maraton
Helló Nyár! Virtuális Maraton – Mohai Péter beszámoló
Amikor “biztos” a PB 
Lelövöm a poént. Utólag saját hatáskörben átneveztem az eseményt. Új neve: I. Happy Finish Marathon
Az előző részek tartalmából:
Utolsó futással kapcsolatos célom az volt, hogy megdöntsem előző futóéletem (legjobb és egyetlen) maratoni eredményét, amit szintén Tatán sikerült tavaly ősszel megtennem. (necces volt, de sikerült).
Utána kicsit versenycéloktól mentesen teltek a hónapok, mert a COVID miatt csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos. Szerencsére a korlátozások csak az esti futásokban akadályoztak, de így legalább sokszor láthattam a napfelkeltét.
Felkészülés:
Néhány éve elhatároztam, hogy tavasszal és ősszel minden éveben futok egy maratont. Kedvenc tavaszi versenyem a Maratonfüred, amit idén nem rendeztek meg. Amikor ez kiderült, akkor edzettem tovább és megbeszéltük Gabival (aka: Szakvezetés), hogy majd májusban lesz virtuális maraton és azon indulok. Annyira lelkes voltam ekkor, hogy ezt beírtam a naptáramba és el is felejtettem. Ettől még igyekeztem mindig a legpontosabban végrehajtani a kapott edzéstervet, amiben szinte csak a hullámzó porallergia hátráltatott, meg a végén egy hétre az Astra oltás.
Május 6-án írta Gabi, hogy most már csökkenti a terhelésemet a VERSENYig. Miiiiii???? Verseny???? Semennyire sem voltam fejben erre felkészülve. Ez mondjuk annyira nem gond, mivel nem vagyok erős fejben a futással kapcsolatban. Általában túlagyalom a dolgot, de valamit mégis mindig elrontok. Ez legtöbbször a frissítés. Gondoltam, ezúttal legyen ez fordítva. Semmivel nem foglalkozom, csak a frissítéssel. A télen egészen jelentős gyorsuláson mentem át, de 25 km fölött valahogy még soha nem sikerült fenntartanom a tempót. Ha ennek a frissítés az oka és ezt megoldom, akkor tuti a PB. Gondoltam, Gabi úgyis küldi majd a pulzust vagy céltempót a versenyre. Azt betartom, a frissítést pedig előre megtervezem. Ebben kis problémát jelentett, hogy tapasztalatom szerint a pulzusomat lenyomja az allergia gyógyszer. (ez lehet, hogy hülyeség, de most nem részletezem. Lényeg, hogy a verseny előtt abba is hagytam a gyógyszer szedését, de vittem magammal)
Gabi elküldte a versenyre a célpulzust és elmondta azt is, hogy kb. milyen céltempóra számít. Ezen csak annyit “változtattam”, hogy előre elhatároztam, hogy a megadott pulzuszóna alatt fogok kezdeni, ha jelentősen gyorsabb tempót ad a célzóna a megbeszéltnél.
A “verseny”:
Nem örültem neki, hogy egyedül kell futni és nem lesznek versenytársak. Mivel én lassú futó vagyok, leginkább csak azokkal szoktam versenyezni, akik nálam is felkészületlenebbek, de velük egészen jól el szoktam foglalni magam. Szerencsére kedves futóbarátok jelezték, hogy segítenek nekem, hogy legalább ne egyedül körözzek az Öreg-tó körül. A frissítésben az egész kis családom segített. Úgy beszéltük meg, hogy Zsuzsi (ex-barátnő, pont 14 éve feleség) minden körben (7 km) ásványvízzel és kedvenc gélemmel kedveskedik majd egy adott fix ponton, leánykáink (Linda(10), Manda(13)) pedig bringával kísérnek felváltva és adagolják belém a körönként fél liter izotóniás italt. Az első körben csatlakozott hozzám Krisztián, akit addig nem ismertem. Beszervezett futótárs volt ő és tökéletes társaság. Ez úton is nagyon köszönöm neki! Érdekes dolgokról beszélgettünk, de igyekeztem tartani a számat, hogy ne menjen a futás rovására. Az első kör után megálltam Zsuzsinál inni és gélezni, de később rájöttem, hogy ezt inkább gyalogolva kellene csinálni. (futás közben nem tudok enni/inni, mert gyakran belefulladok vagy egy gombóccá áll bennem össze a cucc). 7 kilométerenként viszont nem akartam 1 percet ácsingózni, mert 6-7 perc azért nagyon sok még az én szintemen is egy versenyen. Ezzel a verseny közbeni változtatással kis kavarodást okoztam, de a frissítő csapat profin alkalmazkodott a körülményekhez. Félmaratonig minden eseménytelenül zajlott, amikor is valahogy nem volt ott Zsuzsi a megbeszélt helyen. Mandát kértem meg, hogy hozza utánam a gélt és a vizet. Probléma megoldva. Az utolsó 18 km-re csatlakozott Amatőr ( Gábor Fenyvessy ), aki régi futóbarát és amíg nem edz rendesen, egész jó ellenfél is lehet. 
