Month: július 2017
Szilvási Niki – Hornindal Rundt, beszámoló
(Elnézést, ezúttal ékezetek nélkül.)
Kovetkezzen akkor a beszamolom errol a szuper versenyrol, hihetetlen volt,vissza akarok menni.:))
Nem vagyok egy versenyre jaro tipus,osszesen eddig 3 versenyen vettem reszt.
Egy 10 km-es aszfalt verseny az 5 honaposom mellett,majd a kovetkezo evben kovetkezett egy terepverseny maratoni tavval amire mar Gabi segitsegevel keszultem fel.
Az idei terv a MatrabercTtrail volt tavasszal,es kineztem meg a Hornindal Rundt 38 km-s tavot magamnak juliusra.
Cel ugye mindenkepp kell,ami kivisz futni este az esoben,a hoban,a szelben,a melegben,jaa abban nem.:) Olyan szerencses nem vagyok.
Mindenesetre egy verseny visszaigazolast es jobb esetben onbizalmat is ad.
Most mar ki merem mondani, le merem irni, de ettol a versenytol feltem. Nagyon. Persze ezt a gondolatot probaltam tavol tartani magamtol, elhessegetni amennyire csak lehet a verseny elott. Feltem attol,hogy rossz valasztas,hogy nem vagyok eleg edzett, nincs meg a megfelelo allokepesseg,hogy tul nagy falat ez nekem. De menni akartam,nagyon tetszett,vagy ez vagy semmi.
Pentek delelott becuccoltunk a kocsiba, aztan csaladostul utrakeltunk.
Gyonyoru utunk volt, mozi vegig.Gerianger fjord,Trollstigen,volt 6 oram,hogy hozzaszokjon a szemem a szebbnel szebb hegyekhez.
Estere befutottunk Hornindalba, rajtszam felvetel,majd reszt vettem egy un. eligazitason,ahol minden szukseges infot megkaptunk,reszleteket az ellotunk allo utrol.
Szombat reggel 8 ora rajt.
Elotte termeszetesen ment a matek,miben fussak.Egy capri volt rajtam,de reggel meg annyira fujt a szel es esett az eso,hogy vegul a rajt elott kb 10 perccel megis atvettem a softshell nadragomat.Gondoltam ha most itt igy fuj a szel,mi lesz velunk 1200 meteren.Utolag inkabb maradtam volna a capriban,legalabb nem cipeltem volna az extra sulyt ami sar formajaban a nadragomhoz tapadt.Nem okozott nagy gondot,tanulopenznek jo volt.
Amikor vegre elstartoltunk,ugy ereztem mintha egy tobb tonnas ko esett volna le rolam.Vegre!!
Itt vagyok,megyunk,most mar semmi massal nem kell foglalkozni csak menni elore.
Akkor tudatosult bennem,hogy ezzel a versennyel mekkora nyomast generaltam sajam magamra.
Az elso ket km aszfalt ut volt,ahol szepen kikocogtunk a varosbol.
Most mar nyugodt voltam,nincs mas dolog csak futni kell,bocsanat ne legyek nagykepu ez kesobb atalakult a menni elore mantrava.:)
Tehat az aszfalt ut utan,felkanyarodtunk egy kis osvenyre,szepen egymas utan mentunk,figyeltem a pulzust,tok jol voltam.Az eso esett,vegul is egy evben egyszer indulok versenyen evidens hogy esik az eso.Nem baj,kabat van,igaz a fotok sokkal szebbek lehetnenek ha sutne a nap.
A futas hamar atvaltott felfele menetelesbe,tartottam a szintektol,de teljesen jol ment.
Elozgettem,kozben fejben tobbszor a frissitesemet raktam ossze ujra es ujra,nehogy gond legyen.
Ja igen,nem voltak frissitopontok,csak ellenorzopontok,ahol csipantottunk egyet.
Erre az elozo esti meetingen dobbentem ra,amikor is kozoltek a vizveteli helyek pontjat,magyarul hol van patak es hol nincs es termeszetesen csakis folyo vizbol meritsunk.Frissitopont tema ezzel le is volt zarva a szervezok reszerol.
Ezert kiemelt figyelmet forditottam a frissitesemnek,itt szukseg lesz az energiara toljuk ezerrel felfele,okosan kell utantolteni.
6 km kornyeken epp kezdtem rahangolodni a tajra,amikor is akarva akaratlanul is a mogottem levok beszelgetese megutotte a fulemet.Informacioehes amerikai kollega a norveg kolleganotol probalt minnel tobbet kideriteni a norveg Royal Air Forcerol,majd Obamarol fejtette ki a velemenyet.What??? Nezz mar korul ember,maradj csendben es elvezd azt ami korullotted van. Menekulok a vilag elol,es ezt hallgatom. Tenyleg itt es most? Ott konkret menekulesbe kezdtem,a pulzusom tulment az eloirtnal, de ott nem volt maradasom.:)
Ezutan pedig folyamatosan eloztem, mentem felfele, nem voltam faradt, ero volt boven,szuper volt.
