Vérkör TT – Wittmann Lilla, beszámoló

Posted on április 13, 2023

Az idei év első hosszabb távú megmérettetése a Vérkör teljesítmény túra volt. Az elmúlt hetek hosszabb edzései bíztatóak voltak, jó formában voltam, vittek a lábaim, a tavasszal együtt visszajött az életkedvem is, úgyhogy minden ideális volt.

“Verseny” előtt pár nappal gondoltam egy merészet: mi lenne, ha 10 órán belül futnám a 75 km-t!? Gabi egyetértett, sőt, azt mondta célozzam meg a 9,5 órát. Nem tartottam lehetetlennek, mert jó tempóban futottam az elmúlt hetekben a szintes edzéseken is.

Reggel 6-kor rajtoltunk Oroszlányból és indultam neki a – papíron – 75km-nek. Egy kedves ismerőssel indultam el, szépen stabilan, problémamentesen tartottuk a 7:30as átlagtempót egészen a 60. km-ig. A 60. km-en lévő ellenőrző pontnál aznap reggel az esti esőzések miatt módosítottak az útvonalon, így a Mária szakadékot kivették, de ettől függetlenül a szakadék aljában lévő ellenőrző pontra le kellett menni, majd ugyanott fel. Mi fel is mentünk miután lent csekkoltunk, de az órán a track maradt, és a Mária szakadéknál nem zárták le az utat (a tőle pár méterre másik utat szalaggal lezártak, bár az az útvonalban szerintem benne se volt), mi pedig jó cserkész módjára lementünk, mert a track arra vitt, és láss csodát, újra a 60. km-es frissítőpontnál találtuk magunkat, ahonnan csak a meredek út vezet vissza. Így beletettünk 2,5 km-t és közel 300 méter szint emelkedést. Egészen odáig alig voltak előttünk, hát ezzel a “kis” plusszal jól belekeveredtünk a mezőny közepére. De a legnagyobb bánatom az volt, hogy a 10 óra nem lesz meg. Ezen a ponton fejben teljesen megborultam és “csak érjek be” alapon mentem az utolsó 15 km-t, nem túlzottan érdekelt már az idő sem. Nálam a fejben való megborulás általában fizikai megborulással is jár, ami lábfajdommal társul, és ez most se volt másként, minden bajom volt, de igazából mégse.
Szerencsére a frissítést azért tartottam, úgyhogy legalább az energia ellátásom nem omlott össze, az utolsó 5 km-re pedig az eszem is helyrejött, újra tudtam tempózni, és a lábaim sem fájtak már.
Az eltévedés, és a megborulás egy közel 11 órás teljesítést eredményezett 78 km-re és több, mint 1900 méter szintemelkedésre. Csalódott voltam, mert ha nem esek szét fejben, akkor még a plusz kilométerek ellenére is szép időt mehettem volna. De utólag okos az ember, legközelebb igyekszem nem hallgatni a hangokra a fejemben. 🙂