Vertical 500 beszámoló – Demeter Balázs
Kicsit stresszesebb volt a reggel, a gyerekek későn ébredtek, a nagyobbik fiam meg el akart velünk jönni. Eredeti terv borult, a kicsihez már ott volt ugyan édesanyám, de a nagyobbat gyorsan gatyába kellett rázni.
Dömösön szerencsére ismertem a kempinget, mert a verseny előtti hasmars persze beütött. Cserébe megtudtam, hogy a kemping mögötti réten ingyen maradhat a kocsi. 09:26-kor indultunk fel, 15 percet írtak, tuti odaérünk (én naiv). Gyerek a nyakamba, bemelegítésnek is jó, aztán tempó felfelé. Aztán, mikor 42-kor még nem láttam a kápolnát, letettem a gyereket és futás. Asszem 44-kor én regisztráltam utolsóként… Sajnos így a család nem tudott előremenni, de legalább a bemelegítés megvolt. Persze folyt rólam a víz…
Még egy kis bemelegítés, pillanatok alatt elment a 15 perc, már szólított is Sally.
Órát indítom, 3…2…1…Go!
A pulzusom kb. az 50. méter után volt 180-on, ziháltam, szar volt, aztán valahogy hozzápörgött a rendszer is a pulzushoz. A durvább részeken bőven 190 felett is jártam, ott bele is sétáltam párszor, aztán kitaláltam, hogy 185 alatt futok. Bejött. Szuper szurkolók voltak, inspiráltak annyira, hogy még 190 felett is tudtam még futni a falon felfelé!
Mivel SOHA nem futottam még erre, gondoltam, majd nézem az órát, hogy fel tudjam még pörgetni a végét. Igen ám, de a technika ördöge közbeszólt, nem kapcsoltam ki az “auto pause”-t, így párszáz métert nem mért.
Így láttam már a célt, de nem akartam elhinni, hogy tényleg az, mert nem stimmelt a táv. Belekerült néhány másodpercbe, mire elhittem, akkor robbantottam a rakétákat és még volt mit! Szinte teljes testtel futottam, ahogy lendítettem a karom, repült a verejték… CÉL!
Hurrá, megcsináltam! Aztán lerogytam egy kőre. Pár perc alatt magamhoz tértem, aztán sprintre buzdítottam a befutókat! Kornél cimborám is belehúzott a végén! Szuper volt!
Fotó: Terepfutas.hu
baratrunning.com 