beszámoló
Hanka – 5 év, 12 ezer kilométer
5 évvel ezelőtt, 2011. februárjában fogalmazódtak meg bennem az első ultrafutással kapcsolatos gondolatok, amik aztán hamar testet is öltöttek egy sárvári 12 órás versenyre való, hirtelen felindulásból elkövetett nevezés formájában. Akkor még nem nagyon tudtam, mire vállalkozom, és mai fejemmel visszagondolva nem is értem, mit gondoltam. Szerencsére a sors az utamba sodorta Gabit (bár nem kellett nagyon sodornia, mert ismertük egymást, együtt dolgoztunk és barátok lettünk), aki felajánlotta, hogy segít a felkészülésben. Így lett egy edzőm, aki azóta is mellettem van, segít, ösztönöz, támogat, és ha kell, visszafog.
Szóval 5 évvel ezelőtt indult útjára az “őrületem” – igen, néha még én is őrületnek tartom, de ettől szép és jó ez az egész, amit csinálok. Azóta – a terhesség és a szülés miatti jó 10 hónapos kihagyástól eltekintve – futok tudatosan, odafigyelve, építkezve. A szülés utáni első félmaraton óta elsősorban az ultrákra koncentrálok, azokra készülök, 2013 óta főként, azóta futom a “nagyját”, a háromezer körüli és feletti éves kilométerek.
Belus Fruzsi – 2015
Év vége felé kezdtünk csak együtt dolgozni Fruzsival, de ez a rövid időszak is nagyon tanulságos lehet a futásba/futáshoz visszatérő kismamák számára!
Az összefoglaló vége:
“…egy futónadrág sem volt jó rám, így egy sima pamut szürke rövidnadrágban (“Királynak” éreztem magam, haha) mentem ki: a táv 5 km volt, 142 m szinttel. A tempó elkeserítő, 8:48, nadekitökömetérdekel. Felfele gyaloglok, nadeakkoris! 😀 Bazi nagy mosoly az arcomom, és őrült öröm a szívemben, hogy újra csinálhatom, amit annyira imádok. Még akkor is ha egy bálnának éreztem magam, újra éltem! 🙂
A július-augusztus óvatos futkosással telt, szeptember elején pedig megvolt az első 15 km körüli táv, majd négyszáz szinttel, októberben pedig az első huszas (500m+). A két gyerkőccel azonban megsokasodtak az itthoni teendők, és túlzottan fáradt voltam még arra hogy agyaljak azon, hogy mit hogy kéne edzeni, így november közepén Barát Gabihoz fordultam segítségért, azóta ő irányítása alatt végzem az edzéseket. Ez egy baromi jó lépés volt, mivel az időhiány miatt sokszor ellógtam volna egy-egy edzést, de így most úgy érzem, hogy nem tehetem meg. Legyek bármilyen fáradt két gyerek mellett, megcsinálom. Legyek bármilyen motiválatlan aznap, akkor is megcsinálom. A Gabi-féle edzések pedig egy olyan keretet adnak az életemnek, amelyre most rendkívül nagy szükségem volt. Az év végére pedig leadtam 8 kg-t, és futottam 893 km-t. Ez is valami. 😀 ”
A teljes blogbejegyzéshez katt IDE
Kiszely Éva – 2015
Fotó: Terepfutás.hu
Volt összesen 2290 km amit megfutottam, pedig volt sérülésem – kétszer estem térdre, ami miatt hónapokig duzzanat volt a térdemben (és most jut eszembe, hogy el is tűnt így januárra, juhé) és a duplára való felkészülés alatt megfájdult a csípőm, és sajnos az most is előjött. Szóval bár volt sérülésem, úgy érzem a futott kilométerek száma minden előzetes elképzelésemet felülmúlta. Titkon reméltem, hogy összejön a 2015 km, és ezért be is léptem az egyik ilyen csoportba, de amikor kiszámoltam, hogy ezért minden héten legalább egy maratont kell futnom, akkor azért elbizonytalanodtam rendesen. Aztán jöttek sorban a versenyek.
Tavasszal a cél az alig 8 hónapos Erik mellett az volt, hogy barátnőmmel Mariannával párban körbefussuk a Balatont. Nem gondoltam, hogy ez sikerülhet, és aggódtam is rendesen amiatt, hogy Erik még elég rendesen szopizott (éjjel/nappal) és ezt megtetéztük egy jó kis sírós fogzással is. Mégis sikerült abszolválni a dolgot, a Nyafka Macskák kb 5:40!-es tempóval futotta körbe a tavat, és igaz, hogy a 14 fős női párok közül csak 12-ek lettünk (ha jól emlékszem), de igazából a teljesítés volt a lényeg, és a jó hangulat.
baratrunning.com 