beszámoló
Hupka Erika – Kirchenlauf, Heusenstamm
Ismét egy kisvárosi versenyt válaszottam, a heusenstammi Kirchenlaufot. Tavaly decemberig Heusenstammban laktunk így ez is közel állt a szívemhez. A táv elég fura mert 16,6 km, de ez azért ennyi mert templomtól templomig futottunk.
Ez volt az első verseny ami előtt komolyan izgultam ugyanis igazi rendes szurkolóim voltak. Persze a család eddig is szurkolt, de nekik ugye kötelességük. Gabi, Balázs és a srácok is kijöttek szurkolni (sőt részben még versenyezni is), így a főnök szigorú tekintetét végig a hátamban éreztem. 😀 Tegnap este Vivien és Borbála öltözködési tanácsokat adtak, így végre sikerült megfelelően felöltöznöm egy versenyre. Ezúton is köszönet érte. 🙂
Volt egy felhőszakadás a verseny előtt így jó kis pára volt. Ezen a távon csak 78-an indultunk szóval elég belátható volt a versenyzők száma. Rajt, szokás szerint a hátsó sorban nyomultam. Balázsék kb 1 km-nél szurkoltak, nagyon szuper volt! Utána szépen haladtam a saját tempómban, 7 km-nél jött az első méypont aztán 11-12 körül a következő. Valahogy sikerült belőle visszajönni és a végére még kicsit gyorsítani, így a teljesen hivatalos időm 1:50:20 lett. Csak összehasonlításképp: 15 km-en most 4 perccel jobb időt futottam mint egy hónapja, szóval én elégedett vagyok. 🙂 Ráadásul ez az eddigi leghosszabb teljesített távom szóval PB-t PB-re halmoztam. A cél előtt 600 méterrel ismét Balázsék szurkoltak, elég felemelő érzés volt.
Aztán a célban Gabi kiabált és a férjem és Emma vártak, szóval szuper volt. Most először fordult elő hogy a célban elpityeredtem annyira örültem annak hogy beértem. Sőt annyira megilletődtem hogy még az órámat is elfelejtettem kikapcsolni. 🙂 És képzeljétek a befutó lányok még egy szál vörös rózsát is kaptak. A korcsoportomban a második lettem ami azért vicces mert ketten voltunk összesen ebben a korcsoportban. Utána jött a szokásos Rindswurst és Gabiék nemcsak pompásan tudnak szurkolni, de babysitternek sem utolsók. 🙂
Vertical 500 beszámoló – Demeter Balázs
Kicsit stresszesebb volt a reggel, a gyerekek későn ébredtek, a nagyobbik fiam meg el akart velünk jönni. Eredeti terv borult, a kicsihez már ott volt ugyan édesanyám, de a nagyobbat gyorsan gatyába kellett rázni.
Dömösön szerencsére ismertem a kempinget, mert a verseny előtti hasmars persze beütött. Cserébe megtudtam, hogy a kemping mögötti réten ingyen maradhat a kocsi. 09:26-kor indultunk fel, 15 percet írtak, tuti odaérünk (én naiv). Gyerek a nyakamba, bemelegítésnek is jó, aztán tempó felfelé. Aztán, mikor 42-kor még nem láttam a kápolnát, letettem a gyereket és futás. Asszem 44-kor én regisztráltam utolsóként… Sajnos így a család nem tudott előremenni, de legalább a bemelegítés megvolt. Persze folyt rólam a víz…
Még egy kis bemelegítés, pillanatok alatt elment a 15 perc, már szólított is Sally.
Órát indítom, 3…2…1…Go!
A pulzusom kb. az 50. méter után volt 180-on, ziháltam, szar volt, aztán valahogy hozzápörgött a rendszer is a pulzushoz. A durvább részeken bőven 190 felett is jártam, ott bele is sétáltam párszor, aztán kitaláltam, hogy 185 alatt futok. Bejött. Szuper szurkolók voltak, inspiráltak annyira, hogy még 190 felett is tudtam még futni a falon felfelé!
Mivel SOHA nem futottam még erre, gondoltam, majd nézem az órát, hogy fel tudjam még pörgetni a végét. Igen ám, de a technika ördöge közbeszólt, nem kapcsoltam ki az “auto pause”-t, így párszáz métert nem mért.
Így láttam már a célt, de nem akartam elhinni, hogy tényleg az, mert nem stimmelt a táv. Belekerült néhány másodpercbe, mire elhittem, akkor robbantottam a rakétákat és még volt mit! Szinte teljes testtel futottam, ahogy lendítettem a karom, repült a verejték… CÉL!