Atvaltottam a sponser gelekrol a hihg5 gelekre,hosszu futasok alatt is a koffeinest hasznalom a simaval kiegeszitve, orankent vagy masfel orankent kettot eszek es megyek mint a gep. Magamhoz kepest.:)
A masodik emelkedotol,vagy hegytol tartottam a legjobban es ez ment a legkonnyebben. Meredek es meg havas is,es itt is sikerult embereket eloznom. Dobbenet.:D
A downhilleket gondoltam en majd jol megtolom,aha na persze.500 meter szintcsokkenes 4-5 km-en az ember csak ugy donget lefele,van aki biztos,de az nem en vagyok.
A Gulekoppen tetejerol lefele azert kaptam egy kis izelitot. Hoban lefele,szuper volt,puha volt,nem feltem,gondoltam ha esek is nagy gond nem lesz belole.Kivulro ugy nezhettem ki mint egy 5 eves kisgyerek aki teli vigyorral az arcan egnek allo kezzel es labbal szalad lefele. This is playground,no question.
A ho azutan atvaltott sar es szikla kombova,es ez innentol kezdve a 38. km-ig kitartott.
Volt egy szakasz ahol oriasi sziklakon kellett ugralni,hipp-hopp egyikrol a masikra,konkretan egy sziklamezon kellett atkelni.
Nagyon tetszett az emberek egymashoz valo viszonyulasa,ha valaki megcsuszott,kiesett a ritmusabol az egyensulyabol,rogton 3-an fordultak hozza,hogy minden rendben van-e.
A sziklamezon miutan atkeltunk,sikerult minket elterelni egy lapos teruletre,labszarkozepig ero sar,fincsi.Ja cipo valasztas igen.Vacillaltam a pihe puha hokam es a salomon sg kozott,de vegul az utobbira esett a valasztasom.Tokeletes volt.Legjobb valasztas erre a terepre.A bokatoro nedves sziklak kozott feltem,tudtam itt egy pillanat alatt veget erhet a verseny, de a cipo ahova leptem ott maradt.
A frissitopontok,akarom mondani patakok atalakultak pop up laboratoriumma.Nagyon vicces volt a sok ember a csorgedezo patak korul kipakolt hatizsakkal,zacskokkal,iso dobozokkal,ketszer tankoltam en is ilyen helyen.Ez volt az egyetlen ket alkalom amikor megalltam max 1-2 perc.
Iden jo voltam terkepolvasaban,keszultem.Negyszer megyunk fel,elso ketto hosszu es sok marmint szintben,a harmadik valami pukli,a negyedik a szivatas.
Az volt,az volt a javabol.Ez a 30. km kornyeken kovetkezett.Itt mar megengedtem magamnak azt a luxust,hogy szoba elegyedjek masokkal.Egy srac megallt,ugy tunt gorcsben van a laba,kinaltam egy kis magneziummal,nem kert azt mondta menjek csak elore.Keszuljek itt negykezlab fogunk maszni.O itt inkabb rapihen.Ooohhh…ok,akkor gyerunk elore.Igaza volt,volt ahol a fatorzsebe csimpaszkodva,masik kezzel sziklaba markolva segitettem az elorejutasomat.Itt egy kicsit megfajdult a fejem,zsele,iso kis BCAA,csak hogy biztosra menjek.Nincs sok hatra,nagy baj nem lehet belole.
Vegul ezen is felmasztam,majd innen vegig lefele egeszen a celig.
Az idom 7.16 lett ez a 14. helyre volt eleg a 60 no kozott.
A tervem 7 oran beluli teljesites volt,ha minden jol megy.Persze ezzel az idovel is teljesen elegedett vagyok.
Megkaptam azt amire leginkabb vagytam,vegig elveztem a versenyt,jol ereztem magam,volt erom,sehol nem akartam meghalni.
Utolag most mar tudom,ez a verseny megfelelo valasztas volt,megvolt hozza az allokepesseg.
Persze ide el kellett jonni,hogy ezt megtudjam.
Imadtam,imadtam minden percet.
Ha lesz ra lehetosegem,jovore ujra elszeretnek indulni.Talan akkor behozom magam 7 oran belul.
Gabi te mit szolsz?Are you up for the task?:)Ha Gabin mulik meglesz,mar csak nekem kell oda tenni magam.Motivacioval azt hiszem,most egy ideig nem lesz gond.
Pataki-Bíró Zsolt, Romeriksåsen, 50 km – beszámoló
Reggel 8:45-kor felvitt minket a busz a parkolóba, majd egy vadőrkapun keresztül bemászott mindenki a rajthoz. Mivel ez egy igencsak kis esemény volt ezért a szervezők nem fektettek nagy hangsúlyt a rajt kijelölésére, egyszerűen az egyik rendező a sarkával felhúzta a rajtvonalat az út porába elmondta, hogy két frissítési lehetőség lesz. Egy 14 km-nél – ahova előzőleg a csomagot is fel lehetett küldeni – majd 36-nál ahol sima frissítő pont lesz némi kajával. Majd bejelentette, hogy akkor még 15mp van a startig…és hopp a kis csapat meg is indult.
