Latest Event Updates
Sky Maraton Chopok-Antal Csaba, beszámoló
Ez egy nehéz verseny volt 
A szintrajz alapján mondjuk gondoltam is, és tényleg akkora szívás volt.
Az elején rögtön egy nagyobb mászással indultunk, itt még nem lehetett használni a botot, csak a felvonó állomástól kb. 2,5 kilitől. Itt azonban enyhébb lejtő következett, nem kellett a bot. Egy single track vezetett lefelé, magasabb fűben, erdőben, törpefenyős részeken, kellemetlen terepen, egyszer le is tenyereltem. Aztán a lejtőzés egy kb. 2 km durván köves száraz mederben folytatódott. Itt egyszerűen mindenkit megelőztem, aki látótávolságba került, nagyon jól ment ez a technikás lejtőzés. Ezt követően a rajtig egy rövid aszfaltos mászás után erdei emelkedős rész vezetett.
Próbáltam minél többet futni, de nem túltolni, páran visszavették a köves downhill során elveszett pozíciójukat. Konklúzió: még mindig kell erősödnöm a mászásokhoz. A starthelyet újból elhagyva egy hosszú emelkedéssel másztunk a Chopokra, itt egy darabig tudtam botozni, aztán amikor kiértünk az erdőből a törpefenyős single track részre, inkább eltettem, mert csak akadályozott a haladásban.
A nagyobb magasságokban kellemetlen áztató eső és szél váltotta a napos-felhős időt, a kezem eléggé le is fagyott, ez a rossz idő a gerincen futva kitartott, majdnem a Gyömbérig futva, aztán szerencsére jött egy hosszú lejtőzés először köves jellegzetes tátrai terepen (ahol estem is egyet, a jobb csípőmet jól odaverve egy sziklához, de csak zúzódás, meg lehorzsolódott). Kicsit később az előttem futó srác is zakózott egy nagyot, be is görcsölt a vádlija, de mire odaértem hozzá, már megoldotta, mondta, hogy menjek nyugodtan tovább. Ez a rész Jasna széléig vezetett, a sziklák felületét olykor sár is fedte, nem csak vizes volt, ezzel nagyon csúszóssá téve a felületet.
Egyébként a Speedgoat 5 rendkívül jól működött a vizes sziklás, sáros füves-törpefenyős terepen, egyre jobban tetszik a korábban instabilnak gondolt cipő. Jasna után egy futható, köves út indult immáron másodjára is fel a Chopokra, az első fele egy, az előző és aznapi esők miatt vízbő hegyi patak mellett, pár kilin keresztül, egy felvonó állomásig. Innen egy lankásabb részen át a csúcs alatti állomáshoz vezető szerpentin kezdetéig jutottunk és megkezdtük a Chopok felső állomáshoz, mint célhoz vezető durva mászást, kb. 3 kilin 570m szinttel. A cél előtt kb. 400 méterrel csippantotta le az óra a célként kitűzött 5:30-at, pedig az utolsó emelkedő elkezdésekor Sima ügynek tűnt hozni a tervet
Ezt a távot a még hátralévő 90m szinttel további hat és fél percig tartott megtenni (gyász), így a tervből kicsit kicsúszva abszolút 9. korcsoport 2. helyezett lettem.
A frissítés végig működött, 8 gél, 1l iso, fél liter kóla, pár nápolyi és 12 sótabi, 6 BCAA tabletta a fogyasztás, még másfél liter víz.
Ide jövőre is jönni kell, nehéz, de klassz verseny.
Technikai adatok:
41,4k 2626m d+ 5:36:46 célidő
151-156bpm átlag 159bpm / 8:08/km GAP 5:59/km
Írott-kő kör -Zsubrits Gábor, beszámoló
Az elmaradt Vértes Trail helyett kellett egy másik hasonló hosszúságú kihívást keresnem, és mivel az Írott-kő körrel már régóta szemeztem, itt volt az ideje végig járni.
Az útvonal minden részén jártam már oda-vissza különböző kirándulások, vagy teljesítménytúrák során, csak így egymásba fűzve még nem volt részem benne. Ilyen téren tehát nem volt gond, sőt túl rutinosan mentem, így az Írott-kőre nem a kijelölt úton, hanem az általam már korábban többször járt útvonalon sikerült feljutni, így némi plusszal, 28,75 helyett kicsit több, mint 30 kilométer lett az össztáv.
