beszámoló
Táborosi Anikó – Téli Mátra, L
Földi Zsuzsi – Téli Börzsöny
Legelőször is bevallom, amikor megláttam a tracket azon kezdtem gondolkodni, hogy ezt hogyan kéne visszacsinálni, ezt lehet hogy én nem is akarom, ez sok, meg nehéz, meg fájni fog… 😀 Aztán mivel egyrészt nem volt pofám visszamondani, másrészt meg alapozunk, vagy mi, jöjjön, aminek jönnie kell, beépül, és úgyis túlélem, max szintidőn kívül bevánszorgok majd valahogy.
Hétfőn a szervezők plusz egy kötelező felszerelést adtak meg: csúszásgátló/szög/bárakármi, ami segít nem kitörni a nyakunkat, bokánkat. Terveztem már egy ideje egy rendes macska beszerzését, így egyértelmű volt, hogy most ennek itt az ideje, meg is rendeltem.
A verseny: majdnem 30 km, 1300m +, a pálya: hó, jég, sár, kő, mifaszom, ezek váltakozva és keveredve. A hólánc nagyon kellett, a kamásli extra gizionpowert tolt ❤ (néztem eleget, amikor másztam felfelé 😀 )
Szintidő 6 óra, számoltam, osztottam, szoroztam: ha száraz, akkor lehetne akár 4:15 körül is, így 4:30 körül nagyon-nagyon boldog leszek, egyébként meg 5 órán belül négykézláb is be kéne húzni, Tomi és Gabi előtt nem állok meg, ha az egészet végig túrázom 😀
Ne várjatok tőlem jelzéseket, meg ilyen tető, olyan rét, nem ismerem a Börzsönyt (sem, max Királyrét, Nagy-Hideghegy…), mentem amerre szalag volt, illetve az órám amerre irányított (ja, és megint a rajt előtt 2 perccel jöttem rá, hogy csak akartam az órára tenni a tracket, de elfelejtettem 😀 Megoldottam, felkerült rá, jól jött).
Ahol tudtam futottam, az emelkedők nagy részét gyalogoltam, olyan tempósan, ahogy csak tudtam, és ez végre egy olyan verseny volt, hogy nem álltam meg alibi-kajálásra, orrfújásra, hogy pihenhessek :D. Ez szerintem fejlődés, határozottan. Többször is nagyon szép kilátás volt útközben, egyszer megálltam fotózni is.
Lejtőkön a jéghez/sárhoz képest toltam ahogy tudtam, előztem is. Első frissítőponton Erős Gábor csippantott, itt bevallom, kicsit hosszan büféztem, mint kellett volna, de a gumicukrok beszippantottak, meg a milka csoki…
Aztán megint futottam-gyalogoltam, egyik lejtőnél seggre estem a sárban, röhögtem, felfele volt, hogy legszívesebben négykézláb mentem volna (valami sziklás, tényleg mászós rész volt, de baromira fázós a kezem, és féltem, hogy átázik a kesztyűm, és megint lefagynak az ujjaim 😀 ), aztán megint lefele, az egész jól ment, volt egy frissítőpont is, itt nem szarakodtam sokat, csak gyors kulacstöltés volt, majd jött az utolsó emelkedő, ennek a 3 km-e szar volt, próbáltam belekocogni, de a combjaim kiröhögtek. Szárazon még lehet, hogy ment volna, de hóban nem sikerült. Aztán végre megint lejtő, ez egész jól ment, előztem, a lábaim simán bírták.
Beértem, 4:39, végül is 5 órán belül lett.
Köszi Tomi a lehetőséget, nagyon élveztem az egészet, és köszi Gabi, hogy mehettem 🙂
Portó Maraton beszámoló – Földi Zsuzsi
Még az év első felében neveztünk erre a versenyre, és bár úgy voltam vele (főleg Maratonfüred után), hogy a 42,2 az nagyon nem az én távom, de Gizion-buli, meg Portó, és Gábor is jön, jó lesz ez biztosan, legfeljebb azt a szűk 4 órát utálni fogom, amíg futok 😀
Egész évben félretettem magamban azt, hogy novemberben maratont futok, az UB után a szeptemberi 12 órás futásig láttam csak, az az utáni dolgokkal nem nagyon foglalkoztam.
