terep
UB Trail – Cseke Betti, beszámoló
Ez a hét egészen érdekesen alakult, kezdve azzal, hogy Almát hétfőn orvoshoz vittem erős náthával és kis köhögéssel. A doki egész hétre kiírta és elküldte teszteltetni, ahova kedden vittem el. Közben én otthon dolgoztam is a betegeskedő gyerek mellett. Szerdán jutottam ki először futni, kora reggel. Aznap már nekem is kapart a torkom és egyre jobban fájt a fejem. Ittam a mézes gyógyteákat ezerrel. (Gyógyszert nem veszek be gyógyszerallergia miatt.) Na gondoltam ez remek, nem szeretnék lebetegedni. Szerda éjjel arra keltem, hogy nem kicsit fáj a torkom és a fejem is szétrobban, csütörtökön még jobban fájt a fejem, már majdnem rádírtam Gabi, hogy ha ez így marad, én nem tudok versenyezni… Közben kiderült, hogy Alma szerencsére negatív. Hudejó. Nekem du.ra alábbhagyott a fejfájás, nagyon örültem, de éjjel még éreztem a torkom, de péntekre enyhült mindkettő. Közben azért dolgoztam is ám, végig maszkban, fókuszálni abszolút nem tudtam a versenyre.
Kimentem átmozgatni és aztán elkezdtem végre pakolni, mert 4-5 között terveztük az indulást Füredre, ahol a szállásunk volt. Jött velem az egész család. Este 10-kor sikerült a gyerekeket lefektetni, én fél 11 körül aludtam el, és úgy éreztem nem igazán sikerült még mentálisan megérkeznem… de annak örültem, hogy fizikailag jól vagyok!
A rajtban találkoztam Gerivel, Edinával (sulis szülők, ők is a 40-es távon indultak), váltottunk pár szót, akkor tudtam meg, hogy lecsíptek kb. 1,5-2 km-t a távból, és ezzel a szint is kevesebb lett jóval, abban a kb. 2 kiliben lett volna egy nagyobb mászós rész… Konstatáltam, hogy jó akkor most már végképp be kell érnem 5 órán beül, sőt!
9-kor elrajtoltunk, kicsit azt hiszem erősen kezdtem, meg túl is öltöztem. Még az első checkpont előtt, ami 5,8 km-nél volt, megálltam pisilni, aztán cipőt kötni, a Kálvária-dombra felfelé el is kezdtem vetkőzni, körsál, hosszú újjú felső és a kesztyű már nem kellett. 11,8-nál, Koloska-völgynél várt a család, pacsi a gyerekekkel, izótöltés és már mentem is tovább. Együtt mentünk itt még sokan, zavart is a sok ember. 😀 Hidegkúton volt a fordító, előtte volt egy hosszú, széles szakasz, ahol már jöttek szembe az elsők, és a váltósok. Úgy számoltam, hogy 4. nő vagyok, aztán még a fordító előtt kb.18 kilnél megelőzött egy lány, de úgy hogy esélyem sem volt utolérni. 19,2-nél fordulás, izó és víztöltés, indulás vissza.
Pont 2 óra alatt tettem meg a táv felét. Ez biztatónak tűnt. Mivel szint nem volt sok, inkább alattomos, sunyi kis emelkedések voltak, ezért a sétát nem éreztem indokoltnak nagyon, és már vártam, hogy mikor jön egy nagyobb dombocska, hogy legálisan lehessen sétálni. 😀 Nagyon mászós rész nem igazán volt. Kb. félmaraton (2:14 lett amúgy) után kezdtem azt érezni, hogy “élek”, fura, hogy több mint 2 óra futás után jött ez az érzés, de akkortól végre egyedül voltam, se előttem se mögöttem nem láttam senkit és úgy éreztem suhanok. Aztán 24-nél utolért egy külföldi srác, bő 10 km-en át előzgettük egymást. Váltottunk is pár szót. Kb.33-34 km-nél aztán otthagytam és az utolsó 5 kilin 5 férfit előztem meg, és több félmaratoni távost is. Ez nagyon jó érzéssel töltött el, mert bár kifutottam magam, mégis maradt erőm a végén előzgetni.