Ő a számok bűvöletében él és azonnal elkezdte kiszámolni, hogy milyen tempóval kell fussak, hogy 4 órán belül sikerüljön a maraton. Ennél a résznél kikapcsoltam az agyamat, mert igazából csak az érdekelt, hogy az eredeti tervnek megfelelően tartsam a pulzust és a frissítést. Kicsit elkezdett hányingerem lenni és már nem akartam inni sem, így hígabb izót kértem frissítésnek. Itt is volt kisebb kavarodás ezzel kapcsolatban, de nem izgattam magam, mert már nem volt sok hátra a versenyből.Az 5. körben kicsit rápihentem az utolsó körre és éreztem is, hogy már nem olyan a mozgásom, mint az elején (Zsuzsi is mondta, hogy az utolsó 2 körig nem látszott, hogy fáradok). A végén nem rendeztem nagy hajrát, de igazából ez azért volt, mert úgyis tudtam, hogy kb. negyed órával jobb időt futottam, mint ősszel és végre lehet egy maratonom, aminek a végén nem kell kifeküdnöm a pálya szélére.
Így is lett. 4:02:36-os idővel fejeztem be és állati jól éreztem magam. Soha ilyen jól még nem voltam maraton után. Rövid beszélgetés után elköszöntünk Krisztiántól és Amatőréktől, majd elmentem beáztatni a lábamat a tóba.
Tanulságok:
Utólag egy kicsit bánom, hogy nem figyeltem oda az időre, mert simán bemehetett volna 4 óra alá is, bár szerintem ez tökmindegy. Egy 4 órás maraton csak nekem fontos eredmény. Lesz még rá alkalom bőven, csak még esetleg jobban ki lehetett volna használni a tökéletes időjárást és az összességében azért majdnem tökéletesen működő frissítést. Nem lesz minden versenyen ilyen. A frissítéssel jó úton járok, de azzal kell majd még valamit kezdeni, hogy ne menjen el a kedvem tőle 30 km környékén. Most egy teszt pisilést is megejtettem az erdőben, hogy lássam, hogy mennyi ment át rajtam. Ezt sem részletezem, de rendben volt Arra is fel kell készüljek, hogy melegben ennél is több folyadékra és extra sóra lesz szükségem. Ezeket majd lesz alkalmam nyáron kikísérletezni.
Következő verseny a Suhanj6 lesz. Remélem, megtartják.
Utána ősszel összecsapunk Amatőrrel a SPAR maratonon. Addigra kénytelen leszek meglepően sokat fogyni, mert ijesztő edzésekbe kezdett és ezt most nem a fejével, hanem a lábaival csinálja. Jajjjj!
Nagyon köszönöm a segítséget a frissítő csapatomnak! Állati jó érzés volt, hogy végig ott voltak velem a csajok és a végén azt mondták, hogy büszkék rám. Nagy elismerés illet még engem, hogy ennyire klassz feleséget választottam 14 éve, aki partner a hülyeségeimben és egy rossz szava sincs, hogy a futóedzések köré építem az életünket. Gabinak nagyon köszönöm a profi felkészítést! Most már csak az én részemet kell odatenni és meg fog lepődni, hogy leverem Amatőrt is ősszel. Ez is komoly! Futótársaimnak is köszönöm a maraton közbeni társaságot!!! Így volt kerek egész életem LEGJOBB maratonja.
https://strava.app.link/ck20Hjp0Pgb
Tatai Maraton – Mohai Péter beszámoló
Mérföldkő (a fene se érti, hogy miért nem km???)