Lement a 12 óra, 6 hét múlva Portó, futottam, amit Gabi kiírt, de valahogy nem ‘éreztem’, hogy jó lesz ott a futás. Amikor neveztem, szerettem volna 3:45 körüli időt futni, vagy legalább 3:50-en belül, de ebben a 6 hétben még a 4 órán belüli teljesítésben sem nagyon tudtam hinni. Gabi szerint menni fog, a PB is (3:57-en belüli 42,2), hát elhittem neki, ő a főnök, biztos igaza van 🙂
Megcéloztam egy 3:55-ön belüli időt, legyen azért valami cél, ne már hogy 10 mp-es javítás legyen, hiszen Füreden legalább 10 percet benne hagytam abban a maratonban. 3:55, az 5:30-5:35 közötti tempó, mennie kell.
Vasárnap volt a futás, pénteken mentünk ki Gáborral, Bettiékkel közös szállásunk volt. Direkt a rajt/cél területéhez közel levő apartmant foglaltunk, hogy verseny előtt és után minél egyszerűbb legyen a ki- és visszajutás (ki tudja, hogy leszünk, mi lesz…).
Péntek este közös vacsi a gizionokkal, másnap városnézés, rajtcsomag felvétele, átmozgató futás az óceán partján, korai vacsora, és korai alvás :).
Reggel korán kelés, szokásos zabkása reggeli, rajtszám az övre, övbe a gélek, soft kulacsba a vizes energiaital (37 után, ha kéne valami extra támogatás 😀 ), és a szokásos ruhák (most a nadrág kompressziós volt), és egy extra – a #gizionpower karkötő ❤
Tudtuk egész héten, hogy jó eséllyel esőben fogunk futni, a kérdés csak az volt, hogy mikortól fog zuhogni. Reggel már esett-csepegett, kukás zsák magunkra, kb 8-10 perc alatt kisétáltunk a rajthoz, közben ettem egy fél banánt. Gáborral már itthon megbeszéltük, hogy nem futunk együtt, mindketten a saját legjobb tempónkat tartjuk, a célban meg találkozunk. A péntek esti vacsin Mátéval lezsíroztuk, hogy kb hasonló idővel tervezünk beérni, így induljunk együtt, és ha valakinek kell noszogatás, legalább lesz, aki rugdos.
Órának mondtam, hogy 5:25-5:32 közötti tempót kell tartani, sikítson ha nem vagyok a zónában.
A futás előtti délután Gabi számolt, annyit mondott: 3:53. Kérdeztem, hogy plusz a frissítések, erre: “naaa, nincs szüttyögés, iszol, futsz, férjen bele. 3:53” 🙂
Nagyon körözős futó vagyok, így 6 db 7 km-es kört állítottam be az órámon, azt tudtam, hogy 39 perc alatt, illetve azon belül kell futnom a köröket, hogy a 3:53 meglegyen.
Hűvös volt induláskor, eső szitál, hangulat tök jó. Rajt, puszi Gábornak, és fussunk, fussunk 🙂 A tervezetthez képest gyorsabbak lettek az első km-ek, de a pulzus rendben volt, simán beszéltem, jól voltam. Frissítésre a terv szögegyszerű volt: minden 5-ös km-nél egy high5 gél, minden 10-es km-nél egy decás gél, a frissítőpont előtt kb 150-200 méterrel benyomva. Üveges vizet adtak a pontokon, az szuper volt, hogy nem kellett megállni, azt viszont utáltam, hogy rengeteg szemetet termelünk így, de nem foglalkoztam vele sokat – majd holnap, most más a fókusz.
A pálya kialakítása miatt többször is futottak velünk szemben a többiek, tudtunk hajrázni Zsófinak, Gábornak, Gabinak is, egyszer Balázs köszönt rám. Annyira jó volt, hogy hiába nem együtt futunk, egy tempót, de látjuk, hogy megvan és jól van a másik is 🙂
15-nél gyanús lett a hasam, hogy valószínűleg nem úszom meg a budijáratot… 20 km előtt mondtam Máténak, hogy ha van wc a ponton, én oda kiugrom, menjen tovább, majd tali a célban. Budi volt, kettő is, egyikbe bementek, és mintha a másikba is bementek volna, hát én vártam. Aztán gyanús lett, hogy nincs bezárva, kopogtam, benyitottam – szabad 😀 Nem baj, plusz 1 percet tettem a másik kettő mellé, csak hogy tényleg meg kelljen dolgozni azért a PB-ért 😉
Teltek a km-ek, 25 után már azért kicsit koncentrálni kellett, hogy maradjon a kiírt tempó, Gáborral pacsi 26 körül, nagyon jókor jött, hogy pont szembe jött :). 30 után ha éreztem, hogy már eléggé fáradok, akkor mantráztam, hogy 3:53, meg hogy “férjen bele!”, és egyre sűrűbben pillantottam a karkötőre extra #gizionpower-ért 🙂
35-37 km környékére terveztem, hogy kicsit tolok a tempón, ha van erőm – hát 35-nél nem éreztem, hogy ezt én annyira akarom 😀
Az órám, és körülöttem a többi futó órája is előbb csippantott a km-eknél, mint a kirakott jelzések, 35 körül már úgy számoltam, hogy az órám szerint majdnem 43 lesz a vége, ezért sem kezdtem el tempózni, kicsit féltem, hogy majdnem 8 km-en keresztül nem menne, és nagyon akartam a PB-t (itt szinte biztos volt, hogy meglesz, de nem akartam a végén elszúrni).
