RoadtoSydney
#roadtosydney Október 18. – 25% pipa :-)
A 2. napon a tegnapi célból, Camp Cove-ból indulva 12,5 km-t megtéve Darling Pointig mentem.
Volt némi hiba a trackben, így Seven Schillings Beachtől már végig aszfalton tettem meg a távot. Legalább lesz indok visszajönni:-)
A terep sokkal nehezebb lett a tegnapinál, nagyon sok kis strandon jöttünk át, benne sok homok, sok keskeny köves út. Azért ez húzós lesz a mezőnynek, itt még sötétben fognak futni.
Térdem bírja.
Délután az ott töltött évek alatt szerzett barátokkal volt közös ebéd. Négy éve találkoztunk így együtt legutóbb, nagyon jó érzés volt, hogy kiváncsiak ránk és mindenkivel fel tudtuk venni a fonalat.
Éééés, megbeszéltük, hogy a verseny napjára hagyom az utolsó 9 kilis szakaszt, amibe majd ők is becsatlakoznak, és közös sétával zárjuk majd az itt töltött napokat, szurkolva Balázsnak és Máténak a célban.
#roadtosydney Október 17. – Rajtvonalon
Némi komplikáció, és mintegy 5 órás késés után landoltam Sydney-ben!
Hát, végre itt, barátoknál, sok programmal.
Balázs segíti a tervem, hogy bejárhassam az útvonalat. Ehhez azért itt elég erős logisztikára van szükség, Sydney tömegközlekedése nem a 4-6-os vonalára emlékeztet 🙂
A terv, hogy 10-11 km körüli szakaszokra bontva megyek végig a 80 kilis útvonalon, ahogy a térdem engedi. Sok vesztenivalóm nincs, hiszen valószínűleg egy újabb műtét vár, ha hazamaegyek, úgyhogy nagyon nincs értelme óvatoskodni, csak annyira, hogy a következő 9-10 napban biztosan végig érjek.
Íme az első nap, Bondi – Camp Cove:
Sajnos több helyen nem lehetett közvetlen a parton menni, vannak lezárt részek, amelyeket majd csak a verseny idejére nyitnak meg. A terep nagyon változatos, füves mező, ösvény, lépcső, rámpa, homok. Aszfalt inkább csak ott volt, ahol beljebb kellett jönnünk a parttól a lezárásook miatt, azok az útvonalon nemigen lesznek majd, legalábbis ezen a szakaszon biztosan nem.
Délután meccsre mentünk, az évente megrendezett Bledisloe-kupára, amelyet a világ két meghatározó rögbi-nagyhatalma, Ausztrália (Wallabies) és Új-Zéland (All Blacks) válogatottja vív egymással. A 2. fordulót is megnyerték a kivik, így idén (is) övék a kupa.
A rögbi meccseken nincs vendég- és hazai szektor, a szurkolók teljesen vegyesen ülnek, és nagyon udvariasan elismerik az ellenfél teljesítményét is.
#roadtosydney Szeptember 1. – Most akkor mi?
Na, hát hetek óta keresem ennek a blognak a funkcióját.
Ugye a rehabom nagyon elhúzódik, így a versenyen az indulásom nem lehetséges, de ha már elkezdtem ezt a sorozatot, akkor elmegyünk vele Sydney-ig, csak ugye kérdés, hogy mi legyen benne, ha nem felkészülés.
Marad a fókuszban Sydney, megyünk tovább az útvonalon, és úgy döntöttem, hogy megmarad a blog személyes jellege, így betekintést kaptok a munkámba és picit a család életébe is.
Hangolódás képp egy klassz videó, enjoy! In Australia, the people are strange, but the animals are stranger
Ami a személyes dolgokat illeti, néhány dologban vannak-lesznek változások.
Holnap kezdődik a suli, izgi nagyon! Aktív idősödés.
Mivel a szerdák nagyon zsúfoltak lesznek emiatt, a szerdai Gizion-csoportot megszüntettem, átköltöztek vasárnapra, ezúton is köszönöm mindenkinek az együttműködését benne.
Mikor utoljára a felsőoktatásban tanultam, nem volt még Neptun rendszer, egyszerűen a leckekönyvbe beírtuk a tárgyakat, ez tartott legalább 2 percig. A modernizáció jegyében most kb 1 órát szöszöltem a mindenféle regisztrációval, majd egy következő órát a tárgyak felvételével. Nájsz.
Az egyik gyerekem kiköltözött Dániába, és ma van az első egyetemi napja, a másik még elment egy last minute nyaralásra, neki az egyetem majd szeptember közepén kezdődik. Üres a lakás, jaj
Dani itt a sydney-i teraszunkon számol, akkor még nem sejtettük
hogy közgázt fog tanulni:-)
Az Ultrafutó Bizottság-beli munkámat nagyon felpörgettem, mind a facebook oldal, mind a honlap bővelkedik a hírekben és egyéb tartalmakban.
Lement a 6 órás OB a Suhanj! rendezésében, ahol csináltam mindenfélét, voltam a versenybíró segédje a call roomban, supportáltam a Gizionjaimat, és a végén még törtköröket is mértem.
Előtte még a Runaway WTF Spartacus versenyén önkénteskedtem még Bernivel (Richter), ez egy klassz nap volt, és köszi a fotót a másik Berninek (Stanitz) is:-)
Ez a hét nemcsak a suli indulása miatt lesz érdekes, hanem először szervezem a BSI VIP területét, és lesz ismét élő közvetítés. És hát mivel egyszerre nem lehetek két helyen, így szegény Pista kollégámat visszarángattuk nyugdíj mellől, hogy a helyszínen is legyen majd gazdája a VIP-nek. Köszi Pista!
Na és akkor vissza Sydney-be.
A hétvégén lement a Sydney Marathon, ami most már a Major sorozat tagja lett. Én még 2010-ben futottam, amikor kint laktunk.
Na és a múltkor az első szakaszon már végigmentünk Rose Bay-ig ~20 km, jöjjön a következő etap:
Rose Bay – Milsons Point 17 km
Ez itt egy kb 6 kilis szakasz Darling Pointig:
Itt átmegyünk az északi oldalra Kirribillibe.
Ez az igazi turistás rész, benne a Royal Botanic Gardens-szel, a Mrs. Macquarie Chair-rel, az Operaházzal, a Sydney Harbour Bridge-dzsel.
Végül pedig a rövidke Kirribilli – Milsons Point szakasz adja ki ezt a közel 17 kilit.