Bevezetésként annyit magamról, hogy 2003-ban futottam a legjobb eredményeket, ami egy 1:45-ös félmaraton volt és egy ehhez képest is gyengén sikerült 4:20-as maraton.
Na, én eddig olvasnék el egy beszámolót, ami a futás mellett sok mellébeszélést tartalmaz, úgyhogy ugorhatsz te is egyből “A LÉNYEG” címet viselő részhez 🙂
Ráérősöknek a folytatás:
Ezek után sérülés, betegség és saját hülyeségem miatt kivonult a futás az életemből. Volt 8 év, amikor egy métert sem futottam és közben ügyesen 106 kg-ig fejlesztettem fel a testemet (174 cm) egy nem annyira kívánatos, de egyenletes zsírréteg formájában.
2014-ben jutottam el odáig, hogy ez nem mehet így tovább, ha szeretnék a majdani unokáimmal még játszani. Nálunk az egész család szív- és érrendszeri betegségek miatt távozott idő előtt az élők sorából.
Orvosi javaslatra a futást 10 kg fogyás előzte meg. Utánajártam a dolognak és rengeteg lassú, de nagyon kellemes futással teltek a következő évek, valamint lassú fogyással.
Tavaly jutottam el odáig, hogy semennyire sem fejlődtem tovább és fejembe vettem, hogy le akarom nyomni a 2003-as önmagamat, de ez egyedül nem megy, ezért megkerestem Gabit, hogy segítsen.
Szerencsére ő sem a sok lassú futást próbálta nálam tovább tolni, mert eddigre már nagyon elegem volt ebből. Valami alapot azért építettem vele, de igazán meglepetésként ért, hogy gyorsabban is tudok futni és szenvedős is volt néha a dolog, amit az allergiám sem könnyített meg nagyon.
Kb. fél év közös munka után tavasszal ért az első igazi eredmény, egy 1:58-as félmaraton formájában. Nagyon örültem neki. Nem is ment túl nehezen és úgy gondoltam, hogy soha többet nem kell 2 óránál többet pályán töltenem egy félmaraton miatt.
Tévedtem. Sajnos még mindig volt (van) rajtam némi túlsúly és az őszi félmaratonon ez a meleg miatt nagyon erősen kiütközött. Állatira elkeseredtem, hogy a sok befektetett munka (több, mint 2200 km eddig idén) sem hozta meg az eredményt, aminek főleg a testsúlyom az oka.
Elhatároztam, hogy még a tervezett őszi maratonra elmegyek, de több versenyen 80 kg felett nem futok. (cél: 74 kg)
Nagy tapasztalatom van már fogyásban és az edzéseket a szokásosnál is nagyobb elszántsággal csináltam ettől fogva.
Rövid idő alatt csoda történt. Az elszántság, a hűvös idő, és némi fogyás meghozta az eredményt. Az utolsó hónapban az átlagtempóm km-enként jó 30 másodpercet javult (6:10->5:35), miközben a pulzusom alig emelkedett.
Nagy elvárásokkal készültem a tatai maratonra, amit a vírushelyzetre való tekintettel választottam a kis létszámú résztvevő miatt.
Gyors közvélemény kutatást végeztem futó ismerőseim között, hogy hogy alakul náluk a havi átlagsebesség és a maratonon futott átlagsebesség. Kiderült, hogy mindenki gyorsabban fut maratont, mint, ahogy az edzéseit végzi.
Mivel én abba az új tempóm miatt belehaltam volna, Gabival egyeztetve 5:50 körüli céltempót beszéltünk meg. A tempó tartása nagyon bejött tavasszal is a félmaratonon, bár egyébként minden edzésemet pulzusra végzem.