37-nél vizezett energiaitalból pár korty, nagy levegő, és akkor hadd szóljon. Nehéz volt, fájt, itt már kezdett nagyon esni az eső, a part mellett a szél is durvult, de valahogy biztos voltam benne, hogy menni fog, ha négykézláb is mászok a befutó után, akkor is. Energiaital, gél, víz, jobb láb, bal láb, esőt letojom, szél nem érdekel, csak haladjunk. Körülöttem sokan sétálnak, aztán macskakő, nagyon csúszik, van egy 15 centis betonszegély, azon futunk többen is libasorban. Többször is előzök, elég fárasztó, de menni kell. A bal combom már utálja az egészet, a bal vádlim is, csak ne görcsöljön be semmi (nagyon a határon volt, úgy éreztem). Örültem, hogy a kompressziós nadrágot vettem fel, itt a végén nagyon sokat segített. Az órám szerinti 42,2 km 3:51:15-nél lett meg, de még több, mint 500 m hátra volt, ezt én 2 perc alatt most nem tudom lefutni, a hivatalos idő nem lesz 3:53, de a magamnak előírt 3:55-ön belüli meglehet, meglesz. A befutó előtt volt egy (utólag visszagondolva nem is annyira) hosszú emelkedő – lehetett vagy 150 méter hosszú is :D, az kegyetlen volt. Aztán mindenféle kapuk, majd a célkapu. 3:54:40, PB pipa, 3:55-ön belüli idő megvan, órám szerint 42,78 km-nél (tervezett átlagtempó 5:30 p/km, ami lett: 5:29 p/km. Wc-járattal együtt. Királyság 🙂 ).
Az eső zuhog, még nem fázom, de hamarosan…
Megkapom a mindenféle befutó dolgokat, érmet, Gábor már benn, ölelés, puszi, gratulálunk egymásnak (ő 3:37-et futott, őrület! 😮 ). Benn van Balázs is, jön Betti, hozott nekem széldzsekit – nem vízálló, de szél ellen legalább véd. Fiúk szétfagyva, siessünk vissza, nyújtás, meleg zuhany, és érjünk vissza Gabi befutójához 🙂
Nagyon-nagyon örültem, hogy ennyire közel volt a szállás, és a száraz ruha, mire visszaértünk, már én is lila voltam – a fiúk meg plusz 15 percet vártak és álltak az esőben…
Tisztába és szárazba tétel után visszamentünk a célba (elázás part 2.), Gabi is megvan, mindenki benn van, és csomó PB lett, mindenki boldog 🙂
Este borospince látogatás, közös vacsora, szuper hangulat – megint, annyira jó dolog Gizionnak lenni 🙂
4,5 napot töltöttünk Portóban, és ez a maraton ‘csak’ egy extra volt ebben a szuper hosszú hétvégében. Annyi energiát adott, és feltöltött a szuper társaság, a közös élmények, hogy biztos vagyok benne, ez is segített abban, hogy ennyire jó verseny legyen ebből a futásból. Végig pont úgy sikerült (budit leszámítva), ahogy terveztem. Nem futottam el, nem hagytam benne a kényszerű megálláson kívül semmit, a fókusz végig nagyon rendben volt, a pulzus utólag megnézve pont ott volt, és pont úgy, ahogy terveztem.
Nem is olyan rossz dolog a maratoni táv, legközelebb 3:45 😉
Köszönöm Gabi a felkészítést, és hogy elhitetted velem, hogy 6 héttel az Optivita után is tudok maratonon PB-t futni 🙂
baratrunning.com 