Érdekes benne, hogy bármelyik pontnál el lehet kezdeni és bármelyik irányba körbe lehet járni. Én Kőszegen rajtoltam és a cáki pincesor irányába indultam, itt még a komolyabb emelkedők elmaradnak, igazi bemelegítő szakasz egészen Velemig, onnan következik a mászás fel az Írott-kőre. Többször jártam már innen is fel a kilátóhoz, de mintha hosszabbra és meredekebbre emlékeztem volna. Ha már ott jártam, akkor a kilátóba is felmentem. Itt már féltávnál jártam, és innen már csak vissza kellett ereszkednem a városba, ezt emlékezetből futottam, és végig a kijelölt útvonalon. Visszafelé az első megállóm a Hörmann-forrásnál volt, majd Ó-ház kilátót és a Hétforrást érintve, ahol töltöttem még egy utolsót a kulacsomba, értem vissza Kőszegre a célba.
Az időjárás is végig nekem kedvezett, mert nem volt igazán meleg, tökéletes futóidő volt végig. Mindenre nagyon figyeltem, a tempómat próbáltam jól beosztani, a frissítést már-már nagyon rutinosan végigcsinálni, 15-20 percenként ittam, a szilárdabb dolgokról sem feledkeztem meg, és óránként volt sónyalintás is (ez tényleg jó dolog, Visegrád Trail óta nálam van a kis tasakban a táskában). Útközben volt több forrás is, amiket ki is használtam, nem maradtam sosem folyadék nélkül. Főleg, mivel elfelejtettem mindenféle csodagéleket, iso porokat rendelni magamnak és emiatt nem tudtam vinni, ezért még jobban figyeltem a frissítésre, de semmi gond nem volt. Az egész kör jól ment, sehol egy holtpont, az elejétől a végéig élveztem.
Az útvonal nagyon jó és számomra megunhatatlan a Kőszegi-hegység. Most éreztem magam ekkora távon a legjobban, a fókusz nagyon ott volt, még talán a dombok megmászását is élveztem, pedig ez nem szokott nagy örömöt okozni nekem. A vége hosszan lejtett, ez már annyira nem esett jól, a térdeimnek sem volt jó, az utolsó kilométereken már síkon is volt bele-bele gyaloglás. Az időm 4 óra 6 perc lett, én jobban örültem volna egy 4 órán belüli időnek, de volt benne ez a kis kitérő, meg elsőre nem minden QR kódot sikerült megtalálni, a forrásoknál is eltelt az idő. Mindenesetre mélyült a barátságom ezekkel a távokkal, és a fő célom pedig ez volt, de erre a körre még párszor vissza kell mennem.
2 napos KLND Gravel – Göndöcs Eszter, beszámoló
A szimpla számok:
- nap: 76.79 km, 3 óra 45 perc, 20.4 km/h átlagsegbesség
- nap: 64 km, 3 óra 13 perc, 19.9 km/h átlagsegbesség
4 álllomásos KLND Gravel versenyre neveztem be ebben az évben, az első Etyeken volt, ami hatalmas élmény volt, így Vasvárra már úgy érkeztem meg, hogy ez tuti jó lesz, tekerek egy gyorsat, alig van benne szint. A másik fontos aspesktus pedig az volt, hogy végre a gyerekkori erdőimben fogok bicajozni, ahol Apuval (erdész volt ezen a területen) sokat jártunk gombázni, horgászni a Rábán, bicajjal – akkor még Schwinn Csepel- róttuk az erdei utakat
Aztán, hogy kicsit előre ugorjak, kemény verseny lett, tele volt olyan emberekkel akik kicsit komolyabban nyomjak a bicajozást mint én, így sikerült a lányok között utolsónak lennem, de nem bántam, a körülmények iszonyat érdekesek voltak, brutál eső esett le hajnalban és esett folyamatosan délelőtt, így eltolták a rajtot kora délutánra, ami nekem mindegy volt, de tudtuk, hogy nagyon saras lesz mindenhol a pálya, így örültem, hogy jó terepes gumikkal vagyok. Ami a rossz hír volt számomra, hogy a hosszú távot nem merték megrendezni az eredeti formában, hanem nekik a rövid távból kellett két kört menni, emiatt hatalmas tömegrajt lett, attól nagyon féltem, mert Etyeken is nagy bukások voltak az elején.
