UB Trail – Cseke Betti, beszámoló
Ez a hét egészen érdekesen alakult, kezdve azzal, hogy Almát hétfőn orvoshoz vittem erős náthával és kis köhögéssel. A doki egész hétre kiírta és elküldte teszteltetni, ahova kedden vittem el. Közben én otthon dolgoztam is a betegeskedő gyerek mellett. Szerdán jutottam ki először futni, kora reggel. Aznap már nekem is kapart a torkom és egyre jobban fájt a fejem. Ittam a mézes gyógyteákat ezerrel. (Gyógyszert nem veszek be gyógyszerallergia miatt.) Na gondoltam ez remek, nem szeretnék lebetegedni. Szerda éjjel arra keltem, hogy nem kicsit fáj a torkom és a fejem is szétrobban, csütörtökön még jobban fájt a fejem, már majdnem rádírtam Gabi, hogy ha ez így marad, én nem tudok versenyezni… Közben kiderült, hogy Alma szerencsére negatív. Hudejó. Nekem du.ra alábbhagyott a fejfájás, nagyon örültem, de éjjel még éreztem a torkom, de péntekre enyhült mindkettő. Közben azért dolgoztam is ám, végig maszkban, fókuszálni abszolút nem tudtam a versenyre.
Kimentem átmozgatni és aztán elkezdtem végre pakolni, mert 4-5 között terveztük az indulást Füredre, ahol a szállásunk volt. Jött velem az egész család. Este 10-kor sikerült a gyerekeket lefektetni, én fél 11 körül aludtam el, és úgy éreztem nem igazán sikerült még mentálisan megérkeznem… de annak örültem, hogy fizikailag jól vagyok!
A rajtban találkoztam Gerivel, Edinával (sulis szülők, ők is a 40-es távon indultak), váltottunk pár szót, akkor tudtam meg, hogy lecsíptek kb. 1,5-2 km-t a távból, és ezzel a szint is kevesebb lett jóval, abban a kb. 2 kiliben lett volna egy nagyobb mászós rész… Konstatáltam, hogy jó akkor most már végképp be kell érnem 5 órán beül, sőt!
9-kor elrajtoltunk, kicsit azt hiszem erősen kezdtem, meg túl is öltöztem. Még az első checkpont előtt, ami 5,8 km-nél volt, megálltam pisilni, aztán cipőt kötni, a Kálvária-dombra felfelé el is kezdtem vetkőzni, körsál, hosszú újjú felső és a kesztyű már nem kellett. 11,8-nál, Koloska-völgynél várt a család, pacsi a gyerekekkel, izótöltés és már mentem is tovább. Együtt mentünk itt még sokan, zavart is a sok ember. 😀 Hidegkúton volt a fordító, előtte volt egy hosszú, széles szakasz, ahol már jöttek szembe az elsők, és a váltósok. Úgy számoltam, hogy 4. nő vagyok, aztán még a fordító előtt kb.18 kilnél megelőzött egy lány, de úgy hogy esélyem sem volt utolérni. 19,2-nél fordulás, izó és víztöltés, indulás vissza.
Pont 2 óra alatt tettem meg a táv felét. Ez biztatónak tűnt. Mivel szint nem volt sok, inkább alattomos, sunyi kis emelkedések voltak, ezért a sétát nem éreztem indokoltnak nagyon, és már vártam, hogy mikor jön egy nagyobb dombocska, hogy legálisan lehessen sétálni. 😀 Nagyon mászós rész nem igazán volt. Kb. félmaraton (2:14 lett amúgy) után kezdtem azt érezni, hogy “élek”, fura, hogy több mint 2 óra futás után jött ez az érzés, de akkortól végre egyedül voltam, se előttem se mögöttem nem láttam senkit és úgy éreztem suhanok. Aztán 24-nél utolért egy külföldi srác, bő 10 km-en át előzgettük egymást. Váltottunk is pár szót. Kb.33-34 km-nél aztán otthagytam és az utolsó 5 kilin 5 férfit előztem meg, és több félmaratoni távost is. Ez nagyon jó érzéssel töltött el, mert bár kifutottam magam, mégis maradt erőm a végén előzgetni.
Az 35.és 36.km 6 percen belüli lett, az utolsó kettőbe viszont lelassultam, az már fájt eléggé. Ja és 27-nél elbotlottam, elég nagyot estem, de szerencsére nem lett baj, felpattantam és mentem tovább. A tenyerem és a jobb térdem fájt kicsit. A frissítésem is teljesen jó volt, kb.2 liter izo, 1 liter víz es 2 gél csúszott le. 4 óra 5 perc lett végül, ami elég jó, még így is, hogy alig volt benne 600 m szint. 30 kilinél szomorkodtam is, hogy nemá’ csak 38 lesz, mindjárt vége, én még futni akarok! 😀
A célban várt a család, kiderült, hogy 6.lettem nők között, 21.abszolútban. Nincs az UB-n nagy mezőny, kevés is az induló, de én akkor is rettentő büszke vagyok magamra! Még van egy kis izomláz, és érzem a lábaimat, de működnek. 🙂
Jöhet a következő cél!
baratrunning.com 