Magas-Tátra Átkelés

Posted on Updated on

Antal Csaba és Belus Tamás a Magas-Tátrában jártak, ahol a Szent Jakab Zarándok Egyesület szervezte idén is az Átkelést. A táv 40,2 km, a szint 3860 m, a szintidő 16 óra. Nem elírás, ilyen távra, ilyen szinttel 16 óra! nem véletlenül.

Tomi szűkszavú beszámolója a sportolói oldalán található, Csabi beszámolójából pedig kiderülnek a miértek.
Magas-Tátra Átkelés Prológ (péntek)
15k d+ 1450m 15:10/km
Megérkeztünk a Magas Tátrába Tomival és a többiekkel (Anita, Juci, Tamás), majd egy túrát tettünk a Nagyszalókira.
Nem volt erőltetett menet, felfelé sem, lefelé sem siettünk. Azért nem egy hazai terep, nagyon köves, sziklás egyenetlen ösvényeken mentünk, nekem nagyon tetszett. Másnap délután az Oszterva-hágóra
felfelé azért szidtam magam, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt az Átkelés előtti napon ez a túra, de nem maradhattam a szálláson.

Magas-Tátra Átkelés (szombat)
43,5k d+ 3280m
Óriási élmény volt, minden pillanatát szerettem, még azokat is, amikor mindkét combom összes izma görcsben állt :))) De kezdem az elejéről…
Épphogy az általad mondott minimális 5 óra alvás után (hajnal négykor ébresztő) elkocsikáztunk hatan a busz indulási pontjára, amivel a rajtba, Zakopanéba szállítottak minket, még egy óra buszozás, lezárt szakasz miatti elterelés után kb. hétkor indultunk egy kb. 1100 m-es mászással, szépen, normálistempóban, a nem sziklás részeken bottal, együtt hatan (Anita, Tomi, Juci, Viola, Fanni meg én, akik egy szálláson voltunk), ott találkoztunk Anikóval is, aki szintén velünk jött végig a továbbiakban. A végén volt láncos rész is, ahol a sorban állást elkerülendő a könnyű részeken a sor mellett kapaszkodtunk fel. A lefeléket nagyjából futottuk, ahol lehetett, így a Zawrat hágó után is. Egy kisebb emelkedőt követően meredek lejtőn mentünk le a Morskie Oko menedékházhoz, ott frankó almás pitét vettünk, a zloty-t a pontőr adta a túra résztvevőinek.

Innen jött a legnagyobb kb. 1100m -es szintemelkedésű mászás a Rysy csúcsáig, ahol sok láncos szakasz volt, ezek nagyon tetszettek, sok helyen elmentünk a láncon lógó sorok mellett. Az ereszkedés innen seggen csúszós volt az első szakaszon, onnan hol gyalogolva, hol kocogva haladtunk a hullámzó, futható részen a Poprádi tóig, itt frissítőpont volt, ettünk mindenfélét, én pl. májkrémes kenyeret uborkával,
szörppel, paradicsommal.

Idáig szépen együtt tudtunk haladni többé-kevésbé, innentől indult az utolsó durva emelkedő, az Oszterva hágó, ami egy cikkcakkos emelkedő sok-sok fellépéssel, mint valami szabálytalan lépcső. Itt mondták azt a combjaim, hogy elég volt, görcsöléssel nyomatékosítva. Ezért többször le kellett ülnöm egy-egy percekre, így le is maradtam a többiektől. Egy ponton a botokat is elővettem, bár a talaj elég sziklás volt, de a fellépésekhez minden kis segítségre szükségem volt. A hágón átjutva volt még hátra vagy 13 km kb. 200m szinttel, ami szerencsére már nem fellépősdi volt,
hanem inkább rézsűs, ott és a lejtőkön a combom magára talált és tudtam haladni. Innentől magamnak kellett tájékozódni, jól ment, nem tévesztettem utat. A Sziléziai házhoz eljutva kicsit keresgéltem a pecsételő pontot (a hotel recepcióján volt), aztán elkezdtem az utolsó 6,5 kilit lefelé előbb egy patakmederben, néhol kis vízzel, aztán pár száz méter után köves-gyökeres-törpefenyős szenvedős keskeny ösvényen, amit már nem nagyon kívántam, így próbáltam minél gyorsabban kocogva lejönni.

Az utolsó másfél km aszfalt volt, rég nem örültem aszfaltnak ennyire :). A célban vártak a többiek, kb.
tizenöt percet kaptam, azt hittem több lesz, nem tudom, mit csináltak 🙂
Összességében tizedik lettem a kb. 90-ből, de inkább annak örülök, hogy végig tudtam menni.


Konklúziók:
– Előző nap nem biztos, hogy kell egy közel négyórás túrát tennem 1500 szinttel
– Vizet ittam vagy hat litert, de gélt keveset vittem (4 db és egy fél liter iso), az szerintem segített volna
az utolsó mászás előtt, hogy legyen az izmoknak energia, persze itt ettem sokminden más kaját is, ropit,
kekszet, pitét, csokit, kenyeret
– Nem hajtottam szét magam, egy-két kisebb vízhólyag, közepes izomláz maradt, ez jó jel
– Magashegyi tapasztalatot nem lehet a környéken megszerezni, el kell menni legalább évente párszor,
végül is közel van, pár óra út

Másnap (vasárnap) felsétáltunk egy étteremhez és lefelé pár száz métert kocogtam, minden rendben lesz egy-két
napon belül, működtek a lábaim, bár kicsit merevek voltak még:)
Jövőre újra menni kell!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s