Latest Event Updates
Demeter Balázs – BalatonMan Füred, beszámoló
Nna, ez is megvolt. Ironman féltáv, Füreden.
Csütörtökön még kiderítettem, hogy csak azért fáj a bokám, mert egy kis csontdarab azért letört, mikor sérültem, de a szakember megnyugtatott, hogy nem lehet belőle nagyobb gond, ha zavar, ki kell kapni később, de megkaptam a zöld lámpát.
Pénteken kiderítettem, hogy a versenyre utazás igazi “advanced” fokozata, ha a család is jön, persze verseny közben imádtam, hogy ott vannak. Kényelmes déli rajt, előtte felfújtam a bringa gumijait, 8,5 bar-os gumi, 10 baros felniszalag, mondom 9-re jó, lesz, annyi tartalék van bennük (persze ez reggel, hűvösben történt…)
Rajtig sima ügy, az úszás első körén az életemért küzdöttema tömegben, a másodikban csak a hullámok zavartak, meg, hogy egyenesen kellett volna úszni cikk-cakk helyett. Sebaj, így is 38:15 lett.
A bringás depót elcsesztem, elfelejtettem, hogy a mez zsebébe tettem a napszemüveget, aztán addig kerestem, míg a kesztyű egyik felét hagytam ott. (A képen – by Gerlai Orsolya – ezt láthatjuk épp:-))
A bringa jól ment, de megviselt, a Gella hagyján, a fordító után a puklik vettek ki eléggé. Aztán a második fordító előtt jött a szissz-szissz-szissz, szépen, ahogy a kerék forog… Persze, hogy a forró aszfalton betonkemény lett a gumi, aztán a felniszalagnál betalált valahogy a belső a küllőlyukba… 😦 Anyázás, szerelés, sok hely mínusz… Szerencse, hogy viszonylag gyorsan szerelek defektet, az már hosszabb idő volt, mire rájöttem, mi volt a baj. Persze ezután kicsit jobban nyomtam, így a bringát 3:49-el fejeztem be.
Egy gyors depó (2:29) és már éreztem is, hogy bármihez több kedvem van, mint futni.
Az elején még bíztam benne, hogy beférek 6 perces ezrek alá, de máshogy lett. Az első kör volt a szarabb fejben, a másodiknál már tudtam, mi vár rám. Nagyon sokan gyalogoltak bele, így kifejezetten büszke vagyok rá, hogy egy hosszabb depóm volt csupán, illetve kb. 3 kilométerrel a vége előtt kínzott annyira a sok buborék a hasamban, meg a hasmars-érzés, hogy egy pillanatra meg kellett állnom. Egy lépés, két nagy levegő, a vége már fél lábon is bemegy. És tényleg. Érdekes, hogy a futáson is hoztam heleyezéseket! (Érzésre életem legszarabb futása)
Yeah! Balatonman 2016 középtáv 6:06:53!
Szilvási Niki – Dynafit Trollheimen Fjellmaraton, beszámoló
Reggel fel 6-os indulassal kezdodott a nap, így a korai ébredéshez engedtem magamnak egy bőséges reggelit (2 pirítós, banán) tekintve, hogy a verseny 9-kor indult.
Az eső nem állt el, mi meg elindultunk. Egyből megindultunk felfele egy erdős részen, jól éreztem magam, friss voltam, és arra nagyon figyeltem, hogy 172 fölé ne menjek. Csigalassúnak éreztem magam a többiek mellett, mindenki szépen leelőzött, nem zavart, éreztem magamon, hogy én ennyit bírok, nekem ennyi fér bele és különben is hol van még a vége.
Ami szintén meglepetés volt, azok a patakok. Nagy sodrású térdig érő jéghideg patakok, amelyek fölé egy kötél volt kifeszítve és ennek a segítségével sikerült átküzdeni magam a másik oldalra. Egy idő után már teljesen természetes volt, x -szer x számú patakon kellett átkelni. Eszembe jutott The Revenant Dicaprio új filmje, hasonlóan éreztem magam, mint amikor ő küzdötte végig magát a vadonban, leszámítva, hogy engem nem üldöztek indiánok:D
Amikor leértem a katlanba, egy erős sodrasú patakot láttam, aminek a partján több hófehér arcú futó téblábol és két narancssárga mellényes fickó pedig épp egy pallót próbál rögzíteni a patak fölé.
Az utolsó egy-két km-en újra kisütött a nap, gyönyörű idő lett. El sem akartam hinni, már csak azt vártam,hogy odaérjek. Az a cél persze csak nem akart eljönni, azt hittem sosem érek oda. Próbáltam magamon erőt venni, lendülettel futni a 174 plusznak azért a kozelében sem voltam. Az nem ment, kb 5 perces km-eket tudtam futni. És akkor végre beértem,6:32:19 lett az időm.Erényi Tamás – Wizz Air Budapest Félmaraton beszámoló
A nyári edzések nem a tervek szerint alakultak, július elejétől fájt a sarkam, pihenteni kellett. Ha elmentem futni akkor is csak lassan. Augusztus közepétől voltak értékelhető futásaim, az óvatos visszatérés jegyében (hála Gabinak, hogy visszafogott) de 20 km felett egy se, a két leghosszabb 15 és 18 km. Néhány edzésen futottam 5 perc alatti tempót, de nem a megnyugtató mennyiségben. Arra pont jó volt, hogy emlékeztessen, hogy még azért megy 🙂
De a remény az mindig él, így azt terveztem, hogy elindulok az 1:45-ös iramfutókkal, versenyen úgyis jobban szokott menni, mint edzésen. Tízig csak kibírom aztán majd meglátom. Így is lett, megkerestem őket és igyekeztem. Kicsit rángatták a tempót de azért követhetőek voltak. Az Andrássyn és a vár körül sima ügy volt, de a rakparton dél felé szinte állt a levegő, a Lágymányosi hídig fel is szaladt a pulzus 163 környékére. Ez nálam olyan tartomány amiben nem szoktam sokat tartózkodni, így jobbnak láttam lassítani az addigi 4:55-ről 5:10-környékére. Persze nem a tempót néztem, hanem a pulzust, hogy menjen már be 160 alá, a tempó az csak következmény volt. Kb 4 km kellett míg újra vissza tudtam gyorsulni 5 perc környékére, normális pulzussal, az utolsó szakaszon pedig már újra volt 4-essel kezdődő km. ( 1:46:44 a vége)
Ittam minden pontnál, most végre nem felejtettem el szívószálat vinni, így nem kellett lassítani. Jó kis futás volt, de nagyon figyelni kellett, a mai meleg napban azért benne volt a borulás veszélye is.
És a végén Gabitól kaptam az érmet 🙂
baratrunning.com 