Az 35.és 36.km 6 percen belüli lett, az utolsó kettőbe viszont lelassultam, az már fájt eléggé. Ja és 27-nél elbotlottam, elég nagyot estem, de szerencsére nem lett baj, felpattantam és mentem tovább. A tenyerem és a jobb térdem fájt kicsit. A frissítésem is teljesen jó volt, kb.2 liter izo, 1 liter víz es 2 gél csúszott le. 4 óra 5 perc lett végül, ami elég jó, még így is, hogy alig volt benne 600 m szint. 30 kilinél szomorkodtam is, hogy nemá’ csak 38 lesz, mindjárt vége, én még futni akarok! 😀
A célban várt a család, kiderült, hogy 6.lettem nők között, 21.abszolútban. Nincs az UB-n nagy mezőny, kevés is az induló, de én akkor is rettentő büszke vagyok magamra! Még van egy kis izomláz, és érzem a lábaimat, de működnek. 🙂
Jöhet a következő cél!
Muzsla Trail – Palásti Péter, beszámoló
Persze, jó dolog edzeni, de versenyezni, ott lenni a KÖZEG-ben az egészen más. És a sok alul vagy felülértékelt egójú sporttárs között eltölteni pár órát sokat ér. És persze azt is jó megtapasztalni, ahogy a versenyzés tükröt tart eléd, az ábrándot a földre rántja vagy a félelmet legyőzi. Valóságélmény ebben a látszatvilágban…Ezen kis lírai bevezető után akkor jöjjön a Muzsla.
Dacosan tekintettem erre, mert mindig kegyetlenül szembesített azzal, mennyire gyenge vagyok. Háromszor is teljesítettem eddig és minden egyes alkalommal szétszedett és úgy hagyott. Volt, hogy az időjárás és a talaj is ellenséges volt, de most minden ideálisan alakult. Az eddigi legjobb időm 3 óra 13 perc, az is vagy öt éve, közben volt tíz perccel rosszabb és egy egy másik közel a 3:13-hoz. Nem is mertem célidőt tervezni, viszont az nagyon megfogadtam, fegyelmezett leszek, frissítek, iszok és a menetközbeni állapot szerint alakítom a taktikát (ó de nagy szó ez:-)!)
Reggel 7 indulás, 9-re érkezés Szurdokpöspökibe. A rajtnál Orsi, Csabi, Csabika, Anita, Kassai Zoli, Mátyus Laci… oldott hangulat. Ez a szervezőkre is kicsit átragadt, fújtak egyet az előző napi Mátrabérc Trail után és elengedték ezt a “kistávot”, gondolom. A készülő mezőnyt látva magamban megállapítottam, hogy itten kérem már mindenki komolyan veszi a futást, öt éve még tiszacipős emberkék is futottak, most meg mindenkin a legújabb futódivat! Hihetetlen hogy lő ki ez az iparág! Mindegy, a hegy az hegy, és az dönti el ki mennyit ér (nem Lázár János 🙂 Start után a két Csabi (Antal és Csombók – szerk.) nyomában jó tempót fogok, de figyelek a pulzusra. 146 alatt maradni! János-várához szépen mászunk felfelé, a patak átkelés utáni meredek emelkedő most nem hagyom, hogy nyomot hagyjon bennem. És mégis jól haladok 
. A turistaházig mindenképpen megeszek egy gélt, hogy akkorra érjen le, amikor elkezdem a Muzsla mászást.
