aszfalt
Korányi Balázs, Frankfurt Marathon – beszámoló
Maratont nem végigszívni annyira új élmény, hogy még nekem is szoknom kell. Pedig már kétszer is sikerült, úgyhogy csak nem volt véletlen.
A maratonnak van egy szokásos koreográfiája. 20-ig mosolygás, 30-ig grimasz, onnantól meg se kép, se hang, illetve különböző tisztátalan fogadalmak tétele. Most mégis sikerült 42 kilométer mosolygást összehozni.
A száraz tények: 3:23:32, ami 13 perces javítás tavalyhoz képest és szenior PB. Az első fele 1:42:53 volt, amire futottam 1:40:39-et és nagyjából végig gyorsultam.
Nem kifejezetten maratonra készültem. Mégis, Gabival 3 hónap alatt lehoztuk az alaptempómat 5:20-ról 5-percre, és stabilan 250 km fölötti havi edzésmunkát csinálok. Szeptemberben pedig csak becsúszott az a 100 kilométeres verseny is, úgyhogy az alap ott van.
A rajt után beszorultam a 3:30-as iramfutók mögé és egy wc szünet után jócskán le is maradtam tőlük. Hajlamos vagyok az elejét elfutni és erre igazán jók az iramfutók. De a 3:30-as bolyban ment legalább 500 ember, de inkább ezer, és ettől május elsejei, sörvirslis, lépninemtudó hangulat alakult ki. Amikor 6 kilométernél megtorpant a boly és bele kellett sétálnom, eldöntöttem, hogy kitörök.
Gabi 4:50-es tempót javasolt én 4:55-58-at tartottam reálisnak. (Na, kinek lett igaza? :-))
Ment is minden mint a karikacsapás, úgy 15-ig. Ott becsúszott pár 4:50-es kilométer amitől bepánikoltam. A tempó nem tűnt elvetemültnek de a papíron mégis 4:55 volt és már láttam is ahogy 35-nél cikk-cakkban, 6 percen kívül megyek és időnként megkapaszkodom egy lámpaoszlopban.
Órát innentől csak 5 kilométerenként néztem és inkább érzésre futottam mert nincs rosszabb túlgondolkodással tönkretenni egy teljesen jó maratont. Bolyoztam amennyire tudtam és 6-8 kilométernként betoltam egy gélt.
Az igazi móka 30 után jött. Az óra szerint inkább gyorsultam mint lassultam és a körülöttem futók elkezdtek szenvedni. Megjelentek a zombik, a cikk-cakkozók és a fogadalomtevők. Azzal, hogy 5-6 másodpercet gyorsítottam, olyan érzés volt mintha a német autópályán mennék a belső sávban. Az utolsó 10-12 kilométeren legalább 300-400 embert megelőztem és 38 km körül már 4:40 alá is becsúsztam. Fantasztikus élmény volt. Mentem mint a gép és csak nem akart elfogyni a kakaó. Sőt! Egyre erősebbnek éreztem magam.
Ezek az újfajta maltodextrines gélek nagyon bejönnek, mert akkor eszi az ember amikor kell. Vagyis nem kell frissítőre várnom, hogy a vízzel leküldjem.
Egy 4:20-as utolsó kilométer után pont 4:50-re jött ki az átlagom. Az edzőm mégis tud valamit:-) És egyértelműen maradt bennem néhány perc. Nem baj, a bent marad perceket majd Nemea után visszakérem. 🙂
Megjegyzés:
Az edzői feladat Balázs edzéseinek tervezésében elsősorban a sérülés elkerülésére irányul. Inkább a visszatartás, az óvatosság, a rendkívül kényes egyensúly megtalálása a kihívás a vele való közös munkában.
10. Spuri Balaton Szupermaraton – edzésterv
A BSI e-edzés programjában ismét indulnak általam készített edzéstervek a Balaton Szupermaratonra.
Távok:
4 napos egyéni: 48,2 km+52,9 km+45,2 km+49,2 km (2017. márc. 23-26.)
2 napos egyéni: 45,2 km+49,2 km (2017. márc. 25-26.)
Ficzere Julianna – Budapest Maraton/30 km beszámoló
10 hónappal az első futóedzésem után lefutottam a Coca-Cola testébresztő 30km-t ami életem leghosszabb versenye volt. Ha valaki decemberben ezt mondja nekem, biztos nem hiszem el. Még most is csaponganak a gondolataim az ámulás, csodálkozás valamint a megdolgoztam érte persze hogy jól sikerült között. Legjobb versenyem volt ez (az eddigi ötből). Nagyon jól voltam fejben, ki voltam pihenve, remek volt az idő, nem hagytam eléhezni magam.
