Visegrád Trail – Erős Gábor, beszámoló

Posted on június 10, 2022 Updated on június 10, 2022

(Vigyázat, a bejegyzés alján vers van! Csak saját felelősségre!)

Nnna. Aggyisten. Hát ez is megvót.

Pénteken kocogtam, nyújtottam, azt éreztem, hogy a versenypara nagyon rajtam van, pedig egyáltalán nem éreztem indokoltnak. De hát mégiscsak a visszatérés hat év után. Azt éreztem, hogy mindenem fáj, hogy egyáltalán nem állok készen a versenyre – ráadásul úgy érzem, hogy túlzott elvárásokat is támasztottam magammal szemben, de hát ez az én bajom ugye. Ezzel együtt mentálisan összeszedettnek éreztem magam, és az Edit is tök jól kezelte, hogy már péntek délutántól 100% a versenyben voltam fejileg. És ez nem változott a célba érésig. 

Ha valami egyértelműen nagyon pozitívat tudok mondani a versenyről akkor az ez, hogy fejben egy pillanatra sem zökkentem ki. Voltak megzuhanós pillanatok, de azokat is teljes tudatossággal uraltam. Volt, hogy leültem, nem tudom mennyi ideig, de akkor is pontosan tudtam, hogy tovább fogok menni és ezt a fizikai állapotom fogja eldönteni, hogy mikor, nem pedig a lelki. (Értsd, amint kifújtam magam.) A pontokon sem álltam meg egy percre sem, kulacstöltés, pohár kóla, fejvizezés és zsa. A kólaivás már futás közben történt. (Na nem mindig a “futás” a jó szó, de menés közben.)

Az elején az emelkedőn rengetegen lehagytak, igazából okos lett volna a sor végén rajtolni, még a felfelékre többet kell gyúrnom. Lehet, hogy tudtam volna még erősebben tolni, de nem éreztem, hogy az első harmadában beledögleni, gondoltam ha marad erőm a Nyerges-tető után, akkor még mindig megtehetem. A lejtőkön viszont tudtam tolni mint állat, a sporttársak jó fejek voltak, mert nagyrészt félreálltak. Ott az sem zavart, hogy néha kiment a bokám, nem lassított, csak csúnya szavakat mondtam.

A gyomrom picit szar volt, kicsit sok volt a reggeli úgy érzem, de nem vészesen, csak kicsit. A hidratálást toltam egész délelőtt, és a zseléket, sótabikat is úgy tűnik a megfelelő pillanatokban toltam be, mert ilyen téren egyáltalán nem voltak problémáim, már a vége fele a skanzen körül volt egy kis hányinger, de hamar elmúlt, nem sokat hátráltatott. És hát még a legvégét is tudtam tolni, a Skanzentől a célig kilenc embert hagytam le, az első időmérőponttól összesen 34-et. Eleinte még akiket a lejtőkön lenyomtam azok az emelkedőkön visszaelőztek, de már az utolsó nagy emelkedőn senki. Addigra már hozzámnyomorodtak 😀 😀 A lejtőn meg csak a poromat látták. 

Mivel a tervet magamban kicsit túl optimistára szabtam, ezen menet közben kellett korrigálni (Nem ismertem ugyanis a pályát, de ez nem is volt baj.), és erre is büszke vagyok, hogy tök jól megvolt fejben ez is. A Pap-rét környékére megismerkedtem a realitásokkal és sikeresen alkalmazkodtam hozzájuk. Azt hiszem nyugodtan kimondhatom, hogy egyetlen percet sem hagytam benne, ami bennem volt, azt kihoztam, kifacsartam az utolsó cseppig. (Jó, ha nagyon szigorú vagyok talán összesen öt-10 percet lehetne taláni max.) Ezt mondjuk az is mutatja, hogy ma (kedden) még mindig csak aludni akarok, és még a gyaloglás is minden egyes lépésben fájdalmas. Már nem nyögök fel minden egyes lépésnél mint tegnap, de gigabrutál módon kimerült vagyok még mindig. Hengerezek, nyújtok, Editke masszírozgat, szóval semmi okom panaszra, csak fáj. De nem sérülés vagy ilyesmi, csak az izmok. 

Szóval azt hiszem visszatérésnek nem volt rossz, erre -főleg a mentális oldalára- lehet építkezni.

Fotó: Terepfutas.hu

Útéhá előtt.
Írta: A Költő
Ihlette: A Főni

Eddig eljutottunk, az elmúlt fél év példásan ment kevés kilengéssel. Most tegyük fel rá a koronát.
Olvassa hajnalban a költő, s érzi már a sikerízű aromát.
Közhelyszótár függelék, négyes pont hármas paragrafus,
Mondjunk már egy biztatót, hogy fussa le a távot ez a manus.
Ez a költő egyszer régen állítólag futni is tudott
Bár ez a tehetség most már eléggé eldugott.
Így érkezett meg ő Gizion-országba,
Régi dicsőségbe beletört bicskája.
Húzta-vonta testét aszfalton-terepen,
Pocakja is megnőtt – tényleg kell ez nekem?
Főnéni türelmét végtelenig nyúzta
Futó akarsz lenni, vagy mennél tévútra?
Ürügy mindég akadt, hol esett, hol meg fútt,
Hol a lába fájt, vagy emésztette a bút.
Különben gondolta, megvan tehetsége
Az edzés mégiscsak gyengék menedéke.
Benevezett egyszer a visegrád trélre,
Csanya le is baszta, miért fizetett érte.
Hű kutyám vagy fijam, nálam ingyen futhatsz –
Mégse futott aztán, nyoszolyára kushadt.
Azóta is várja az új megrendezést,
Vírus halogatta a megmérettetést.
Oly tétován áll most a Napnak kapujában,
Sokat edzett idén, lesz-e bátorsága?

(Lett)