gyaloglás
#roadtosydney Október 17. – Rajtvonalon
Némi komplikáció, és mintegy 5 órás késés után landoltam Sydney-ben!
Hát, végre itt, barátoknál, sok programmal.
Balázs segíti a tervem, hogy bejárhassam az útvonalat. Ehhez azért itt elég erős logisztikára van szükség, Sydney tömegközlekedése nem a 4-6-os vonalára emlékeztet 🙂
A terv, hogy 10-11 km körüli szakaszokra bontva megyek végig a 80 kilis útvonalon, ahogy a térdem engedi. Sok vesztenivalóm nincs, hiszen valószínűleg egy újabb műtét vár, ha hazamaegyek, úgyhogy nagyon nincs értelme óvatoskodni, csak annyira, hogy a következő 9-10 napban biztosan végig érjek.
Íme az első nap, Bondi – Camp Cove:
Sajnos több helyen nem lehetett közvetlen a parton menni, vannak lezárt részek, amelyeket majd csak a verseny idejére nyitnak meg. A terep nagyon változatos, füves mező, ösvény, lépcső, rámpa, homok. Aszfalt inkább csak ott volt, ahol beljebb kellett jönnünk a parttól a lezárásook miatt, azok az útvonalon nemigen lesznek majd, legalábbis ezen a szakaszon biztosan nem.
Délután meccsre mentünk, az évente megrendezett Bledisloe-kupára, amelyet a világ két meghatározó rögbi-nagyhatalma, Ausztrália (Wallabies) és Új-Zéland (All Blacks) válogatottja vív egymással. A 2. fordulót is megnyerték a kivik, így idén (is) övék a kupa.
A rögbi meccseken nincs vendég- és hazai szektor, a szurkolók teljesen vegyesen ülnek, és nagyon udvariasan elismerik az ellenfél teljesítményét is.
#roadtosydney Június 10. – Opera
A héten a teljes fókusz(vissza)igazítás megtörtént, hétfőn és kedden is ment a 3 féle mozgás, szinte a max. időben.
A gyaloglásban az a jó, hogy össze lehet vonni a közlekedéssel (legalábbis városon belül), rengeteg időt takarít meg vele az ember és nem izzaszt meg úgy, mint egy magasabb pulzusú kardió edzés. Így kedden este otthonról a Bábszínházig*gyalogoltam. 47 perc volt a menetidő, ez BKV-val úgy 35 perc körül lett volna.
A gyaloglás tempója szépen alakul, már 11:07 volt, ami az eddigi leggyorsabb a műtét óta, éééés! már nem döccenek egyáltalán, figyelni sem kell rá nagyon.
Szobabringához Netflix** (igen, én még nem mondtam le:-)
Az erősítések pedig fele részben gyógytornák.
Ez a kép az első emlékünk Sydneyből.
2009. december 19-én, megérkezésünk másnapján készült. Az a két babagyerek épp most érettségizett le. #timeflies
*Bábszínház – Kár, hogy anyádat nem hoztuk (18+)
Kár, hogy nem volt szünet, eljöttem volna. Rémesen sajnáltam a színészeket, hogy ebben részt kell venniük 😦
**Netflix – Tökéletes pár, pont 40 perc egy epizód, így kibírható a szobabringa.
#roadtosydney Május 28. – Sportidőkeret a maxon
Bátrabban emeltem az elmúlt két napban a sportadagon:
– erősítésben először 50, majd 60 percet sikerült abszolválni (incl. gyógytorna)
– bringán 30 és 35 percet. Nem látom, hogy ezen hogyan tudok emelni később, nincs olyan érdekes film…
– gyaloglásban 50 és 60 perceket mentem, persze nem gyorsan, de ez az 1 óra már elég jó. Arra viszont még mindig nagyon figyelni kell, hogy ne döccenjek, nem megy még automatikusan. Gondolom a gyógytornával ez javulni fog, ha a kvadricepsz már stabilabban tartja a térdet.
Ezzel eléggé kimaxoltam, sőt, totál túlléptem minden sportra fordítható időkeretet a hétköznapokban. Hétvégén majd lehet több.
Hétköznap innentől – az időtartam megtartása mellett – majd értelemszerűen az intenzitással lehet játszani, abban bőven van mozgástér.
Bringán be lehet hozni gyorsabb szakaszokat, gyaloglásban viszont óvatosan emelem majd a sebességet, minél inkább az egyenletességre törekedve, amíg el nem érem a stabil 10 perces tempót a mostani 12 perc helyett.
A menopauzás tüneteim közül a három legdurvább mérséklődött: a hőhullámok száma a töredékére csökkent, a szédülés szinte teljesen eltűnt, az alvásom minősége pedig sokkal jobb lett, köszönhetően az étrend kiegészítőknek.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a probléma megoldódott, hiszen az egyéb tünetek fennállnak, illetve az ösztogén hiánya olyan defekteket okoz a szervezet működésében, amelyek hosszútávon pl. csontritkuláshoz és szív- és érrendszeri betegségekhez vezetnek.