Így próbáltam hátulról rajtolni, elengedni az agresszivabbakat 
, de emiatt azért elég rendesen már az elején lemaradtam, nagyon féltem, hogy a sár miatt esés lesz, a szervezők is folyamatosan ezt mantráztak, hogy vigyázzunk egymásra. Ne bolyozzunk, hagyjunk helyet stb. Na, de végül nekem nem is volt nehéz a pálya, a monti nagyon szerette a sarat, élveztem végig az egészet, szerintem egy egyenletes jó versenyt csináltam magamnak, kicsit túlóvatoskodtam a lejtőket, mert előttem is, mögöttem is szerencsétlenkedtek a gravel-ekkel, nem voltak olyan stabilak mint a monti. Előzgettem folyamatosan az emelkedőkön, meg a technikás részeken, aztán visszaelőztek az aszfaltos részeken, úgyhogy egy tök jó játék alakult ki a mezőny közepén.
Talán 2 lány volt, akikkel előzgettük egymást, de végül ők a vége felé az aszfalton sajnos gyorsabbak voltak és otthagytak, így lettem összetettben 7. (utolsó), korcsoportot nem hirdettek, mert kevesen voltunk, asszem abban első lennék egyedüli öregasszony a pályán , de nem voltam csalódott, ezek a lányok itt latszólag komolyabb bicajosmúlttal rendelkeztek, ráadasul nagyon fiatalok voltak.
Úgyhogy jó élmény volt, annyi tanulság, hogy a bicajom többet tud mint én, nem kell annyira óvatoskodni, talán 2 helyet tudtam volna hozni, de szerintem nem lettem volna tőle boldogabb. Ez így a saras pályával, a párás gyönyörű erdőkkel nagyon jó kis tekerés lett, sokat tanultam belőle, imádtam egyedül tekerni, szerettem, amikor hozzámcsapódtak és kicsit beszélgettünk bicajokról, versenyekről. Szerettem az előzéseket, még azt is amikor engem előztek, kicsit rákapcsoltam, észbekaptam, hogy ne álmodozz, tekerj!
Aztán jött a második nap, az Őrség, itt nagyon kíváncsi voltam a tájra, az útvonalra, gyerekként erre nem annyira sokat jártam, egész ismeretlen volt a terep. Itt is még maradt egész sok sár, de itt már sokkal magabiztosabban mentem végig, már nem óvatoskodtam, sokat segített az előző napi “gyakorlás”. Látszott is, hogy folyamatosan előzök, emelkedőn annyira jó volt látnom, hogy erősebb vagyok náluk, talán itt ez be is jött, 9 lányból az 5. Lettem, tök jól voltam végig, jó erőben, nem éreztem az előző napi tekerésből semmi fáradtságot, izomlázat. Ment jól az egész pálya, annyi, hogy itt meg több volt az aszfalt, így ami előnyt csináltam terepen és emelkedőn, azt nagyon visszahozták aszfalton, de felszívtam magam és jónéhányszor nem engedtem el, egész jól tartottam velük a tempót, voltak is elismerő szavak .
Itt ugye már nem volt hova óvatoskodni, meg kitekerhettem magam, nem volt következő nap. Mindkét nap egyedül mentem, úgy értem, nem volt senki, aki folyamatosan jött volna velem, mindig csapódtak hozzám valakik rövid időre, de aztán tereptől függően vagy é, vagy ők mentek el. Azt láttam, hogy a többi lányt végig kísérik fiúk és azért az sokszor segített nekik, hogy engem leelőzzenek. De ez is jó élmény volt, laza pálya, ide jobb lett volna a gravel, azért itt már a folyamatosan napsütéssel is küzdeni kellett, szinte végig napnak kitett utakon mentünk, fogyott a víz rendesen.
Szóval jó kis hétvége lett, várom a 4. állomást, ami a Mátrában lesz szeptemberben. Mátra épp a szívem csücske, annyira jól sikerült a Gizionos edzőtáborban az Everesting, hogy várom, hogy szeptemberben remélhetőleg jó mászások lesznek a montival is.
Gabi, itt is és újra köszönök mindent. Amikor a mátrai futásokon elhangzott tőled, hogy hidd el, jó alap lesz az edzőtáboros sok futás a bicajos versenyhez, na, ez ugrott be, amikor az emelkedőn tekertem vigyorogva Vas megyében.
baratrunning.com 