Földi Zsuzsi – BSZM beszámoló
Balaton Szupermaraton párban 2019. 03. 21-14.
Hosszú volt, a mese se lett rövid 
196 km története 🏃♀️🏃♀️
#négynapcsoda #aLeghosszabbLófsznakIsVégeVanEgyszer #Gizionok #Gizionpower #BSZM
Az áprilisi sárvári 12 órás verseny miatt úgy döntöttünk az edzőmmel, Gabival, hogy bár arról volt szó, hogy egyéni BSZM lesz az idei első versenyem, mégis inkább legyen ez párban. Lett egy csodaklassz párom, Zsófi ❤
A versenyről: 196 km, 4 nap alatt a Balaton körül, futva. Napi etap 43-53 km között, két váltóponttal, tehát a napi adagot nem fele-fele futjuk, hanem 2/3-1/3, naponta váltogatva, hogy ki szív épp.
Nem tűnt extra durvának a feladat, persze könnyűnek sem, négy nap alatt egy százas azért nem mondható hétvégi laza kocogásnak.
Nagyon jól ment a felkészülés, klassz volt az alapozás, minden szipiszuper volt, aztán verseny előtti héten szombaton elmentem futni, és hoppá, egy olyan dologgal találkoztam, amivel 6 éve nem: térdfájás… Ááááá, ez nem lehet, tuti minden oké, tessék szépen futni, elmúlik, ez biztos valami pszichés izé, verseny előtti para, mittudomén. Futok, hát ez nem múlik, fasza. Séta haza, egyre jobban fáj, térd külső fele, a fenébe. Ez tuti IT, ez egy rémálom… L Volt pihi, nyújtás, masszázs, gyulladáscsökkentés, javult, de teljesen tökéletes nem tudott lenni. Mindegy, ez van, a masszőröm tape-el is, és ráadásul kinn lesz a bszm-en, megbeszéljük, hogy rajt előtt minden nap összeragaszt.
A társasággal, akikkel megyünk, masszőr is jön, valahogy majd csak lesz.
Csütörtök, első nap: Siófokon van a rajt, reggel mentünk le, csapatfotó, jóleszez, induljunkmár. Zsófi futotta a két szélső 16-ot, én a középsőt. Zsófi gyors, szuperül letolta mindkét tizenhatost, nekem is egész jól ment a sajátom, a térdem jelezgetett közben, de konkrét fájdalom nem volt. Nyújtás, henger: minden klafa. Este a társaság masszőre, Melinda arany keze szétszadizta mindkét lábam, de hatásos volt: még csak a jelezgetést sem érzem, hurrá, jó lesz holnap a hosszú napom 🙂
Péntek, második nap: én kezdtem, Fonyód – Máriafürdő 16 km, jól ment, ismerős útvonal, errefelé sokat futottam vagy bringáztam már, szerettem. Másnak uncsi, nekem biztonságos, nem kell útvonalon gondolkodni, nem kell nézelődni, csak futni J A végére kicsit fáj a térdem, nyújtok-hengerezek, elmúlik a fájás. Zsófi pikk-pakk lefutja a saját 16 km-ét, nekem jön Keszthelytől Szigligetig 21 km. Megbeszéltük Gáborral, hogy 10 km körül van egy frissítőpont, ott kicserélem a vizes kulacsomat kólásvízre, és lesz náluk egy fájdalomcsillapító, ha esetleg nagyon szarakodna a térdem, hogy bírjam. Kaptam a kólát, és mivel sajnos kezdett erősebben jelezni a lábam, kértem a bogyót, rosszabb ne legyen. 16-ig bár fájt (és nem csak a térdem, a nem korrekt terhelés miatt az izmaim is tiltakoztak a bal combomban), de egész jól ment, aztán baromira rossz kezdett lenni. Belegyalogoltam, áááá, így se jobb, és mivel nyújtás után jó lesz, minek húzzam az időt, legalább kocogjak, hamarabb vége lesz. nem túl gyorsan, de 6 perc körüli ezrekkel valahogy behúztam ezt az 5 km-t, a legvégéről nem akarok beszélni – az az emelkedő, tele fotózó ismerőssel, meg hivatalos fotóssal… Itt futni kellett, esély nem volt a gyaloglásra 😀 . Befutás után nyújtás, és a fájdalom mintha nem is lett volna, szinte tökéletesen működik a lábam. Térdem instabilnak érzem, másnap már máshogy tapelte Tamás. Este szállás, masszázs, megérkezik Gábor is végre, jó hogy itt van J. Vacsi, lábamra gyulladáscsökkentő tapasz, ráolvasás, stb., bíztam benne, hogy másnap is működni fog.