Ha jól tudom, az egyik alapszabály ne próbálj ki semmi újat a verseny napján. Nos vasárnap reggelire tonhalas tésztasalátával és nutelás kenyér kombót választottam amit soha még nem próbáltam. Utólag kiderült számomra ez a jó verseny előtt. Reggeli után gyors öltözés és irány az Árpád híd. Az 1-es villamoson már rengeteg futó tartott a rajtzóna felé, ami emelte az egyébként sem alacsony pulzusomat. A rajt előtti fél óra kicsit fázósan indult, aztán elkezdtek jönni a maratoni táv első futói és megindult a tapsolás és biztatás. Lubics Szilvi is elviharzott:-) Mire tudatosult, hogy hamarosan futni fogok már a rajtban álltam, és egy-két perc múlva már indultunk is. A tervem az volt, hogy a sebességet 6 alatt tartsam úgy hogy a Gabi által adott pulzusértékeket is tartsam valamint, hogy ne álljak ki minden frissítőpontnál.
A szokásos pisilhatnékom persze néhány kilométer után rám jött, most már tudom az izgalom teszi. Az első frissítőnél ki is álltam, de néhány perc várakozás után sem jutottam be a kék dobozba így inkább tovább mentem. Végül a célig nem is kellett:-)
Az első 5-7 km a saját tempóm megtalálásával telt így azon vettem észre magam, hogy visz a tömeg, a pulzusom pedig az egekben. Mire a Margit hídhoz értem már beállt a tempó, és már vártam, hogy az első Gizionnal pacsizhassak, de sajnos Hankát elszalasztottam. Még szombaton becsukott szemmel lefutottam a teljes távot, így tudtam, hogy a budai rakpart lesz a legunalmasabb szakasz. Időnként ránéztem az órámra, hogy tartsam a tempót, gyönyörködtem a városban, a lényeg az volt, hogy jelen legyek. Észrevettem, ahogy nem voltam tudatos olyan érzésem volt mintha bealudtam volna, nem tudtam mi történik körülöttem és fokozatosan lassultam. Erre a tudatos jelenlétre a táv végéig figyeltem.
Az ízületi fáradság első jeleit a Szabadság hídhoz érve éreztem először, itt ettem egy gélt és ittam kólát és arra gondoltam, hogy délután és a jövő héten más dolgom sem lesz mint kipihenni a fáradalmakat. Szóval abba kell hagynom a nyavalygást és oda kell tennem magam a hátralévő részben.
A legmeghatóbb pillanat a pesti rakparton a Erzsébet hídnál ért amikor átléptem a félmaraton távját. Néztem az órán az időmet, újabb egyéni csúcs (2:07). Vigyorogtam egy nagyot és az eddiginél nagyobb lendülettel futottam tovább, sorozatban előztem. Elkezdtem matekozni. Lehet mégis meglesz a titkon remélt idő? A Bajcsy-Zsilinszky útra fordulva már vártam, hogy Katival találkozzam, és ráébredtem csak 8 km és célban vagyok. A Ferdinánd híd alatt feltöltöttem magam kólával, szőlőcukorral, mert már nem akartam később megállni frissíteni. Meglepő volt, hogy a hátralévő részen mennyi futó sétált, és milyen sokat tudtam előzni. A Hősök terén a rengeteg ember és a zene adta az erőt, hogy a még bennem rejlő energiák segítségével a lehető leggyorsabb tempóban érjek be. Erre annyira koncentráltam, hogy a célban elfejlettem mosolyogni a jó célfotóért. Néhány könnycsepp is kigördült, amikor a nyakamba akasztották a befutóérmet. Amikor néhány perc múlva megérkezett az sms az eredményemről (03:05), már igazán tudtam örülni. Szuper verseny volt!
Utólag végiggondoltam miért is sikerült jól ez verseny. Úgy érzem a sok feltétel közül a leglényegesebb, hogy végre hittem magamban, hittem az elvégzett edzésmunkában. Ez adta az erőt, hogy futás közben túl tudjak lendülni a holtpontokon. Végül egy Giziont sem vettem észre, ebben még fejlődnöm kell:-)
Verseny után a beszélgetés Gabival, és a Gizion csoport beszámolói tették még felejthetetlenebbé ezt a napot.
