Kormány Alexandra – Kispáli félmaraton, beszámoló

Posted on

Kb. 20 km, idő: 2:06 körül…  HR: 165/175 RPE: a tempót illetően 10, de a forróság miatt most 18+

Furcsa érzésekkel érkeztem, egészen az indulásig nem tudtam versenyként kezelni a helyzetet, tényleg csak egy edzésnek tűnt a tervből – csak éppen ismeretlen helyszínen. Aztán amikor elindultunk, rájöttem, hogy azért itt mégiscsak versenyezni kellene, ráadásul a táv sem rövid – még akkor is, ha a múlt heti 26 km-hez képest kevesebb (viszont a hőmérséklet +6 fok minimum). Hogy ettől, vagy a rögtön a pálya elejéről induló dombtól ment fel a pulzusom fél perc alatt 168 fölé, azt nem tudom… de persze még nyugtalanabb lettem. Aztán elengedtem a titokban dédelgetett 2 órás időmet és a túlélésre koncentráltam.

Sajnos csaknem az egész távon tűzött a nap, többen már pár km megtétele után sétáltak – s bár nem akartam kárörvendő lenni, azért ez adott némi löketet. A szokásos 4 km után kezdtem élvezni a futást – ahogy a nagyoktól hallottam “jött a flow” (vagy valami olyasmi), csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ez az enyhe lejtőtől, vagy a kezdődő napszúrástól van 😉
A terep nagyon változatos volt (legalábbis az általam megszokott egyhangú betonhoz képest): apró kavicsos (minden kavicsot külön-külön éreztem a talpamban), térdig érő füves, száraz földút, az erdőben pedig agyagos – itt a traktornyom tetején kellett egyensúlyozni, hogy elkerüljük a nagyobb pocsolyákat, meg azért volt betonút is. Filóztam, hogy vigyek-e külön innivalót az övtáskában, vagy hagyatkozzak a frissítőpontokra (amikről nem tudtam, hogy milyen sűrűn vannak), végül úgy döntöttem, hogy nem cipelem még a kulacsot is magammal. Végül ennek örültem, mert ha nálam lett volna, akkor még nagyobb lett volna a kísértés a megállásra, így viszont hajtott, hogy érjek már oda a 3-5 km-ként lévő frissítésekhez.
Volt egy szakasz, ami elég meredeken ment felfelé (legalábbis az általam megszokott szintkülönbségekhez képest), amibe már az első körben is belesétáltam (miután rájöttem, hogy így még gyorsabban haladok, mint a csiga tempójú futással), a második körben már nem is próbálkoztam a futással itt. Ezen kívül talán egyszer sétáltam picit bele, de ez max. 50 m-ig tartott (kb. 17 km-nél), de aztán visszaváltottam futásra, mert éreztem, ha beleragadok a sétába, akkor már nem tudok elindulni többet.
Az viszont kellemes felfedezés volt, hogy van az a tempó, amivel abszolút biztonságban érzem magam, és tudom, még ilyen tűző napon is bármeddig el tudnék futni. Igaz, jobban örülnék, ha ez valahol az 5:40-es idő körül lenne, de most inkább a 6:20-6:30 körül van. Szóval, ha a tempóm nem is változott olyan észvesztően, az biztos, hogy az állóképességem nagyon sokat javult tavaly óta – mely abszolút a közös munkák eredményének tekinthető. Szerintem tavaly ilyen körülmények között én is ott lettem volna a 3-4 km után sétálók táborában.

A lányok közötti 3. hely meglepetésként ért, mert egyáltalán nem tudtam követni, ki milyen távot fut. Mármint csak FM táv volt, de azt lehetett kettes és hármas váltóban is teljesíteni. Igazából azt sem tudom, hogy tulajdonképpen hányan indultunk egyedül FM távon. Mindenesetre meghagyom magam abban a tudatban, hogy még jó páran voltak mögöttem 😉

Az tuti, hogy egy rövid szakaszon együtt futottam egy csajszival, aki sokkal inkább tűnt “futónak” hozzám képest, ahogy elmondta, 1:57-es FM-et futott utoljára, de most valahol mögöttem ért be végül, mert szegény már többször ájulás közeli állapotban volt a hőség miatt. Szóval valószínűleg más időjárási viszonyok között az ilyen gazella termetű csajszik simán levertek volna, de most valami máson múlt a győzelem… Ezzel arra is rájöttem, hogy ez a 2 óra nem lehet valami kőbevésett cél, mert minden relatív, nagyban függ a terepviszonyoktól, az időjárástól, stb. … Lehet, hogy ezek nagyon alap dolgok, de én még nagyon az elején vagyok, most kezdem ezeket megtapasztalni. Erre jó a verseny, mert itt olyan dolgokat is átélhetek, amit a szokásos kis környezetemben, a megszokott körülmények között nem tudok.

szandiÖsszességében nagyon örültem, hogy neveztem, meg annak is, hogy nem ez volt a “célverseny”, mert akkor lehet, hogy görcsösebben ragaszkodtam volna a jobb teljesítményhez és elszállok valahol féltávnál. Így viszont teljesen jól voltam a végén és rájöttem, hogy az a titka, hogy elkerüljem az ilyenkor menetrendszerint kezdődő gyomorgörcsöt és hasmenést, hogy nem ülök le, hanem folyamatosan csak sétálok. Most kb. háromnegyed órát sétálgattam fel-alá az eredményhirdetésig, aztán villámsebesen vágtam be magam a kocsiba, mert itthon a férjem egyedül birkózott a gyerekekkel. Mondjuk úgy, hogy aznap délelőtt nem csak én mozdultam ki a komfortzónámból 😉

 

Reklámok

One thought on “Kormány Alexandra – Kispáli félmaraton, beszámoló

    Aki hiszi said:
    szeptember 20, 2016 - 16:06

    Mintha a saját élményeimet olvastam volna vissza az idei S.pártai félmaratonról. 🙂 Kedves Gabi, többször eszembejutottál közben. Mivel a te segítségeddel kezdtem el futni, így Neked is köszönettel tartozom. Szóval köszi köszi köszi! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s