Szombat, harmadik nap: duplán izgi, Gábor maratont fut. Őt kivisszük a saját rajtjába, mi megyünk a bszm rajthoz, szokásos menetrend: tape, jóleszez, mindenszupi. Zsófi fut kettőt, pont neki való hosszúságúak a szakaszok, nekem jut 17 a közepén. Cipőt váltottam, hátha a kevés km-es brooks-ot jobban komálja a térdem, mint a majdnem tele levő hokát. Bejött J. Vagy a térdkalácsot megtámasztó tape, vagy a cipő, de inkább a kettő együtt, de működött. Két gyors Zsófi szakasz között futok egy kevésbé gyors 17-et, de a lábam működik, futás megy, térdem nem fáj, combjaim oldala, meg a négyfejű kezd méltatlankodni, hogy nekik már lassan elég lesz. Nem vészes, fáradnak, de ez van, futni jöttünk, előfordult máskor is, hogy elfáradtak 🙂 Futok, nem vánszorgás, élvezem :-). A szakaszom után sietünk Füredre, egyrészt Zsófi gyorsan megy, másrészt Gábor már benn van, klassz időt futott. Délután sörözés-velőspirítósozás (kinek mi, nekem sör 😉 ) a Gizionokkal, este a szokásos: vacsi, masszázs, tapasz, mantra, ráolvasás… Már csak egy nap, ami ugyan hosszú lesz nekem, de azt már félhullán, féllábon ugrálva is behúzom 😉
Vasárnap, negyedik nap: Zsófinak egy 20-as a közepén, jó kis emelkedőkkel, nekem 16, meg 15. Az csak 2x3x5, meg az az 1 az elején, menni fog. Rajtolok, első 2 km után azt érzem, hogy húbasszus, hogy fogok én MÉG 29 ilyet lefutni ma??? Vállat vontam, és azt mondtam magamnak, hogy pont úgy, ahogy az eddigi 74-75-öt: jobb láb, bal láb, ismétel J. Működött, ment a futás, ha nem is extra tempóval, de futottam. Térdem egész jó, a combjaim meg… hát fáradnak, de teszik a dolgukat. Gyorsan eltelt a 17, Zsófi gyönyörűen megcsinálta a20-at, jött az utolsó szakasz. Jól kezdtem, Aligán rám köszönt Piroska, kezében póráz, póráz végén Krigli <3. Nagyon örültem nekik, jól esett, hogy láttam őket. 4 km körül emelkedő, szépen megfutom, közben lepillantok az övemre: b.ssza meg, hol a p.csában van a rajtszámom??? Na, telefon elő, hívom Gábort, hogy a Stravan látja merre futok, hozzák utánam a rajtszámot, én megyek tovább, oldják meg, ha lehet minél gyorsabban. Ő már Siófokon, de oké, visszafordul, hozza. Szuper, ez sem az én dolgom már, teszem ami az enyém: futok. Telefon csörög: Zsófiék 800 m-re előttem a frissítőponton, Zsófi rajtszámával fussak tovább, így a legegyszerűbb és leggyorsabb. Így is lett, miközben rám adták a rajtszámot, betoltam egy gélt meg vizet, és hajrá tovább. Combjaim kicsit visítanak, pihennének, de nem érdekel, futni jöttünk, majd pihennek ha befutottunk, lesz idejük rá J. Aztán a vége előtt 5-6 km-rel egyszer csak nem akarnak működni a lábaim. Én mennék, a lábaim meg nem, így utólag vicces, akkor annyira nem röhögtem. Fájnak, fáradtak, görcs közelében vannak, de legalább a térdem jól van. Kaja, só, víz, tolom sűrűn, valamit segít, de nem jó. Belegyalogolok, alig van levegőm. Tök jó, persze, a vas, már előző nap is éreztem, hogy nem az igazi az o2 ellátottság (helló vashiány, csak el kellett volna menni a verseny előtti héten az extra pótlásra…), de akkor ott Siófok szélén nagyon szar volt. Mindegy, fussunk, ha lassan is, haladjunk, nemár hogy a vége előtt kezdjek gyalogolni, legfeljebb levegő nélkül megcsinálom – másnak melege van, én meg megfulladok, de legalább szépen süt a nap J. Siófokon ismerős részre érek – de jó, ez már mindjárt a sétány, akkor max 2 km van hátra, gyerünk, gyerünk. Combajim…á, hagyjuk. Egy sör, úristen, de szeretnék egy hideg sört, hát tessék futni, hamarabb lesz sör… Feltűnik Zsófi, 1500 m lehet hátra, ezt behúzzuk együtt. Mondom neki, hogy nagyon rosszul vagyok. Mondja, hogy oké, gyalogunk. Ránézek: na nemá, futunk. Kocogunk, párszáz méter múlva úgy érzem, megfulladok, veszem a levegőt, mintha víz alatt lennék, á, de szar. Elsírom magam, hogy bassza meg, levegőt akarok. Zsófi felajánlja, hogy gyalogoljunk. NEM. Összeszedem magam – hátra van kb 1 km, ha elég gyorsan futunk, hamar benn vagyok, és lehet meghalni, vagy akármi. Nem fogok gyalogolva befutni a célba, az kizárt. Futunk, csakazértis, csakazértis, ha beledöglöm is. És beérünk, 2 perc múlva jobban vagyok, úristen, de jó volt. Várt minket Gábor, Gabi, Máté, ölelés, puszi, jaj de jó, megcsináltuk, kész, benn vagyunk, holnap már nem kell futni J
Kapok sört, átvesszük az érmeinket, fotó, emelkedett hangulat, jaj, ez mennyire nagyon szuper volt!
Mindenhol azt olvasni, hogy a BSZM 4 nap csoda. Valóban, csoda 4 nap volt ez, imádtam, minden nehézsége és fájdalma ellenére J
Zsófi, köszönöm ezt a 4 nap csodát, szuper volt veled párban körbefutni a tavat :*
Köszönöm edzőmnek, Barát Gabinak https://baratrunning.com/ a felkészítést, Szerda Lacinak az erősítő edzéseket, Tominak a tape full service-t, Melindának a brutális masszázsokat, Máténak a szuper supportot, Gábornak meg a mindent ❤
A verseny után egy héttel futottam először értékelhetőt, kaptam vasat, mostanra (2,5 héttel a befutás után) már kezdem összeszedni magam. Pótoljuk a vasat, a laboreredményem a vártnál kicsit jobb, Sárvárra (2,5 hét múlva) rendben leszek, ott elvileg egyben futok ennyit, vagy talán kicsit többet, mint a bszm-en négy nap alatt 😉
baratrunning.com 