Blaufränkischland
Blaufränkischland-Maraton – Debnar Csilla, beszámoló
Indítom onnan a történetet, hogy március elején a férjemmel beneveztünk egy három órás jótékonysági futásra, amit elég jól sikerült teljesítenünk, korosztályos 2. helyen végeztünk a kategóriáinkban a 29 megtett kilométerünkkel. Ezen felbuzdulva írta Gabi, hogy akár maratonra is készülhetnénk ezzel az eredménnyel. Mire én, hogy igazából mindig is akartam, vágjunk bele! Ehhez persze heti négy futás minimum kellett, na meg a végén heti 50-60 kilométer. Az átállás a nagyobb terhelésre nem is ment könnyen, plusz az is nehézséget okoz, hogy van egy óvodás korú gyermekünk, aki néha finom betegségeket hurcol haza, és a munkám sem stresszmentes… így a felkészülés sajnos nem volt optimális, pont a legfontosabb utolsó szakaszban is kiesett két hét betegség miatt.
Eredetileg szeptember 27-ére terveztük a maratont (a Fertő-tó melletti Illmitzen, előszöri rendezés) de a kiesett hetek miatt végül úgy döntöttünk, keresünk egy másik versenyt. (Még szerencse, hogy ősszel elég sok van.) Gyorsan körbenéztem, milyen lehetőségek vannak a következő hetekben, plusz a családi logisztikát is gyorsan átszerveztük, és végül erre a versenyre esett a választás: Blaufränkischland Maraton – Deutschkreuz
Ez egy elég különleges verseny, nem is igazán verseny, inkább szórakozás 🙂
Összesen kb 100 induló volt maratoni távon, és nagyon sokan beöltözve indulnak (az oldalon vannak fent jó fotók és videók) Mi szinte egész végig egy banánnak öltözött pasit követtünk. (hihi) És ami a lényeg, és amire a verseny neve is utal (Blaufränkisch = kékfrankos) az indulásnál minden induló kap egy kis tarisznyát benne egy borospohárral, ugyanis a frissítő pontokon nem csak víz, banán meg egyebek vannak, hanem borkóstoló is! – Én ezt kicsit megszívtam, ugyanis fruktóz érzékeny vagyok, (a vörösbor garantáltan hasmenést okoz másnap), úgyhogy csak a férjem élvezte ezt a különleges frissítési lehetőséget 🙂 A táj meseszép, direkt a magyar határ mellett halad az útvonal, lankás borvidék, változatos, kicsit dombos. Láttunk állatokat is sokat, teheneket, bárányokat, lovakat, és egy szuper cuki pónit. Egyszóval jó hangulatban telt a verseny, kényelmes, egyenletes tempóval haladtunk.
Nem volt különösebb célidő a fejemben, a nem optimális felkészülés miatt sem, meg azért sem, mert tudtam, hogy több időt fogunk tölteni a frissítő pontokon a szokásosnál, de azért egy 4:30-4:40-es idővel nagyon boldog lettem volna. Ennek nagyjából megfelelően is haladtunk, a vége felé inkább a 4:40 tűnt reálisnak. A felkészülés alatt max. 27 km-ig jutottunk, és a 20 km feletti edzések a 20. km után már mindig nehezen mentek, úgyhogy izgultam is kicsit emiatt, de azért az tudtam, hogy a verseny az más. Így is volt, a mélypont csak 32. km-nél jött, ahol próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy már nem sok van hátra. De a 33.-ig kilométerig érzetre 2-3 km is eltelt, a 34.-ig még több, és így tovább.
Aztán jött egy nem kedvező fordulat: délután indultak túra távok is, amikre csak vicces csapatok neveznek, kizárólag beöltözve, és kizárólag minden frissítő ponton sok bort fogyasztva. A két táv egy ponton összeér, ahol az önkéntes hölgy minket tévedésből rossz irányba küldött, a banánnak öltözött fickóval egyetemben. Így feleslegesen tettünk meg egy 5 km-es kört… a férjem mondta is, hogy szerinte nem jó helyen vagyunk, de akkor már mindegy volt. Mire korrigálni tudtunk, már majdnem meg is volt a 42. km. Végül az útvonalról letérve odataláltunk a célhoz, de fejben kicsit szétestünk, a keresgélés miatt időt is vesztettünk, meg a végén a férjemnek már futni se volt így kedve…úgyhogy bekecmeregtünk a célba totál más irányból, boldogan, de kicsit morcosan. 5 óra egy perc a hivatalos időnk, de még ezzel is női 6. lettem 🙂 (a 16 indulóból)
Összességében azért jó kis verseny volt, az utolsó 5 km-t leszámítva nagyon jól éreztük magunkat! Jövőre lehet indulunk megint, és ha változatlan marad az útvonal, akkor majd tudni fogjuk merre kanyarodjunk 🙂
Másnap a sima fáradtságon kívül más bajom nem volt, nem fáj semmim, totál jól vagyok – a felkészítésért óriási hála és köszönet Gabinak!
