakk ismét jelentkezik, jó szórakozást!
“A hét kicsit több lett összességében, mint a kiírt, de csak a lassúakból toltam rá (a 13 az 17 lett), meg kicsit átvariáltam a napokat”
“7 km váltogató. Az első km-en megálltam a banknál pénzt felvenni”
“A szombati edzés kicsit másképp sikerült mint a terv, időben hosszabb lett, km-ben kevesebb, szintben több. A pulzus meg az emelkedőkhöz igazodott.”
“Hahahaha, tudom, hogy megpróbáltál kinyírni, de bibibááá, nem sikerült :)Az összes edzést megcsináltam és még élek 🙂 🙂 :)”
“A mai futásom emlékére szeretnék egy szobrot magamról a Margitszigeten. Ember nincs, aki -1 fokos hidegre, és a hétfői munka utánra halasztja a hosszú futását. Ultráztam, mert ultra sz*pás volt az egész, amúgy 17 km”
“Egész nap el akartam menni futni, de először havazott, utána olvadt, aztán sötét lett, majd késő.”
“Tegnap keresgéltem merre nem csúszik, de nem találtam. Ház körül kis köröcske, megvan a 6k épp ott ahol akartam a Temető előtt 😉 ÉMÁSZ-os villanyszerelők nagy kocsival épp rám látnak vagy 4-en. Sebaj csapassuk! Megyek fel-le, a 4. után már az összes szerelő az ablakban, és bambul rám.:D nem zavartatom magam, egyszer csak meglesz a 10. A 6. után kezdem érezni, hogy ennek a fele sem tréfa, pulzus már nem megy vissza, és hol van még a vége. A 8. után… lassan az életemért küzdök, és néha kikapar a láb a jégen… a villanyosok szemében félelem és rettegés:D én haldoklom.”
“Egyhangú szavazással az év legszarabb futása. Bokáig érő latyakban csúszkáltam végig az egészet, ennél többet nem akarok róla beszélni.”
” A csúszós úton1 km-en előadtam egy rövid részletet a Hattyúk tava urbánus verziójából.”
“A nyújtás, egyre jobban megy, már szó szerint nem kell szemüveg, hogy lássam a padlón a port olyan közel van! :)”
“Hol felette hol alatta voltam. Nehéz volt tartani. Össze vissza pittyegett szerencsétlen óra. Nem volt türelmem hozzá. Másfél kili után elkezdtem sprintelni mint az állat, “na most csipogjál **%!+** !”.”
„A temetőnél futottam. Egészen szürreális élmény, ahogy zakatol a szívem, és a ködből felsejlik a Feltámadunk felirat a bejárat felett és én ott a kapuban zihálok.”
„Teljesítettem a pihenőhetet, ügyes voltam és fegyelmezett, nem rohantam, mint szoktam. Néha úgy érzem magam, mint egy rossz kutya, minden mellettem elhaladó biciklis után akarok menni, ha más futóval találkozom, akkor le akarom hagyni őket. De legalább nem ugatom meg egyiket sem.”
“A terhelést úgy növeltem, ahogy írtad, de 2 hét alatt elfogyasztottam a 3 heti edzéstervet.”
„Gondoltam összerakom a jövő évi futó naptárat, de kijött a Volt fesztivál, a Nova Rock, a Firenze Rock is a lineup-al. Plusz Ozzy és a Guns is Európai turnéra indul. Itt feladtam.”
„A gyógytornász még mindig szadista. Befizettem újabb 10 erősítő edzésre nála.”
„A max. 143 kicsit elcsúszott, remélem nincs harag…(158-ra…)”
„Az első kettő lett a lendületes, főleg azért mert későn vettem észre, hogy km/h helyett mérföld/h-ban kell megadni a sebességet.”
„Eggyel kevesebb kaját vittem magammal, mert elfelejtettem, hogy felszippantottam a keddi edzés után…”
„Csütörtökön csináltam meg a hosszút, akkor sem úgy, ahogy kérted. Tudom, én se szeretem, ha valaki egészen egyértelmű utasításokat nem képes betartani.”
„A mai edzésen azon gondolkodtam, hogy hogyan írjam le a múlt heti ámokfutásomat úgy, hogy annyira ne verje ki a biztosítékot. Felmerült bennem az is, hogy elsunnyogom, mintha minden a terv szerint ment volna, de egyrészt utálok kamuzni, másrészt kit is akarok átverni… szóval ha nem vagy valami jó kedvedben, akkor légyszi ugord a következő sorokat.”