Az első 200-300 méter sima erdei úton ment pulzus a megbeszélt szerint, kicsit inkább alatta, mert nem sok idő maradt a bemelegítésre. Majd indultunk is az első dombnak. Szomorú és kicsit rémisztő dolog történt itt mikor is egy megvadult tehén a kicsinyét védve gyakorlatilag rátámadt a mezőnyre. Sebesülés max a tehénben esett aki fel-alá rohangált az árkokba, míg a versenyzők -köztük én is- próbáltak menekülni a felbőszült állat elől. Na itt sikerült a versenyre előírt max pulzust elérnem, miközben a meredek lejtőn nagy karlendítéssek közepedte haladtam felfele.
Nagyjából 1,5km után leszűkült a nyom, néhol a lábaimat egymás elé téve tipigve tudtam csak futni, miközben persze erősen kellett arra is koncentrálni, hogy hova lépek mert mindenhol kisebb-nagyobb kövek, gyökerek nehezítették a haladást. A 2. km után futottunk bele az első mocsaras lápos területbe. Bárhova léptem minimum bokáig süllyedtem a vizes növényzetbe. Az első frissítő pont előtt volt egy kisebb szakasz ahol erdei út vezetett, de nagyjából a talaj a sáros nagyon puha erdei ösvény, a láp és a mocsaras területek váltakozásából állt. Az első 10 kilin kétszer ragadt a cipőm kb 10-15 cm mélyen a mocsárba…alig láttam a cipőm sarkát, úgy kellett leásni érte…:) persze ez akkor nem volt annyira vicces.
Az első frissítő ponton feltöltöttem minden kulacsomat az általám készített isoval plusz amit még felküldtem gélt/energiaszelet azt bettem a batyuba, kb 3 perc kellett mindehhez, mert kicsit szétszort voltam. Míg töltöttem fel az elemózsiát, puffogtam magamban rendesen, hogy miért nem küldtem fel ide egy száraz zokni, de így utólag csak azt tudom mondani, hogy semmi értelme nem lett volna. A frissítés után gyorsan vissza is kerültünk az erdei ösvényre, de kb 19-20-ig az eddigiekhez hasonló viszonyok voltak
22-nél megzuhantam, kb 2km kellett, hogy helyretegyem magam, meg persze az is, hogy 25-30-ig eredei út volt ahol lehetett futni is. Ez a futás nagyott lendített a motiváción, mert 25km-nél 3,5 órán állt a mutató, és nem értettem, hogy ha küzdök akkor miért nem haladok jobban…minden esetre itt sikerült kijönni a hullámvölgyből és egészen 35-ig egész szépen haladtam. Már épp szartam rá ha csónakázó tó lett a cipőmből, vagy ha magastérdemelésben kell haladni. Taktikákat próbáltam…futottam pár száz métert majd erős gyaloglás, és így tovább. 23-nál frissítés. feltöltettem a két soft kulacsot, kicsit rendeztem a sorokat, kb 1-2 perc lehetett. 24-re szétázott a talpaimon a bőr. Ez be is tette nálam a kaput, hiába a frissítés, hiába éreztem magamban, hogy nincs bajon, ettem a lopott sót is, semmi sérülés, húzódás, van energia… De a talpam annyira fájt, hogy kb. rá se bírtam lépni. Minden lépéskor mintha ezer kést szúrtak volna bele. Innen a túlélésért küzdöttem, tempó nulla, amikor kicsit erőt tudtam magamon venni próbáltam kocogni az ösvényen, de igazából itt csak szenvedtem. Ez van.
Gurultam lefelé, elkezdtek lehagyni emberek, nem túl sokan, de az önérzetemnek azért nem tett túl jót. 🙂 És igazából leszámítva a gyönyörű tájat a patakokon átvelő kis hidakat, nem történt sokminden. Még volt néhány lápos mocsaras rész, de ezeket megszokásból átúsztam. A cél előtti kb 1km-nél volt megint erdei út itt kocogtam, már csak azért is, hogy legalább futva érjek a célba.
Hogy mit taktikáztam el?
1. nem számítottam arra, hogy ennyire elázik a cipőm, és erre a lehetőségre nem is volt tervem. Fogalmam sincs, hogy a többiek ezt, hogy élték meg, mit tettek – vízálló zokni?? – , vagy én mit nem tettem, meg annak az érdekében, hogy ez a hátráltató és igen fájdalmas dolog megtörténjen.
2. feltehetően erősen kezdtem ami a pulzust illeti.
Összefoglalva: abszolút felkészült voltam testben és lélekben is, leszámítva a 22-24 közötti szakaszt nem volt mélypont még akkor sem amikor már tényleg fájt, nem használtam el minden forintom. Ha sikerül vmi jó megoldást találni erre zokni kérdésre akkor ez jövőre egy nagyon is szép verseny lehet. Lehet nem a legtökéletesebb választás volt ez a verseny az első ultrának, de végigtoltam még ha nem is teljesen úgy ahogy azt elképzeltem.
Köszi Gabi! Sztem 80 forintom maradt az Oslo maratonra!😎
baratrunning.com 