Andor Csillu, UB beszámoló

Posted on Updated on

MulaTÓkör a Balaton körül

MulaTÓkör, azaz Andika, Eszti, Balu, Alex és én 😊

A történetet kezdem szokás szerint legelőről: A Fishing on Orfűn (kedvenc fesztiválomon) Andikával tettünk egy kört az Orfűi-tó körül (mármint futva), amikoris elkezdett érdeklődni arról, hogy akkor hogy is van ez az UB, meg ugye te futottál már az UB-n, és milyen volt, és én is, én is. stb stb. Addig addig, míg kitaláltuk, hogy 2019-ben együtt benevezünk valamilyen felállásban. Még aludni se aludtunk rá egyet, már írtunk is Alexnak, hogy mit szólna hozzá. Alexet ilyen téren nem kell nagyon noszogatni; 3 fő már meg is volt a csapatból. Én ekkor megmondom őszintén még azt hittem, hogy lárifári az egész, Andi alszik rá egyet és rájön, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását, de aztán csak aludt rá még egyet, meg még egyet, meg egy fél évet, és nem múlt el a lelkesedés, amit kigondolt, az úgy is lett 😊)) De Alexszal mondtuk neki, hogy azért hármasban kicsit erős lenne a dolog, szerezzünk még két embert. Írtunk is a csoportba, hogy ki jönne és kb. 2 másodperc alatt keltek el a helyek, hát népszerűek vagyunk na. 😊

Jövőre ha ugyanilyen felállásban indulnánk, Kriplik néven indulnánk (bocsi srácok), ugyanis a nevezés és a verseny között a csapat 80%-ának volt valamilyen sérülése. (én voltam a maradék 20%, nem sérülök könnyen hála istennek, lassan de biztosan futok 😊 mindennek van előnye 😊)

A lelkesedésünk viszont 100%-os volt, és ez a lényeg. Mindenki hozzátett valamit a bulihoz: Andika szerezte az autót és a csodálatosan türelmes sofőrünket, Kecsót. Balu csináltatta a pólót, Eszter intézte a pólótervet. Alex hozta a szép és gyors futólábait én pedig a szállást és a CH töltést intéztem drága jó nagynéném füredi kapcsolatai révén.

A MulaTÓkör tehát készen állt a megmérettetésre. Az autót púpra pakoltuk reggel, széles mosolyunkat gyakoroltuk egyfolytában, ellőttük a kötelező csoportfotókat és szelfiket és már indultunk is a reggel 7:50-es rajthoz. Baluval együtt elrajtoltunk, majd nyomás a következő pontra. Hogy utána milyen sorrendben ki kit váltott, azt már őszintén szólva nem is tudom, azt tudom, hogy utánam mindig Eszter következett. Mi egy irtó cukker csapat vagyunk, mindig nagy öleléssel, puszival, bíztatással vártuk egymást a célban, de valószínűleg ezt minden csapat így csinálja. Mindegy, azért gondoltam elmondom, mert cukiság és kész. A sérültjeink állták a sarat rendesen, persze itt fájt, ott fájt, de semmi nagy hiszti, semmi nagy nyűgösködés nem volt, igazi hősök! Napközben nagyon meleg volt, este meg nagyon esett az eső. Gondoltam ezt is elmondom, hátha valakinek nem tűnt fel.

Útközben találkoztunk mindenféle hírességgel is. Láttuk például Gilles-t, majd Szabó Bélát (mindkettőjüket a Simonyi filmből ismertem fel) – Bélának odakiabáltam, hogy „Hajrá Béla“ – erre ő: „Pusszancs“ Egy pár méterrel később Balu is látta, ő is próbát tett, neki vajon mit válaszol, de mivel nem volt rajta  futószoknya, így be kellett érnie egy sima „Köszi“-vel. Kicsit csalódott volt. Lol 😊

Ja és a hírességek felsorolását folytatnám még: Sokáig együtt haladtunk Hankával, jó messziről fel lehetett ismerni mert lila volt. 😊 És persze így sok állomáson találkoztunk Mátéval is, együtt tömtük a fejünkbe a lángost jó sok fokhagymával (ez a következő szakaszomnál meg is nyomta a pocakom rendesen, ilyen hülyeségeket nem csinálok legközelebb, tanulság 1. levonva)

És Zsotyekkel is összefutottunk. Mi nem akartuk volna őt különösebben a fókuszban megzavarni, de ő kérte az energia puszit és ölelést, hát meg is kapta! 😊 ❤

Valamelyik zseni a csapatból kitalálta, hogy legyen a pólónk hátára rányomtatva a nevünk. Hát ez egy szuper ötlet volt. Ennyi bíztatást még életemben nem kaptam: „Hajrá Csillu”, „ezaz Csillu”, „nyomjad Csillu” minden elhaladó autóból és futótól 😊 (aki zenét hallgat futás közben, ugye Alex, Balu, Andika, az így járt…)

