Adorján Tamás – Spartan Race beszámoló
Tamással a verseny előtt 6 hetet dolgoztunk együtt, hogy az erősítős munkájába hatékonyan csempésszünk annyi futást, ami elegendő lesz egy jó teljesítéshez a Spartan Race-en.
Heti három alkalommal követte az én edzéstervem, amit saját erősítéssel és wakeboard-dal egészített ki.
A heti három alkalom ezt a struktúrát követte:
1. intenzív aerob tartományú rövid futások, köztük statikus erősítő gyakorlatok
2. intenzív aerob tartományú rövid futások, köztük dinamikus erősítő gyakorlatok
3. extenzív aerob tartományú hosszabb futás
A beszámoló:
Előre lelőve a poént a legnagyobb meglepetés nekem az volt, hogy másnap nem volt semmi bajom; picit éreztem a lábam, a csuklyám nagyon, de alapvetően egy nyavalyás kis izomlázam sem lett. Pedig szombaton nagyon kihajtottam magam. Arra számítottam, hogy fájni fog mindenem. De nem. Tök jól regenerálódtam. És ezt nem tudom másnak tulajdonítani mint a közös edzésnek! Úgyhogy köszönöm a segítséget!!!
A fáradtságról még: A befutó előtt már nagyon donga lábaim voltak. Azért lassítottam a lefeléken, mert éreztem, hogy már nem tudom úgy korrigálni a megcsúszásokat. Voltak görcseim itt-ott.
2,5 max 3 órára terveztük, de a brutál sár miatt sokkal hosszabb lett, sokkal jobban el is fáradtunk. 4018 főből 864. lettem.
A rajt után meghúztuk. Még úgy is, hogy meg kellett álljak cipőt keresni a sárban 🙂
170-ig ment a pulzusom. Az első akadály után kezdett emelkedni is az út, ott kezdtem visszavenni a tempóból. Lement 160-ig, de onnan sokáig nem. Meredek csúszós szaron caplattunk fel, csak úgy vitte az erőt. Szerintem minimum dupla energiát emésztett fel a talaj. Elmondhatatlan dagonya volt.
Ahol tudtam futottam, ahol nem, ott a fákba-bokrokba kapaszkodva próbáltam hegyet mászni. A barátom, akivel indultam, ő inkább futó alkat, de bírtam vele a tempót. Sőt, a felfelékben amikor csak mászni tudtunk a meredek meg a sár miatt, ott nekem kellett rá várni. A nagyon sáros csúszós lefelékben meg egyszerűen bátrabb voltam. A lankásabb emelkedőkön bírta ő jobban a futást.
Ami még a közös felkészülés eredményét mutatja az az, hogy 15-tel mögöttünk indult egy haverom, aki a visegrádi 8 km-en rám vert majdnem 20 percet. Most csak 12 km után ért utol, onnan a végéig együtt mentünk. Sőt, sokat vissza is tudtam volna hozni, mert a homokzsákcipelés után nagyon elfáradt én viszont jól bírtam. Rá viszont ott több mint 10 percet kellett várni.
Szóval jól sikerült, de persze még jobbat akarok majd legközelebb.
Jövőre szeretnék indulni egy sprinten (5+ km), egy ilyenenen (13+ km) És egy beasten (21+ km).
A képért köszönet Berkes Krisztának. A versenyről készített képeit itt találjátok
baratrunning.com 