Erényi Tamás – Wizz Air Budapest Félmaraton beszámoló

Posted on 2016.09.13.

A nyári edzések nem a tervek szerint alakultak, július elejétől fájt a sarkam, pihenteni kellett. Ha elmentem futni akkor is csak lassan. Augusztus közepétől voltak értékelhető futásaim, az óvatos visszatérés jegyében (hála Gabinak, hogy visszafogott) de 20 km felett egy se, a két leghosszabb 15 és 18 km. Néhány edzésen futottam 5 perc alatti tempót, de nem a megnyugtató mennyiségben. Arra pont jó volt, hogy emlékeztessen, hogy még azért megy 🙂

De a remény az mindig él, így azt terveztem, hogy elindulok az 1:45-ös iramfutókkal, versenyen úgyis jobban szokott menni, mint edzésen. Tízig csak kibírom aztán majd meglátom. Így is lett, megkerestem őket és igyekeztem. Kicsit rángatták a tempót de azért követhetőek voltak. Az Andrássyn és a vár körül sima ügy volt, de a rakparton dél felé szinte állt a levegő, a Lágymányosi hídig fel is szaladt a pulzus 163 környékére. Ez nálam olyan tartomány amiben nem szoktam sokat tartózkodni, így jobbnak láttam lassítani az addigi 4:55-ről 5:10-környékére. Persze nem a tempót néztem, hanem a pulzust, hogy menjen már be 160 alá, a tempó az csak következmény volt. Kb 4 km kellett míg újra vissza tudtam gyorsulni 5 perc környékére, normális pulzussal, az utolsó szakaszon pedig már újra volt 4-essel kezdődő km. ( 1:46:44 a vége)

Ittam minden pontnál, most végre nem felejtettem el szívószálat vinni, így nem kellett lassítani. Jó kis futás volt, de nagyon figyelni kellett, a mai meleg napban azért benne volt a borulás veszélye is.

És a végén Gabitól kaptam az érmet 🙂