A LÉNYEG
Nagyon kidolgoztam a frissítési tervet és tökéletes futóidőben vágtam neki a távnak október 18-án az Öreg-tó partján.
Körönként (7 km) feleségem Zsuzsi adta amire szükségem volt és a kör további részén kulacsból terveztem inni. Nálam a folyadékpótlás kiemelten fontos.
Nagyon lazán ment az elején a tervezett tempó, sokszor inkább 5:40-re sikeredett, de éreztem az erőt, így nem lassítottam. Kb. félmaratonig nem is volt semmi probléma, de túlságosan nagy elszántságom megbosszulta magát. Soha nem frissítek futás közben, hanem sétálok, de most hibát követtem el. Nem lassítottam a kulacsból iváshoz és idővel feleségem szólt, hogy alig fogy a kulacsból, amit a kör alatt meg kellene innom. Sajnos későn tudatosult bennem, hogy azért nem iszom rendesen, mert a sietve elfogyasztott izóval sok levegő is bejön és ettől egy nagy gombóccá állt össze a gyomrom.
Akkor még nem jutott eszembe, hogy ez a futás közbeni ivástól lehet, de utólag egyértelmű, hogy igazából már csak akkor ittam rendesen, amikor megálltam az asszonynál. Mivel nem voltam jól, egy idő után már a gél se ment le, csak a sima víz.
Az utolsó 2 körben nem voltam jól, de kiszámoltam, hogy akkor is meg tudom csinálni a PB-t, ha 7 percesekkel megyek tovább. A pulzusom közben felmászott és nagyon kimerültem. Igyekeztem a vészforgatókönyv szerinti tempót tartani.
Órám szerinti célban kb. 2 perc előnyöm volt a 2003-as maratonhoz képest. Az időjárás miatt viszont volt egy kurfli a pályában, így a hivatalos célnál már néhány másodperccel lemaradtam a PB-ről.
Igazából így is nagyon boldog voltam az eredménnyel. Kimerültem a végére teljesen, de tudom, hogy a további profi segítséggel és fogyással simán földbe döngölöm a korábbi rekordot, talán már tavasszal a MaratonFüreden, bár az nem a legegyszerűbb pálya.
A félmaratoni 1:45 lesz talán a nehezebb falat, mert jelenleg állatira meg tudok lepődni, amikor több km-en keresztül is tartani tudom az ehhez szükséges 5 perces tempót.
Nagyon fontosnak tartom még azt, hogy Gabi nagy hangsúlyt fektet a regeneráció és nyújtás témára. Korábban a 6:30-as átlagtempó elérésekor rendszeresen lesérültem. Ezen most sikerült túllépnem, de komolyan foglalkoznom kell a nyújtással és masszőrhöz is járok, ha épp nincs vírushelyzet. Ennek kiváltására most core erősítő gyakorlatokat kértem és kaptam.
Továbbra is elszánt vagyok és Gabi segítségével még hosszú-hosszú évekig tartani fogom az “évi 2 maraton és közte egy 6 órás verseny” című elhatározásomat.
Az erő velem van, de a zsír egyre kevésbé! 🙂
Angyalföld-Szentendre maraton – Erényi Tamás, beszámoló
Jól idő volt, mondhatni ideális, se nem meleg se nem hideg, kicsit borús, de eső nélkül. Már régebben kitaláltam, hogy a hosszú futásokon 3 km-enként nyomok részidőt és abból számolgatok. A kilométerenkénti túl sűrű, úgyis elfelejtem lenyomni, abból csak az összevisszaság van, a kettő páros, a három pont jó. Így hát számolgattam folyamatosan, jól is ment. A számolás is, a futás is. Meglepetésemre a tempó gyorsabb volt a tervezettnél, eleinte még aggódtam, hogy biztos lesz ennek böjtje, de ugye, ha megy, akkor menni kell. A frissítési tervet tudtam tartani, minden félórában hidrogél (ehhez nem kell víz), egész órában rendes gél ehhez persze kell. 0.5 liter volt nálam, terveztem, hogy közben kék kutat használok, tudok egy párat az útvonalon, de végül kihagytam.
Jó futás volt.
baratrunning.com 