Hurrá, megcsináltam! Aztán lerogytam egy kőre. Pár perc alatt magamhoz tértem, aztán sprintre buzdítottam a befutókat! Kornél cimborám is belehúzott a végén! Szuper volt!
Fotó: Terepfutas.hu
Hupka Erika – Dietzenbach 10 km
Ez a mai verseny nagyon fontos volt nekem, ugyanis tőlünk kb 1,5 km-re rendezik az erdőben mégpedig azon a szakaszon ahol nagyon szívesen futok. Anno amikor Gabi-val elkezdtünk dolgozni két célt tűztem ki magamnak: az egyik hogy le szeretnék futni 10 km-t. Ez viszonylag hamar teljesült, ugyanis Gabi a januári edzőtáborban fülön csípett és lefutott velem 10 km-t amibe egyébként kis híján belehaltam, de végülis pipa.🙂
A másik nagy cél, hogy 1 órán belül fussak le 10 km-t, ez még várat magára de ma már nagy lépést tettem felé.🙂 Aztán időközben lett egy harmadik célom is ami a félmaraton, ez remélem szeptemberben teljesül.
A verseny reggel 9-kor volt, én utálok korán mozogni (11-ig korán van). Emma persze ma háromnegyed 8-ig aludt én meg kelhettem 7-kor éljen. Gyors reggeli aztán hosszas tipródás hogy mit vegyek fel majd rendkívül okosan egy hosszú ujjú mellett döntöttem. Magam sem értem miért főleg hogy 20 fok volt kinn majd később 25 kb. Elkocogtam a rajtig, itt már rájöttem hogy végzetes hiba volt a hosszúujjú, de nem volt amúgy zsebem így nem tudtam leadni. Még kicsit szerencsétlenkedtem hogy csípőre kötöm vagy valami de erről is letettem így maradt az izzadás.
Ahogy odaértem megint az volt a benyomásom hogy itt mindenki vérprofi ugyanis mindenkin kompressziós zokni volt. Bennem valahogy a kompressziós zokni egyféle babonás tiszteletet kelt a viselője irányába, hiszem ilyenben csak a profik futnak. Szóval ott álltam a béna pulcsimban és azon töprengtem hogy mindegy csak utolsó ne legyek. Aztán láttam hogy van 60-as sőt még 75-ös korcsoport is szóval megnyugodtam hogy egy nyuggert csak lefutok már.
Rajt, az elejét nem sikerült elfutni ugyanis egy szűk erdei ösvényen kezdtünk és egymás sarkát tapostuk. Aztán ritkultunk lassan és ráállhattam a tempómra, kb 6:30-as km-eket terveztem. A második km környékén észrevettem hogy valaki pont az én tempómban fut folyamatosan mögöttem, gondoltam is hogy ez milyen menő már hogy valakinek én vagyok a nyula.🙂 Aztán eluntam a dolgot és indítványoztam a fiúnak hogy inkább fussunk együtt mert az nekem is segít. Ebben maradtunk aztán a 8. km környékén be is mutatkoztunk egymásnak. Kiderült hogy ő ma egy laza kényelmes kocogásra jött, mondtam is neki hogy az pompás mert én meg épp a tüdőm köpöm ki ennél a tempónál. De egyébként nagyon jó volt együtt futni, valahogy gyorsabban telt az idő pedig nem szóltunk egymáshoz.
A célban a teljes kiscsaládom ott volt, a férjem, anyósom és Emma is szóval már előre örültem. A 9. km környékén úgy éreztem hogy túl jól sikerült a tartalékolás így az utolsó km-t még megnyomtam és alkalmi futótársammal közösen futottunk be. Nagyon menő volt még a nevemet is bemondták, a férjem videózott szóval teljes volt a boldogság. Az idő 1:05:13 lett ami messze a legjobb 10 km-em eddig (a titkos célom az 1:05 volt egyébként). Egyébként ez annyira német hogy a célban a víz és az izo mellett frissen csapolt sörrel várták a fáradt futókat (alkoholmentessel de akkor is). Utána megettem a szokásos Rindswurstomat, Emma élvezte a felhajtást megvártuk az eredményhirdetést, a korcsoportomban 5. lettem (némileg levon a dolog értékéből hogy kb 10 fős volt a korcsoportom), de én így is nagyon örültem.
Szuper verseny volt, én nagyon jól éreztem magam és elégedett is voltam az eredményemmel.🙂
baratrunning.com 