És hát igen, futottunk is. A többiek szakaszairól csak annyi tudok nyilatkozni, hogy jó volt vagy nem volt jó, futás után mindig mindenki beszámolt, hogy hogy ment, de a részleteket majd az ő beszámolóikban olvashatjátok. Az én szakaszaimról viszont picit bővebben:

Az első : Akali- Köveskál, (11 km). Az eleje szokás szerint szuper volt, örültem és hálás voltam, hogy itt lehetek 😊 De aztán a közepén nagyon megborultam, lelkileg inkább, mostanában ugyanis a magánéletemben kicsit sok stressz ért, és hát ennek pont most kellett előjönnie…A hülye gondolatok csak nem akartak kimenni a fejemből. De aztán összeszedtem magam és a második szakaszomra már sikerült fejben is ott lennem a versenyen.

A második szakasz igazi örömfutás volt, otthoni terep, rövidebb szakasz: Vonyarcvashegy-Keszthely (6,9 km). Anyukámékkal megbeszéltük, hogy a célnál várnak majd, így plusz motiváció is volt a futásban, széles mosollyal érkeztem meg Keszthelyre, anyuék már ott vártak, nagy ölelés, örömködés, boldogság. (nem hozott pogácsát ☹ na de sebaj )

A déli part hosszú volt és eseménymentes. Nekem a Balatonboglár-Balatonszemes (11,2 km) szakasz jutott, nem túl izgi és nem túl szép, letudtam, mentünk tovább.

Éjfél körül az időjárás előrejelzésnek 100%-ig megfelelően elkezdett esni az eső. Reméltem, hogy nekem már nem jut belőle, mivel nem vagyok egy nagy esőben futni szerető alkat, de sajnos Alex kivételével mindannyian megkaptuk az esőadagunkat. Az enyém a Balatonvilágos-Balatonkenese (11 km) szakasz volt. Futás közben azon morfondíroztam, hogy amúgy, ha nem lenne most UB, biztos kedvem lenne hajnali háromkor a szakadó esőben a vak sötét kivilágítatlan utcákon a pocsolyákat nem túl nagy sikerrel kerülgetni…Annyira vicces volt az egész, hogy tulajdonképp esküszöm valahogy élveztem is a dolgot. Ilyesmiben nem túl sűrűn van részem, ki kell hát élvezni 😊 Najó azért persze őszintén szólva vártam, hogy vége legyen. (most biztos sokan mosolyogtok rajtam, de hát ez van, nem szeretek esőben futni…) Ééés a körülményeket még tudtam fokozni! Egyre és egyre sürgősebb lett volna egy kétbetűs kitérő, de az esőben bokorba nem annyira akartam menni, potyi wc-ben én az ilyesmire meg nem nagyon vagyok képes (rutin zéró), úgyhogy azon voltam végig, hogy csak a célig kibírjam valahogy. Elárulom, kibírtam 😊 Tanulság 2: mindig menj wc-re futás előtt, ha nem kell, akkor is!

Reggel 6 körül várt még rám a befejező szakasz: Csopak- Balatonfüred (7,7 km). Tavaly is felírtam magamnak és idén is újra le fogom jegyzetelni, hogy akár éhes vagyok, akár nem, két szakasz között enni KELL. Sajnos a 4. és 5. szakaszom között kicsit sem voltam éhes, így elkövettem azt a hibát, hogy nem töltöttem újra a raktárakat ☹ Ez nagyon durván megbosszulta magát: kb. 2 kilométer után mintha lemerült volna az összes elemem. Nem értettem hirtelen, mi van: elkezdtem szédülni. O-ó, most mit csináljak. Sétáltam kicsit, hátha jobb lesz, jobb is lett. Felváltva futottam, gyalogoltam, futni csak csiga tempóval tudtam. Sokan elkerültek és bíztattak, hogy már nincs sok. Tudtam, hogy ki fogom bírni a végéig, de azért nem volt könnyű. A célban már ott várt a legcukibb csapat a világon, kéz a kézben befutottunk a célba ❤

23:39:10 lett a vége. Köszönöm MulaTÓkör az élményt, köszi Gabi a felkészítést, köszi Gizionkák a szurkolást ! 😊

(Ui.: egy rövid szösszenet a felkészítés minőségéről 😊

Kollégáim hétfőn: – És milyen volt a verseny? Fáj a lábad?

  • Én: Nem, nem fáj. (önelégült mosoly)
  • Kollégák: Nem fáj semmid?!?
  • Én: Nem, nem fáj semmim. (még nagyobb önelégült mosoly )

Annyi csak, hogy egész nap vagy ettem vagy azon gondolkodtam mit egyek legközelebb, más bajom nem volt  😊 Szóval az edzőnk tud valamit 😊)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s