Igyekeztem nagyon betartani, hogy ne fussam el az elejét.

Féltávig nem is izgattam magam különösebben az időeredmény miatt, mert fogalmam sem volt, milyen durva emelkedőkre is számíthatok, meg azt sem tudtam, mennyien lehetnek előttem, mert különböző távokat futottunk (a FM volt a leghosszabb, de volt 10 K és 10,5 K is, utóbbinak a fordítónál volt vége). Igazából féltávnál láttam, hogy hányan futnak szembe és meglepődtem, hogy csak ennyi csajszi van előttem. Itt azért még mindig óvatosabb voltam, mert tudtam, hogy a fele még hátra van, de annak a nagyrésze már lefelé ment, ami kész felüdülés volt a kaptatók után! Vidám voltam, erősnek éreztem magam és nem volt egy pillanatra sem holtpont… sőt, ha induláskor 100 forintom volt, akkor 15 K körül 200 (legalábbis így éreztem).

Az utolsó 1 km volt az, ami nem volt túl kellemes, mert akkor ért ki a pálya a szélvédett erdőből és itt szabályosan rá lehetett feküdni a szélre, ami tolt hátra és oldalra. Ezt leszámítva baromi nagy szerencsénk volt az idővel, nem kellett hőgutát kapni és az erdő megvédett minket a néhol viharos széllökésektől is. Terep nagyon kevés volt benne, szinte végig bicajúton mentünk, ami azért nekem nagy könnyebbség volt (valahogy az aszfaltot érzem a legbiztosabbnak a talpam alatt ;-)).

Frissítőpontok kb. 5 km-enként voltak, mindenhol megálltam egy picikét inni. Az utolsó 4-5 km-en már nem tartalékoltam, nem akartam, hogy úgy érezzem, maradt még bennem valami, itt azért zömében 5:30 alatti km-eket mentem, a vége 2:03:01 lett.