SPAR Budapest Maraton – Bán Andi, beszámoló

Posted on október 26, 2020

Részt vettünk a bemelegítésen, futottunk kicsit lassan a tömb körül, majd be a zónába.
4 gélt, fél liter isot és pár sótabit vittem magammal. Nagyon jól voltam, jól éreztem magam, kortyolgattam az isóból, majd kb 9 km-nél megittam az első vizes zselét, amire nem kellett inni, de 10-nél elvettem egy pohár vizet, egy korty és futottam is tovább.

14 után volt a következő pont, ahol egy pillanatra megálltam, amíg bevettem vízzel a sótabit. Minden nehézség nélkül mentem tovább. Ekkor már arra gondoltam, hogy a 33-as futásnál, igaz, hogy magasabb pulzuson kellett akkor futnom, de 16 után erősen elfáradtam, és vajon itt majd mikor jön el ez a helyzet, hogy elfáradok, meddig megy így ez a tempó ezen a pulzuson. Majd úgy éreztem, hogy a tervezett 20 előtt beveszem a következő zselét, amire már inni kellett, ez kb 18-nál volt. Tehát itt is volt egy pillanatnyi megállás, majd ezután 20-nál, vagy 22-nél vettem be a sótabit vízzel, itt is volt egy kicsi leállás. Majd szépen ment tovább a futás, még mindig az eddig tartott 5:40 körüli tempón a megadott pulzuson. Ezek után azon gondolkoztam, hogy 27-28 körül be kellene vennem a következő zselét, amihez kell víz, de nem tudtam, hogy lesz-e vajon ott pont, mert eredetileg 31-re terveztem.

Az első hosszabb emelkedő az eddigi hidak után itt volt a visszafordítónál, ahol két éve, mikor itt futottam, nem tudtam már felfutni, most simán, de figyelve a pulzust, baromi jó érzés volt. Ez volt az a pont, ameddig akkor megállás nélkül bírtam futni. Majd arra számítottam, hogy 27 körül van váltópont, akkor biztos lesz víz is, így bevettem a zselét, és bár nekünk nem volt kirakva víz, csak kicsit beljebb a várakozó futóknak, odamentem, és ittam egy pohárral, itt kicsit le kellett mennem az útról, de nem volt túl sok idő, rögtön futottam tovább.

Az Árpád hidat szintén simán megfutottam (két éve itt is sétáltam), majd a szigeten már nem volt saját isom, ezért ott ittam azt, kicsi séta, ezután felfutás a Margit hídra, ami elég hosszú, de szintén simán ment. Talán ezután, kb 34 körül kezdtem érezni a lábaim, hogy fáradnak, de ezenkívül minden ok volt, minden más bírta. Számolgattam mikorra érhetek be ilyen tempót tartva (baromira örültem, hogy szinte fáradás nélkül futok egy egyenletes tempót), és tudtam, hogy így kb 4 után 1-2 perccel, aminek nagyon örültem, hiszen sokkal jobb annál, mint amire számítottunk (4:10). Az mondjuk igaz, hogy úgy éreztem, gyorsítani nem tudok már úgy ahogy mondtad, innen fokozatosan. Arra gondoltam, hogy tök jó ez a tempó, ha így marad, majd az utolsón erősítek, ha tudok.

És itt talán jutalomként, vagy tényleg nem tudom miért, de megengedtem magamnak kicsit hosszabb sétákat a frissitőpontokon, 35 után, majd 38 után, ott két pohár kólát is ittam, amit addig nem. Pedig éreztem, hogy jobb lenne a lábamnak futni, mint megállni és újra indulni, és mégsem tudom miért nem küzdött bennem a versenyszellem, hogy behozzam 4 alá?! Arra gondolok, hogy ez annyira nem volt opció, el sem képzeltem ilyen lehetőséget, és olyan baromi büszke és elégedett voltam az addigi futásommal, pedig még azt is gondoltam, hogy bánni fogom, de akkor meg rögtön azt gondoltam, hogy miért bánnék egy ilyen szuper (nekem) eredményt, na ez elég paradox így leírva, biztos nem is érthető, úgy, mint a fejemben. Most persze már bánom, jó a lábaim tényleg fáradtak voltak, de megálltam még egyszer 40-nél vizet inni a sótabira, hát nóóóórmális?!  De ezután simán visszaálltam a tempómba, majd az utolsót meghúztam 5:20 körül. Basszus tuti meglett volna 4 alatt, ha nem vagyok a végén ilyen fegyelmezetlen, ezért is nem vagyok jó tanítónőnek, mert nem vagyok elég következetes, amellett, hogy nem tudok 30 gyereket túlkiabálni 🙂

Na, hát ilyen volt, azért nagy boldogság van!!!! De amilyen hülye vagyok már attól félek, hogy úgysem fogok tudni többet ilyen jól futni, és akkor itt jön be, hogy akkor meg miért nem vittem be 4 alá?! Nagyon szuper futóidő volt, felhős, 14 fok körül, néha esett, hol jobban, hol kevésbé. Erről jut eszembe, a nedves aszfalton csúszik a Nike Vomero. Ezt már tudtam, tapasztaltam, csak elég fura, hogy egy ilyen cipőnél erre nem figyelnek, más márkánál nem tapasztaltam még ilyet. Mikor esett, akkor minden lépésnél, illetve elrugaszkodásnál éreztem a csúszást, mikor egy kicsit felszáradt már nem, a felfestéseken meg szabályosan csúszkált. Ezzel egyébként nem foglalkoztam, csak megjegyeztem.

Nagyon hálás vagyok Gabi, mert szuperul formába hoztál, még így is, hogy az utolsó két hétben a takonykór miatt nem tudtam mindent beleadni az edzésekbe, és ez eléggé meg is viselt lelkileg így a verseny előtt.