Nem akartam rekordot futni, a cél “mindössze” az 1:30 alatti 21.1km volt.

Ezeken a meetupokon általában az elejét lassan, közösen kezdjük, hogy lehessen király sárgapólós screenshotokat készíteni. Ma 500 métert mentünk együtt 9km/h-val, majd utána elkezdtem lassan, fokozatosan gyorsítani. Az eleje ment tehát a levesbe, 5:36 lett az első km, ezért úgy terveztem, hogy nem 21, hanem 22.1 km-t fogok futni, így lesz majd egy tiszta félmaratoni időm az első km után.

Az ötödik kilométerig fokozatosan gyorsítottam, km-enként 0.2km/h-t hozzáadva. Kb. 4:16-ra gyorsultam fel, ezt viszonylag könnyedén tudtam tartani, terv szerint nagyjából félútig. Az 1:30-hoz 4:15 kell, de szokás szerint negatív splitekben szándékoztam futni, így emiatt nem aggódtam. Ezt a tempót tartottam a 12. kilométerig, onnan finoman tovább gyorsítottam. Itt teljesen jól éreztem magam, nem volt semmi kínom, nem fájt semmi, maximum amikor törölköztem vagy frissítettem és kicsit kiestem a ritmusból, utána volt kissé nehéz visszatalálni. De ezek csak másodpercre éreztették a hatásukat, nem volt gáz.

A 14. kilométeren már 4:10 alatt voltam, innen két kilométerenként szándékoztam tovább fokozni. Itt már azért kilógott a nyelvem, bár beszélgetni tudtam, de határozottan nem esett jól. Kb. RPE 15-16 környéke volt. A két kilométerenkénti fokozó azért csak ment, versenyként éltem meg, ahol bele kell adnom apait-anyait, szóval odatettem magam.

19-nél utolértem egy német srácot, és ahogy megjelentem mögötte, elkezdett gyorsítani. Nagyjából 500 métert futottam mögötte, közben picit gyorsítottam, de lereagálta, ő is gyorsított. Na itt jött elő igazán a versenyhangulat, mondom nehogy már innen ne nyomjam le! Azt terveztem, hogy kb. 20.5 környékén előveszem a gyilkos 3:45-ös vagy 3:40-es tempóm, és azzal elviharzok mellette. De ő is dűlőre szerette volna vinni, úgyhogy 20.2 körül picit tovább gyorsított. Na akkor gyerünk, felvettem a tempóját és 3:54-re fokoztam tovább – itt ő határozottan visszavett, valószínűleg ez már sok volt neki és inkább hagyott elmenni. Mögöttünk percekre senki nem volt, szóval megtehette. Ezzel a 3:54-gyel abszolváltam a 21. kilométert, de a végére annyira elkészültem, hogy mondom ebből nem lesz 22.1, hagyom a vérbe, elég volt ennyi. Az RPE skálán határozottan a 19-nél voltam. Viszont pont a 21.1 előtt lett 1:30 az időm, na mondom ha ezt itt abbahagyom, annyi az előzetes tervnek. Nem tudom honnan, de sikerült erőt merítenem, és végül ezt a 3:54-et sikerült még egy teljes kilométeren át tartani. Mondanám hogy anyáztam közben, de valójában a túlélésért küzdöttem, olyan érzés volt hogy közel járok az ájuláshoz. Amikor átgördült a 22, majd nagy sokára a 22.1 (életem leghosszabb 100 métere volt basszus), tényleg úgy éreztem hogy a családomnak kell lehámoznia a padról, még 100 méter már nem ment volna. Nagyon régen nem készültem ki ennyire, de baromira büszke vagyok magamra. 😀 Jó volt!

A tiszta félmaratoni idő így végül 1:28:21 lett.