Visegrád Trail – Zsubrits Gábor, beszámoló

Posted on június 10, 2022 Updated on június 10, 2022

Évek óta minden évben eltervezem, hogy részt veszek ezen a versenyen, de eddig még sosem jött össze. Tavaly már addig eljutottam, hogy lett érvényes nevezésem, de végül a rendezvény elmaradt, viszont idén már semmi sem tarthatott vissza a részvételtől, és legalább volt egy évem felkészülni rá, szállást foglalni és eltervezni a hétvége menetét.

Az idei év eddig nagyon biztatóan alakult, így egy jó versenyt reméltem és szép eredményt. A verseny előtt és miközben várakoztunk az indulásra újabb Gizionokat ismerhettem meg személyesen. Közös bemelegítést követően, Gabi előre zavart minket rajtban, amit én annyira nem szeretek, de hát ő a főnök.

Jó rajtot sikerült vennem, nem ragadtam be senki mögé, és próbáltam a többiekkel tartani a lépést. Az első kilométerek emelkedővel teltek, itt még elég együtt volt a mezőny, és ha felfelé gyalogolva is, de jó tempóban haladtam felfelé, habár lassan lemaradtam a többiektől. A meleg és a párás erdő éreztette a hatását, emiatt a frissítésre különösen figyelnem kellett végig, nehogy közben baj legyen. Az emelkedős részek után hosszú szakaszon szinten haladt az útvonal, és egy jó tempójú futót követve érkeztem meg az első frissítő pontig. Mielőtt odaértem volna kaptam egy gizion pacsit, ami bármikor jól jön.

Gyors kulacstöltés és két almagerezd után folytattam tovább, itt még nem sejtettem, de most jött a verseny számomra legnehezebb része. Egy erős lejtőt követően megláttam az első igazán komoly emelkedőt, és a rajta felfelé igyekvő többi futótársat. Én is beálltam a sorba és próbáltam a lehető leggyorsabban letudni ezt az emelkedőt, aminek a tetejére érve már kezdtem érezni, hogy talán túl tempósra sikeredett az első fele a távnak. Kellett is kis séta, mire újra futásra tudtam váltani, amit nagy megkönnyebbülésemre lejtőn kellett folytatni, közben végig azon gondolkozva, hogy bezzeg lefelé pillanatok alatt leér az ember.

A rajtszámon található rajzon láttam, hogy vár rám még egy hasonló emelkedő, így tartalékolva próbáltam haladni előre. Könnyen az sem adta magát, de nekem érzésre ez kevésbé tűnt leküzdhetetlennek, és megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy a nehezén túl vagyok, innen már csak le kell ereszkednem a célba. Itt viszont egyre jobban éreztette a hatását a kezdeti nagy lendület, és a lejtőn futás is egyre kellemetlenebbé vált. Az utolsó frissítőpontra is így érkeztem, ahol víz vétel után, ha sétálva is, de haladtam tovább. Itt már aszfalton vezetett a célig az út, amit én ilyenkor már nagyon nem szeretek, a motivációmnak sem tesz jót a végén. Egyre jobban fáradtam is és a futásokba is sok-sok gyaloglás került. Közben egyre többen hagytak le, de a Szentendre belvároséba érve a tapsoló és hajrázó szurkolók megtették hatásukat és minden maradék energiámat összeszedve futásnak eredtem és úgy is értem be a célba. Itt kezembe nyomtak egy hűsítő törülközőt, és már Gabi várt a célban, ahol gyors élmény beszámolót is tudtam tartani. A célom, hogy 4 óra alatt teljesítsem, végül sikerült hiszen 3:53:07 alatt értem be. 

Összességében jó, de egy számomra nem könnyű verseny volt. Az elejét elfutottam, de ha több ismeretem lett volna a pályáról akkor biztosan máshogy osztom be az erőmet és a végére is több maradt volna belőle. A frissítéstől és a nagy melegtől kifejezetten tartottam, de végül mindkettővel jól megbirkóztam. Nagy élmény volt, amire évek óta vártam, és remélem a következőre már nem kell ennyit.

Fotó: Terepfutas.hu