„Mellette volt még bringa, regeneráló futás, úszás a strandon (ugye kigyúrt felsőtesttel, de lassan, rózsás úszósapkában.”
„Elvittem a csopimellényt a fél literes betétekkel egy hosszúra és basszus, nem tudom honnantól kezdődik a C kosár, de menet közben újraértékeltem mindent, amit eddig a női futásról gondoltam. Jártak a kulacsok jobbra, balra, meg mindenhova és a végére majd leszakadt a hátam. Különösen pikáns volt, hogy a saját szilikon betéteimet kellett nyomkodnom ahhoz, hogy inni tudjak.”
„Most az a rész jön, ami téged gondolom nem nagyon érdekel, a magyarázkodás ”
“A 2. gyors km után pedig majdnem elbőgtem magam kínomban. – Csak azért nem tettem, mert nem kaptam rendesen levegőt.. ”
„A kutya elég értetlenül nézett, hogy miért kell egyszer lóhalálában vágtatni (persze ezt szigorúan magamhoz képest mondom ;-)), máskor meg egyhelyben ácsorogni”
„Bár voltak távok, amikre nagy szemekkel néztem, de mikor lefutottam őket mindig az járt az eszembe, hogy te nyugodt voltál, amikor leírtad.”
„Az erős szakaszról elfelejtkeztem. Futás közben gondoltam is, hogy megnézem telefonon az emailed, de tartottam tőle, hátha írtál benne valami gyakorlatot, ezért nem tettem.”
“Rettenetesen sajnáltam magam, nehogy elolvadjak az esőtől, ezért teremben futottam. Elhasználtam két futópadot (az első kb 10K-nál kiállt hibaüzenetre) és 10 fő után nem számoltam, hány ember dőlt ki mellőlem.”
„Még élek. Lehet hogy csodálkozol is.”
„Az elmúlt két hétből két olyan emlékem is van, hogy este felöltözök futócuccba, és reggel abban ébredek. De anélkül, hogy futottam volna.”
„Úgy érzem, hogy egész jól rendbe jött a bal térdem is, most már csak akkor érzek feszülést, ha leguggolok, ill. ha csavarodik, ezért mellőzöm pl. a piruettet.”
„A hosszú szenvedősre sikeredett, nem tudtam egyáltalán tartani a pulzust. Persze az se segített hogy a pulzuspántot fűzőnek használtam, és csodálkoztam, hogy miért nem kapok levegőt és hogy miért lilul a fejem.”
„13 km-nek indult, de amikor kiléptem az épületből és vízszintesen csapta az esőt a szél, azonnal rájöttem, hogy alulöltöztem a projektet, és nem éreztem magamban a Hankát hozzá, úgyhogy csináltam inkább egy gyors ötöst belőle.”
„Az órán csak a pulzusomat néztem, hogy ne legyen magas. Persze ha ránézek, egyből felmegy 5-öt.”
„Nem fogok menni ultratávra, csak max. 50-55 km-ig.”
„A pénteki feladatos alatt az jutott eszembe, hogy eddig mi olyan jóban voltunk, én tökre bírlak téged, és úgy érzem, te most már engem ki akarsz nyírni… Nem baj, nem hagyom magam…”
„Azt hiszem, az utolsó, 16 km/h-s dombnál nem csak a saját, hanem a futógép komfortzónájának a legvégső határát is elértem! ”
“Átlag pulzus 130, de ez itt nem pontos, mert maxnak 235-öt mért.. Nem kaptam szívrohamot közben, csak összeakadt a pánt a melltartómmal.”
Családi edzés – pillanatképek ❤
“6 km-ből két rolleres gyerekkel egyfajta futókirándulás lett a kiserdőben, gyorsabb-lassabb részekkel, megállással, amikor terméseket kellett gyűjteni”
“A repülőkből 7 db lett meg, egy db rolleres nyúl alkalmazása mellett, ami rengeteget gyorsított rajtam.”
” Tegnap a biciklis futótárs alkalmazás perecelt egy hatalmasat, így haza kellett menni”
“Fagyasztott borsóval a lábamon aludtam el, a férjem szedte le rólam. A legdurvább, hogy meg sem lepődött.”