A Mátrakeresztes előtti lejtőzésben már éreztem, hogy bátrabban megyek, mintha nem lejtene annyira, mint ahogy vártam!? A frissítőponthoz Kórodi Ágnessel és Király Mártonnal egyszerre érkezem, a nevüket a hátukról olvasom 🙂 Kassai Zoli feltölti a kulacsomat, Anita biztatása mellett indul a mászás. Kórodi Ági kilő, igyekszem a nyomában maradni, de közben félszemem az órán, nem akarom “megfőzni a motort”. A 146-os pulzust nem érem el, sőt néha még forszírozom is a felfeléket, hogy azért sokkal alatta se legyen. Jófiú, szótfogad 🙂 A Muzsla-nyereg ismerős, tudom, hogy nem csak egy fel és aztán le, hanem trükkösen kanyarog, kövek, gyökerek között ameddig eléred a lefelé ereszkedést, addig is szépen szívja az erőd. Ráeszmélek a felfelé futásban, hogy a kisebb lépések és a nagyobb frekvencia mennyivel kifizetődőbb! Igyekszem úgy futni, mintha alacsony lennék, valószínűleg ez hülyén néz ki, de kit érdekel, ha működik! És feltűnik előttem Ági, de ez már közvetlenül a lefelé vezető szakasz eleje. Na hát itt biztosan nem fogom megelőzni – gondolom – kicsi, gyors, ügyes és rutinos terepfutó. Megyünk egymás mögött az egyszemélyes ösvényen, kicsit felzárkózom, de azért nem előzési távolságba, mert nem merek előzni, minek, ha úgyis visszaelőz. Aztán egyszercsak Ő áll félre, elenged, megköszönöm és odadobom: ha úgy gondolod szólj rám, mert a lejtő erősebb szakaszán biztos gyorsabb leszel! Úgyhogy innen egyedül jövök a pálya legtechnikásabb lejtőin és képzeld: JÓL! A kis lépés/magas lépésszám technika működik, és erővel is bírom, egyszerre érzek boldogságot és izgalmat! Az órára pillantva látom, hogy “időben” is jól állok, ebből lehet bőven 3 órán belüli álomidő!
A lejtőzés utolsó szakasza a patakmeder. Korábbi emlékem szerint itt már görcsölt a lábam, a mederből az útra szó szerint másztam, minden egyes fába kapaszkodva, széthajtva, kifulladva. Most megfutom (!) ezt az utolsó pici emelkedőt, és úgy fordulok az utolsó két kilire, “ahogy a csövön kifér”. 4 perc alatti tempóban jövök le a lankás dűlőúton, a békés kirándulókat szétrebbentve. A célban nincs zene, se szpíker, semmilyen cirkusz. Csak a tiszta boldogság. 2:51!!! Csabi 5. Csabika 6. én 9. helyen! Kicsit Ők is meglepődtek, hogy ilyen gyorsan beérek (magam is!). A célban a fiúkkal együtt készített képen szerintem minden rajta van, amit ekkor éreztem, de leírni nem tudom. Megvagy Muzsla!
Koszorús költőnk, Erős Gábor is aktiválta magát Péter futásától megihletve 🙂
Gizion testvérünk megjárta a Mátrát
Lefelé szaladva sem vonta meg a vállát.
Nem volt most szétesve, nem is volt befosva,
Végigment a pályán, nem menve, de futva!
Csabák nyomán menvén, bottal üté őket,
Na, csak a nyomokat, nem a szereplőket.
Hosszú lejtőn bizony lobogott a füle,
Négypercesekkel ment, vitte őt a szíve.
Füleit a hűs szél jó, hogy el nem fújta,
Addig ért a szája, még az ág sem húzta
Büszke mosolyától ragyogott az erdő,
Elégedett bizony ilyenkor az edző.
😀
Muzsla Trail – Antal Csaba beszámoló
Az előzetes Allaga Tomi -féle időjárás ellenére reggel esős idő fogadott. Mondjuk csak pár mm esett és a rajt előtt fél órával , a bemelegítés alatt viszonylag száraz talaj fogadott minket. Csombók Csabival és Palásti Petivel mentünk egy kilit fel és vissza, mire a rajthoz értünk, Gerlai Orsi is odaért, teljes lett a Gizion-csapat. Hosszú futónadrág, rövidujjú póló, karszár lett a választás, meg az új Speedgoat, ha esetleg feljebb van sár, legyen mintázat, ami kapaszkodik.
