Visegrád Trail – Erős Gábor, beszámoló_bé
Csak erős idegzetűeknek!
Ultratrél volt Visegrádon, rajthoz állt a marha,
Hogy milyen élmény volt, költészetbe rakja.
Régen volt már ő hogy futott, tudja minden néni,
Útéhára szolgálni járt, versenyzőket nézni.
Ejj ha én is én is köztetek lehetnék,
Sároscipős majmok, kremlicza leventék.
Így hát nagy merészen benevezett gyorsan,
Edzeni is kéne ez nem volt a boltban.
Igyunk inkább jó bort, szíjjuk a nikotont,
Edzés helyett kóma, edző sem ad pofont.
El is bliccelte hát az első rendezvényt,
Másik kettő nem volt, elbaszva az idény.
Edzője türelme rohamosan fogyott,
Nem leszel már futó, ő meg fogad kozott.
Majd meglássa kend, ha eccer talpra állok,
Persze nem ma, s holnap, marad még az átok.
Senki nem hitt már e pocak sörivónak,
Mindig csak azt várta, véget ér a hónap.
Kihagyott versenyek árva kis cipellők,
Emléke halványult, nem futotta erdőt.
Hosszan küzdött ő a démoni erőkkel,
Idén őszre lassan összeállt a rendszer.
Lassan a kis darabkák edzésekké váltak,
Csodálkozott magán, erőt hol találta?
Kiment futni reggel pirkadat előtte,
Vagy meg éppen este a havas esőbe.
Stravanézők lesték, hát ez meg miccsinál,
Biztos csak azért mert a lába szupinál.
Gyűlt az erő lassan, vasból a fegyelem,
Hegyekbe is eljárt, nem lesz itt kegyelem.
Sok vad sítúrázás, hajnalkelés, szopás,
Furcsa érzés volt ez, hogy már más a futás.
Volt pár próbatétel, maga is csodálkzott,
Mókus kör VTM, megszakadt az átok.
Futott gyorsan ahogy csak kis lába bírta,
Persze túlzás is volt, sérülés jutalma.
Szandálban még nem kell nagy terepen futni,
Achillese bánta, jött a latex sufni.
Hála Istenéknek hamar rendbejöve,
Néha visszaesett, nem volt veseköve (uh de szar rím).
Ott állott aztán a Sibrik dombon büszkén,
Vagy inkább beszarva, szólítja a szükség.
Be kell melegítni, szigorú a Főni,
Nincs is olyan meleg, lehet azért főni.
Na hát elrajtoltak, mindenki előzte,
Meredeken indult, nem nézte előtte.
Botorkálás volt fel, fel fel és még fel fel,
Ilyen tortúráért keljen fel az ember?
Na de hol nem volt fel, ott futott ő szépen,
Erős lejtőkön meg előzte a népet.
Nem volt se melege, se nem éhes szomjas,
Pap-rét pontjánál is éppen csak megtorpant.
Kóla a pohárba, víz kulacsba, s nyakba
Iszkiri már tovább, ez a siker napja.
Jajj de a kísértés odaállt elébe,
Főszurkoló Zsanklód bájos személyébe.
Ott hevert az átok egy nyugágyban lazán,
Fel is állt azonnal, tessék Tiéd az ágy.
Ki tudna egy ilyen ágynak ellenállni,
Sokkal jobb ez mint a pálya szélén hányni.
De aztán felpattant, várta őt Szentendre
Meg még két jó nagy hegy, tegyem a szívemre.
A hegy előtt lejtő, ez még jól is esett,
Börzsöny, s Tátra után könnyű a lefele.
A sporttársak szépen félreálltak rendben,
Bokája kifordult a nagy lendületben.
Kifordult az négyszer, nem zavarta eztet
Élvezte, hogy rohan, régen várt már erre.
Na a Vereskőre mind visszaelőzte,
Mászott kapaszkodott, felment, nem előre.
Megint lejtő dejó, megint sok előzés,
Biztosan gondolják, micsoda menőzés.
De már itt felfelé nem volt sok előző,
Kifogytak már szépen az éltető erőből.
Persze a költő is alig állt a lábán,
Legszívesebben ő elhever egy bálán.
Gondolta, már csak le felé kell most futni,
Csalódott ám nagyon, nem lehetett tudni.
Szentendre utcáin szaladozni akart,
Nem bírta a lába, összevissza kavart.
De már mikor az nagy városba beére,
Akadt még kis erő, felpezsdült a vére.
Futott a főutcán, nem is látta merre,
Homályos vót szeme, régóta várt erre.
Hangszóból hallá, hogy jön Erős Gábor,
Na hát ez én vagyok, örüljön a tábor.
Sírva vagy nevetve már maga se tudja,
Éremmel nyakában hevert ez a lusta.
Boldog volt a szíve, büszkén cselekedett,
Örült is mindenki aki megjelenett.
Visszatért az útra, még az elejére,
Sok jó kis kaland vár, hol lesz ennek vége.
Főnéni türelme, társak biztatása,
Nyaló szöveg ez most, de ám nincsen párja.
baratrunning.com 