A rajtból az általad megadott pulzus alapján indultam, Tomi figyelmeztetett minket, hogy az első kb. 4 kilis emelkedőt ne fussuk el, így a tartomány felső részén haladtam, mert nagyon nem akartam leszakadni. Az első kb. tíz fős csoportban viszonylag hamar elszakadtunk a többiektől, Peti hátrébb volt, Csabi 50-100 m-rel előttem. Időnként gyalogoltam is, a pulzus jól reagált, visszább esett, nyugodt voltam. Az első hosszabb emelkedő után volt kis lejtőzés, aztán egy nagyon durva mászós rész következett, ahol Csabival egy -két helyet előrébb kerültünk. Az egyetlen frissítőpontig (14,7 k) aztán Dávid Ricsit (aki után a tavalyi Vadlánon kb. egy percen belül értem be 
) követve mentünk fel a Péterke -hegyre, majd le a pontig. Meg volt beszélve Anitával, hogy a Muzsla előtt a ponton megkapom a botokat és azzal megyek majd fel. Így is történt, előtte azonban a pontra Ricsi előtt pár méterrel érkeztem, és előtte és Csabi előtt is pár méterrel indultam a Muzslára. Az eddigi fogyasztásom 4 GU Roctane gél és egy liter víz volt, a ponton kaptam két sótabit és magammal vittem még 3 gélt és újabb liter vizet.
Mátrakeresztes előtt már inkább 170 bpm körül állandósult a pulzus, a Muzslára felfelé botozva ez még feljebb emelkedett, de úgy gondoltam, hogy a fennmaradó kicsit több, mint egy órában ez nem fog gondot okozni. A korábbi versenyemen a frissítőpontot már görcsölő vádlikkal értem el, most még semmi ilyesmi nem volt, erre alapoztam feltételezésemet és a magasabb pulzust. A Muzslára felfelé nagyon jól és hatékonyan ment a botozás, hamarosan egy újabb srácot előztem meg, majd kisvártatva Csabi utolért és közölte, hogy neki is kell egy bot, mert irigylésre méltóan könnyedén megyek fel a hegyre 🙂 Ennek megörültem, hogy legalábbis kívülről ez látszik, mert ekkor kezdett diszkréten csipkedni a vádlim, jelezve, hogy ez a pulzus és tempó sok lesz. Itt már inkább 180 bpm környéken lehetett, de nem néztem, inkább az érzetre figyeltem.
A Muzsla tetőre együtt értünk fel Csabival, gondoltam, hogy mivel lefeléken általában gyorsabb, most is az lesz, hogy elmegy. A tető után egy ideig előttem haladt, én követtem, ez a rész hullámos fel-le, futható szakasz volt. Aztán kezdődött a lejtő, köves, gyökeres helyenként, ott Csabi előre engedett és én megtoltam a tempót, a botot nem is tettem el. A vádlijaim a görcshatáron egyensúlyoztak, kíméltem, ahogy tudtam őket a botot használva. Az utolsó két kili környékén a meredek sziklás szakasz előtt észrevettem egy újabb előttem futót, rögtön azzal a tervvel, hogy a célig meg fogom előzni. Sajnos azonban a technikás lejtő miatt itt ténylegesen berántotta a jobb lábam a görcs, spiccben tipegtem lefelé.
Az utolsó GU Roctant betoltam és vártam a hatást 🙂 Közben valahogy átkeltem az utolsó meredek árokszerű emelkedőn, sajnos az előttem futó eltűnt szem elől, de legalább Csabi sem jött a közelemben. Kb. két perc múlva a görcs enyhült és elkezdtem tempózni, amikor a bemelegítéskor megfutott részhez értem, már gondoltam, hogy nem lehet gond, közben Csabi is feltűnt olyan kétszáz méternyire, talán kissé közelebb, de már tudtam tempót menni. Így értem a célba, ötödik helyen, az időtervnek kb. megfelelő célidővel, mögöttem Csabi hatodiknak. Nagy meglepetésre nem túl sokkal később Peti is megjelent, pedig állítólag edzésként futotta s múlt heti Vadlán után, szép kis edzés lett
Eredmények:
Lányok
6. Gerlai Orsolya 3:21:30
Fiúk
5. Antal Csaba 2:40:29
6. Csombók Csaba 2:40:42
9. Palásti Péter 2:51:10
baratrunning.com 